A demográfiai helyzetet nézhetjük lokális és globális nézőpontból is, és mindkettő teljesen értelmes, indokolható vélemény. A globális nézőpont elég egyértelmű: a Föld nem hogy 12-13, de 2-3 milliárd embert sem bír eltartani azon az életszínvonalon, ahogy a fejlett országokban élnek, ezért - ha azt akarjuk, hogy még legyen emberiség mondjuk 500 év múlva is - akkor a cél az, hogy a lakosság száma csökkenjen, tehát a kisebb gyerekszám a jó. Ugyanakkor lokálisan nézve, európai/magyar szemszögből az elöregedő társadalom gazdasági stagnálást hoz, a magyarság fogyása kultúránk elvesztésével fenyeget, a gazdag-öreg-elpuhult Európa pedig tálcán lesz felkínálva a szegény, fiatal bevándorlók előtt. Ebből a nézőpontból természetesen a minél több gyerek/nagyobb családok az üdvözlendőek.
Mindkét érvrendszer védhető, a magyar miniszterelnök nyilván a lokális érvekkel támasztja alá népesedési csomagját, és próbálja megállítani a magyarság csökkenését. Az intézkedések érthetőek, valószínűleg a lakosság nagy része támogatja is őket, mondjuk szerintem lehetne sokkal egyszerűbben is csinálni, ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni ezt az interjút.
A másik, amit nem értek, az, hogy ha szeretnénk Magyarország lélekszámcsökkenését megállítani, akkor miért nem a határon túli magyarokra lövünk. Tudom, hogy ez vörös posztó sokak szemében, de Erdély, Bácska és a Felvidék elveszett, és ebben nem is lesz változás. A történelemből azt is tudjuk, hogy a határon túli magyarok nagy része pár generáción belül román, ukrán, szlovák, szerb lesz, ez is szinte elkerülhetetlen. Nem lenne-e célszerűbb őket, különösen a fiatalokat ösztönözni arra, hogy Magyarországra költözzenek, s ezzel stabilizáljuk a lakosságot? Az alternatíva az, hogy az unokájuk már nem fog magyarul beszélni.
Mindenesetre a csomag fiskális stimulus, bár pontos hatása számomra még nem egyértelmű.
***
Ez pedig át is vezet a következő témához, a hazai növekedéshez. A következő 2-3 év növekedését egyértelműen a bérdinamika, az EU-s támogatások lefutása és a külső környezet fogja meghatározni. Ezek közül az EU-pénzek alakulása elég jól előrejelezhető, a másik kettő kevésbé. Szerintem a bérdinamika továbbra is erős lesz, ami támogatni fogja az erős lakossági fogyasztást, így külső sokk nélkül még mindig magas lehet a növekedés, bár ahogy az EU-pénzek kifutnak, a negatív hatások erősödni fognak. A külső környezet a nagy kérdés. Ha kiderül, hogy a globális lassulás csak apró botlás volt, és újra gyorsulás jön (ebben kevésbé hiszek, de nem kizárható), akkor simán lehet idehaza 4-5% növekedés, amihez valószínűleg legalább 4% infláció társul majd. Ha Kína/Európa tovább lassul, akkor viszont a növekedésünk 2-3% közé csúszhat, bár az infláció szerintem ebben az esetben is 3% felett marad. 2020-21 még nehezebb dió, ott már az EU-pénzek lassító hatása egyértelmű, és pesszimista esetben nulla közelébe csökkenhet a GDP növekedési üteme, míg ha a világban minden rendben lesz, akkor 2-3% is lehetséges. Az inflációval komoly problémái lehetnek az MNB-nek, ami a mellékelt ábráról is látszik (ritkán változó és keresletérzékeny áruk inflációja). A trend egyértelmű: a bérrobbanást már nem bírják tovább benyelni a vállalatok, és elkezdtek árat emelni, nem tudom ebben mitől lenne változás.
Ezzel kapcsolatban még egy érdekesség: mindenki arról beszél, hogy a jegybank majd a devizaswapok lezárásával szigorít/csökkenti a forintlikviditást. A "baj" csak az, hogy közben Brüsszel küld egy csomó eurót, ami vélhetően bekerül a jegybank tartalékai közé, és ez ugyanennyivel növelni fogja a forintlikviditást, így a swapok kifuttatása nem sok szigorítást fog okozni, leginkább semmit, úgyhogy valódi szigorítás csak kamatemeléssel lehetséges. Mondjuk a forintot befolyásoló magyar kamatszint már amúgy sem az alapkamat, hanem sokkal inkább a BUBOR és a lakossági állampapírok hozamának valamiféle keveréke, a lakossági állampapíroknál meg már volt egy kamatemelés nemrég, úgyhogy nyugodtan kijelenthetjük, hogy a kamatemelési ciklus megkezdődött.
