Magyarországnak növekvő kockázatokkal kell szembenéznie, ami a nyugdíjrendszer hosszútávú fenntarthatóságát illeti, mivel kimerítette a második pilléres finanszírozási forrásokat.
A rendelkezésre álló pénzek ugyanis nem feltétlenül lesznek elegendők az alacsony állami nyugdíjak kiegészítésére, amire eredetileg szánták őket. Ez növeli a szegénységi küszöb alá kerülés kockázatát, amelynek esetén az államnak pénzügyi terhet generáló jóléti segélyt kell nyújtania az érintetteknek – derül ki az Allianz kutatásából, amely a világ nyugdíjrendszereinek fenntarthatóságát vizsgálja.
A tanulmány megállapításait a hazai lakosság is alátámasztja egy februári kutatás szerint, amely szerint az aktív felnőttek 47 százaléka úgy gondolja, egyáltalán nem fog tudni megélni majd nyugdíjas éveiben és mindössze 22 százalék számít alacsonyabb, de elfogadható életszínvonalra.
A régióban hasonló kockázatokkal kell szembenéznie Lengyelországnak, Szlovákiának és Csehországnak, ahol szintén változtattak a második pilléres forráselosztáson.
A PSI index többek között a demográfiai fejlődést, a pénzügyi helyzetet és a nyugdíjrendszer szerkezeti jellemzőit figyelembe véve rangsorolja az országokat. Magyarország PSI indexe az 1-10-ig terjedő skálán valamivel 6 fölött van, amellyel a kevésbé fenntartható nyugdíjrendszerű államok közé tartozik.
A fejlettebb államokban az elmúlt néhány évben kezdeményezett reformok közül sok a jövedelempótlás csökkentésére irányult. Ha azonban közelebbről vizsgáljuk őket, két igen különböző megközelítésmód válik láthatóvá. Az Egyesült Államok, Ausztrália, az Egyesült Királyság és Írország egyfajta takarékoskodó nyugdíjrendszert fejlesztett ki. Az ilyen rendszert fenntartó országokban az állami pillér csak az időskori elszegényedés megelőzésének alapvető követelményeit hivatott kielégíteni. Minden további jövedelmet, amely egy bizonyos életszínvonal fenntartását szolgálja, tőkefedezeti forrásokon keresztül kell előteremteni. Az európai kontinensen – különösen Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban és Görögországban – az állami pillérnek jóval nagyobb a szerepe.
A PSI index alapján az első helyen áll Ausztrália, ahol a szerényebb állami juttatásokat igen fejlett tőkefedezeti nyugdíjrendszer egészíti ki. Ausztrália sikeres berendezkedését Svédország, Új-Zéland, Norvégia és Hollandia követi a rangsorban. A nyugat-európai országok erős, tőkefinanszírozott pilléreken nyugvó, átfogó nyugdíjrendszereikkel tudnak előnyt kovácsolni maguknak. Svédország és Norvégia másokkal összehasonlítva igen stabil pénzügyi helyzetéből szerzett előnyt a besorolásban. Norvégia Hollandiát például éppen jobb költségvetési helyzetének köszönhetően előzte meg. Emellett magas a hivatalos nyugdíjkorhatár, a népesség öregedése pedig mérsékeltebb, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy az ország előkelő helyre kerülhessen az indexben.
A lista másik végén Thaiföld áll, ahol kivételesen alacsony a nyugdíjkorhatár, szórványos a rendszerbe tartozók eloszlása, és nagy ütemben öregszik a társadalom. Az állam vélhetőleg háttérbe sorolta az elöregedési probléma orvoslását, miután a katasztrofális kimenetelű áradások és a politikai forrongások más problémákat tűztek sürgősen napirendre.
Szász Péter
mfor.hu
