1995-ben az ország szintén hasonló állapotban volt, akkor jöttek Bokros gondolatai tettekbe öntve privatizációval. De ma mit tudunk privatizálni? Akkor eladtuk az utolsó ezüstöt is, bízva abban, hogy majd az ország növekedési pályára áll, és majd visszanyerjük később a növekedéssel. Hát ez nem jött össze.
OTP: a bankokkal az a bajom, hogy bár historikus alapon olcsóak - nem csak az OTP(!)- , de az üzleti modelljüknek lőttek. A KKEU-i bankok meg örülhetnek, ha a gazdasági válság által felfújt Románia, Bulgária, Ukrajna és az oroszok nem dőlnek be.
MOL: ennek csak a mérlegszerkezetét nem szeretem. 27k-n részvényt vett, hitelből. Most a részvénye 10k de a hitelmennyiség maradt 27k-nak megfelelően. Ez egy ketyegő bomba, de remélem jól sül el. A MOL-ban az a jó, szemben pl. az OTP-vel, hogy a MOL-ban van "real asset": azaz finomítók, benzinkutak, stratégiai földrajzi elhelyezkedés etc. Szóval a MOL-ban van vmi megfogható (tankolni, fűteni mindig kell), és nem lepődnék meg, ha az OMV vásárolna itt sunyiban.. . Persze akkor lehet már a Shellt választom közel 6%-os EUR-ban mért osztalékhozamával (Molnak ez nincs) és több tíz évre kiszámítható, a következő években beinduló jelentős készpénzt termelő projektekkel. A P/E hasonló.
MTEL: telefonálni mindig kell. A telefon az utolsó, amit az ember lemond, ha spórol, így a Matáv, mely egy uncsi cég volt eddig, lehet profitálhat a biztonságot kereső befektetők pénzáramaiból (persze a tuti biztos a kp). Osztalékhozama szép, persze nem éri el a MÁK-ot. A válságban sok kis konkurenciája szűnhet meg, mely a Matávot erősíti illetve az, hogy a nagyobb konkurencia leállítja a beruházásait, lefedettség növelését, mert inkább megőrzi a casht.
Gyogyók: profitálnak a gyenge hufból, de a kereslet visszaeshet, a Richter meg egy kicsit még magas is, nyugodtan lehetne 20k alatt relatív a piachoz mérten.
GSPARK, ZWACK: ezek sem rosszak, kiszámítható modell, van cash de ez olyan csipegetős, nem kell kitépni egy illikvid könyvet.
