A meddőség világszerte minden hatodik embert érint (ebből Magyarországon 250 ezer párt) – de milliók nem jutnak még hozzá a szükséges ellátáshoz. Ezért a WHO (Egészségügyi Világszervezet) és a HRP Research közzétette az első globális irányelveit a meddőség megelőzésére, diagnosztizálására és kezelésére vonatkozóan.
A WHO főigazgatója, Dr. Tedros Adhanom Ghebreyesus így fogalmazott: „A meddőség korunk egyik leginkább elhanyagolt népegészségügyi kihívása, és világszerte súlyos esélyegyenlőségi kérdés.”
Hozzátette, hogy „emberek milliói járják ezt az utat egyedül, kiszorulnak az ellátásból, olcsóbb, de nem bizonyított kezelések felé terelődnek”. Az ellátáshoz való hozzáférés tehát továbbra is súlyosan korlátozott. Sok országban az emberek jelentős összegeket költenek vizsgálatokra és kezelésekre, ami pénzügyileg „katasztrofális” lehet – közölte a szervezet.
A WHO azt is kiszámolta, hogy egyes országokban egyetlen in vitro megtermékenyítési (IVF) ciklus kétszer annyiba kerülhet, mint egy átlagos háztartás éves jövedelme. Pedig a termékenységi ellátás nem luxus, hanem az egészséghez való jog része.
A témában kiadott első útmutatójában a WHO mintha egyenesen Magyarországhoz intézte volna szavait, amikor arra kérte az államokat, hogy bővítsék a termékenységi ellátáshoz való hozzáférést, és „támogassák minden egyén és pár jogát ahhoz, hogy eldönthesse”, akar-e gyermeket, illetve hányat és mikor.
Azt is írják: sok országban szakadék tátong a kívánt és a tényleges termékenység között, ami számos ok miatt korlátozza az emberek azon képességét, hogy megvalósítsák a szaporodási céljaikat, többek között a meddőség miatt.
Fotó: DepositPhotos.com
Magyarországon épp leállt a petesejt-donáció ügye
Igaz, a magyar egészségügy épp az utóbbi időben jelentős lépésekre szánta el magát: augusztusban életbe lépett a szociális petesejtfagyasztás, októberben pedig a petesejt-donáció előkészítésébe fogtak – de ez utóbbi ügy a napokban elakadt. Orbán Viktor és Takács Péter egészségügyi államtitkár szerint ugyan nem az egyházak miatt állt le az októberben nagy lendületet kapott hazai petesejt-donáció ügye, ennek mégis ellentmond a Magyar Katolikus Egyház lapunknak korábban adott nyilatkozata, valamint az azóta kiadott közleményük.
Takács a parlament népjóléti bizottságának december 9-i ülésén szakmai és morális vitákra hivatkozott, ami főleg a donoroknak fizetett költségtérítés miatt alakult ki. Úgy tűnik, a kormány hiába támogatja, hogy ez a mindenkori minimálbér kétszerese legyen – amit a Nemzeti Egészségbiztosítási Alap (NEAK) fizetne ki a donoroknak –, abban nem sikerült egyezségre jutniuk, hogy szabad-e fizetni a petesejtekért vagy sem.
A WHO aggódik a járványszerűen terjedő meddőség miatt
A WHO átfogó iránymutatásának célja, hogy eszközként szolgáljon a meddőségi döntéshozók és valamennyi érdekelt fél számára.
Szeretnék, ha a mintegy 40 ajánlást hatékonyan használják fel az országok a valós igények felmérésével és a terméketlenség kezelésével, amely figyelembe veszi az egészségügyi rendszer szervezetét és kapacitását, a szükséges erőforrásokat, valamint a helyi egészségügyi, társadalmi, kulturális és gazdasági összefüggéseket.
Ezzel arra utalnak, hogy minden államban sajátos viszonyok közepette kell megoldani a meddőség miatti erőfeszítéseket.
A WHO úgy gondolja, elengedhetetlen, hogy az egészségügyi rendszerek országos szinten megfelelő környezetet teremtsenek a meddőség megelőzésére, diagnosztizálására és kezelésére. Ez magában foglalhatja például annak biztosítását, hogy a meddőség szerepeljen a megfelelő kormányzati minisztériumokban, egészségügyi és egyéb (például oktatási vagy szociális) politikákban, stratégiai tervekben, szolgáltatásokban és finanszírozásban, valamint annak biztosítása, hogy a termékenységet elősegítő gyógyszerek szerepeljenek az alapvető gyógyszerek listáján.
Ehhez elengedhetetlen a politikai támogatás, csakúgy, mint a reproduktív jogokon alapuló megközelítés beágyazása a végrehajtásánál. De az, hogy melyik országban mindezek hogy teljesülnek, függ az egészségügyi ellátórendszer kapacitásától, a szükséges erőforrásoktól, valamint a helyi egészségügyi, társadalmi, kulturális és gazdasági összefüggéseitől – írja az Egészségügyi Világszervezet.
40 ajánlás
A felsorolt 40 ajánlás az iránymutatás minden szakaszában költséghatékony lehetőségeket támogat, miközben a termékenységi ellátás integrálását szorgalmazza a nemzeti egészségügyi stratégiákba.
A meddőséget a reproduktív betegségek közé sorolják, amely a férfiakat és a nőket egyaránt érinti, és akkor állapítható meg, ha egyéves, rendszeres, védekezés nélküli nemi élet nem vezet terhességhez.
Az ajánlás gyors diagnózist sürget mind a férfiaknál, mind a nőknél, és hangsúlyozza, hogy a meddőséggel küzdőknek hozzáférést kell biztosítani a kezelésekhez, kezdve a legolcsóbb, leghatékonyabb lehetőségekkel, valamint a mentális egészség támogatásához.
Az útmutató olyan időszakban jelent meg, amikor a betegek világszerte akadályokba ütköznek a termékenységi ellátáshoz való hozzáférésben. Európában Belgium és Hollandia teljesít a legjobban a jogi szabályozás, a közfinanszírozás és a páciensek szempontjai tekintetében a Fertility Europe nevű érdekvédelmi csoport és az Európai Parlamenti Fórum a Szexuális és Reprodukciós Jogokért (EPF) éves rangsora szerint.
Azt már a WHO tavalyi jelentése állapította meg, hogy Albánia, Azerbajdzsán és Koszovó szerepelt legrosszabbul a vizsgált 49 európai ország közül.
Fontos megjegyezni, hogy az új WHO-útmutató (saját bevallásuk szerint is) nem átfogó. Például a Magyarország számára épp nagy jelentőségű petesejt-donáció még nem is szerepel az iránymutatásban. A szervezet közölte, hogy a későbbi kiadásokban további ajánlásokat akar megfogalmazni.
Tedros szerint: „Arra biztatjuk az országokat, hogy fogadják el ezt az útmutatót, és tegyék lehetővé, hogy minél többen elérhető, tiszteletteljes és tudományos alapokon nyugvó ellátáshoz jussanak”.
