A pénzügyi válságot, majd a 2013-as, az Európai Unió perifériáját érintő válságot követően a Fed és az EKB hatalmas mennyiségű pénzt öntött a rendszerbe, hogy elkerülhetővé tegye a csődök sorozatát. Ez a stratégia abban az értelemben jól működött, hogy a gazdaság képes volt legalább a torzított feltételek mellett talpra állni: az államcsődök száma történelmileg is a mélypontra esett, és amikor az infláció újra elkezdett nőni, a központi bankok válaszul kamatemelésbe kezdtek, és a mennyiségi lazítás végét kezdték emlegetni. A mennyiségi lazítás meghatározó volt a részvények és a hiteleszközök piaci értékelésében, de sokan reménykedtek abban, hogy a piac nem fog érdemben reagálni a mennyiségi lazítás kivezetésére. A valóság azonban mást mutat: még éppen csak elkezdték a központi bankok csökkenteni a mérlegfőösszegüket, de már vészjelek érkeznek a feltörekvő piacokról.
A könnyű pénz nagyobb kockázatvállalásra késztette a befektetőket, a vállalatok és a kormányok pedig – magától értetődő válaszként – több hitelt vettek fel a piacról. De a kamatlávak növekedésével a vállalatok refinanszírozási kockázatokkal néznek szembe, és az így kialakuló túlzott eladósodottság buborékokat alakít ki a tőke- és a hitelpiacokon.
Az első áldozatok a feltörekvő piacok, amelyek az összeomlás szélére kerültek. Argentína elnöke, Mauricio Macri a YouTube-on ismerte be, hogy országa vészhelyzetben van. Az argentin peso 50 százalékot esett az év kezdete óta a dollárral szemben, és a kormány intézkedései – a kamat 60 százalékra emelése, export vámok a gabonára – csak tovább rontották a helyzetet. Macri könnyen elveszítheti a mezőgazdasági lobbi támogatását, és nő a politikai zavargások esélye.
Törökországban is hasonló a helyzet, egy nagy különbséggel: Erdogan a pénzügyi válságban maga mellett tudja Oroszországot és Iránt. Ezen a héten Erdogan, Putyin és Rouhani Teheránban találkoznak, hogy megvitassák a szíriai helyzet, de nagyon valószínű, hogy az őket sújtó szankciókról és válaszlépések összehangolásáról is szó esik majd.
De a befektetők az Egyesült Államokban sem érezhetik feltétlenül biztonságban magukat. Az USA-belio hozamgörbe 11 éve nem volt ilyen lapos, ami egy lehetséges inverziót vetít előre, aminek a valószínűségét növeli, ha Jerome Powell Fed elnök ígérete szerint még további két kamatemelés lesz az idén, és négy a jövő évben. A magashozamú vállalati kötvények körében idén eddig 27 százalékkal kevesebb kibocsátás volt, mint az előző év hasonló szakaszában.
A befektetők dilemmája most az, hogy a hozamgörbe rövidebb végébe fektessenek be (ezzel kevésbé kitéve magukat a volatilitásnak), vagy fektessenek a hozamgörbe távolabbi szakaszaiba, azzal a megfontolással, hogy a mennyiségi lazítás soha nem ér véget. De az eszközök lejáratánál is nagyobb kérdés, hogy mely szegmensbe fektessenek be. Jelenleg abba az irányba haladunk, hogy a feltörekvő piacok és a magas hozamú kötvények szegmensei egyre nagyobb óvatosságra késztetik a befektetőket, míg az USA befektetési kategóriájú eszközei egyre jobb lehetőségeket kínálnak.
