A piacok ugyanis így működnek: ha nagyon sokan meg vannak győződve arról, hogy mi fog történni, akkor annak az ellenkezője következik be. Éppen ez a helyzet a legutóbbi bejegyzésemmel, amelyben azt fejtegettem, hogy mivel az egyébként is félszívű karantént túl hamar oldják fel szinte mindenhol, így elkerülhetetlen egy újabb fertőzéshullám, ami újabb korlátozásokat/lezárásokat tesz szükségessé, amely további gazdasági szenvedést okoz, s emiatt a részvények jelenlegi emelkedése aligha tartható fenn.
És a helyzet az, hogy nem csak én kaptam számos, a bejegyzésemmel egyetértő visszajelzést (ami már önmagában is nagyon-nagyon ritka, és rendkívül negatív részvénypiaci hozzállást/jövőképet jelez), de az amerikai részvénypiaci hangulatot elég jól mutató AAII befektetői felmérés is olyan mélyponton van, ami egyrészt nagyon ritka, másrészt utána szinte mindig tartós, nagy emelkedés következik (a mínusz szám sok pesszimistát, a plusz sok optimista befektetőt jelent):
Mi lehet ennek az oka? Miben tévedek? Mit látunk rosszul?
A legalapvetőbb, ami elég egyértelmű – s eddig is úgy gondoltam hogy hosszabb távon ez hatni fog – az az, hogy olyan mennyiségű pénz került a gazdaságba, és annyira alacsonyak mindenhol a kamatok, hogy a részvénynek szinte nincs alternatívája. Ha örökre nulla százalék a kamat, akkor simán lehet, hogy a részvények többet érnek, mint mondjuk egy éve, hiszen hiába lesz kevesebb a profitjuk a cégeknek, az árazásuk megnő(het akár jelentősen is). Ha örökre nulla a kamat, és dől a pénz a gazdaságba, akkor mindennek fel kell értékelődnie a devalválódó pénzhez képest. Azt gondoltam, hogy ez pár éves távon fontos, de lehet, hogy már rövidebb távon is meghatározó.
Szintén fontos lehet, hogy az elmúlt napok adatai alapján a legtöbb országban április közepe-végére úgy tűnik megtanulták az emberek, hogy lehet maszkkal együtt élni, hogyan kell a lehető legjobban valamiféle távolságtartás mellett majdnem normálisan létezni, és ez jelentősen lecsökkentette a vírus terjedését, akár bőven 1 alá is víve a reprodukciós rátát (0,6-0,7-0,8 országtól függően). Így könnyen elképzelhető, hogy még a nyitás után sem megy jelentősen 1 fölé a ráta (de legalább 3-4 hét mire ez valójában kiderül). Persze a puding próbája az evés, ez igazán majd a nyár alatt derül ki, és óriási lefutásbeli különbség van akár az 1 és 1,1 vagy 1,2 érték között (példaként magyar halálozásokat mutatom ha nyáron az adott értékeket tudjuk tartani, szeptembertől pedig 0,1-el magasabbat):
A tesztelés terjedése, az egyre jobb és nagyobb számban gyártott tesztek szintén segíthetnek a terjedés lassításában, azaz akár növekvő kontaktusszám esetén is alacsonyabb maradhat a terjedés ha jól szűrünk – és sok országban komoly tesztelő/kontaktuskutató csoportokat állítanak fel, tehát van erre is remény. Emellett az új terápiák is segíthetnek a betegség súlyosságának csökkentésében (bár a fertőzékenységre nem hatnak). A bizonytalanság óriási persze, hiszen a fenti ábrákon is látszik, hogy apró különbségek az exponenciális folyamat miatt hatalmassá duzzadnak egy idő után...
Összességében tehát lehet, hogy a nyarat viszonylag problémamenetesen le lehet zavarni, és ráadásul irgalmatlan pénzbőség van a piacokon. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a korábbi következtetésem téves volt, és bár gazdaságilag továbbra is tartósan nehéznek, szenvedéssel telinek látom a 2020-as évet, és nagy valószínűségét látom egy új, őszi fertőzési hullámnak, könnyen lehet, hogy a nyári megnyugvás és pénzbőség hatására a részvénypiacok is kapnak még több hét, akár több hónap haladékot. Az igazán szép az lenne, ha új csúcsra mennének. Ez sincs kizárva – tekintetbe véve az elképesztően pesszimista piaci hangulatot és irgalmatlan pénzáradatot.
