A magyarországi meddőségkezelés régóta vitatott forró pontja a petesejtdonáció, ahogy a szociális alapú petesejtfagyasztás is az volt. Úgy tűnik, a választások előtti évben nagy lendületet kaptak a régóta remélt változtatások: nyár óta már bármelyik nő lefagyaszthatja a petesejtjeit, most pedig küszöbön áll a donáció is.
Hosszú évek után született meg ugyanis az a törvénymódosítás, amely fizetne a nőknek a petesejtdonációért Magyarországon is. Az egészségügyi törvényt módosító szöveget fideszes képviselők (tehát a KDNP képviselői nem) ismertették a parlamentben. Erről a hvg.hu írt először, a Népszava pedig arról adott hírt, hogy a Magyar Kórházszövetség múlt heti konferenciáján Takács Péter kijelentette:
a minimálbér kétszeresét fizetik majd jövő év elejétől a petesejtdonoroknak. (Jelenleg a nettó minimálbér 193 382 forint, tehát 386 764 forintra számíthatnak a petesejtdonornak álló nők. Hogy a többi országban mennyit kapnak, arról majd később). Mindez arra enged következtetni, hogy az egészségügyi államtitkár szinte 100 százalékban biztos a törvénymódosítás megszavazásában.
De vajon mi volt az a sikeres tárgyalási stratégia, amivel Takács Péter meggyőzte a témában elég kardinális véleményt képviselő egyházakat április óta, hogy a magyar pároknak ne kelljen külföldre menniük petesejtért – ahogy eddig tették?
Megkérdeztük a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Sajtószolgálatát, mit szólnak a törvénymódosításhoz. Arra is kíváncsiak voltunk, hogyan közelítettek az első és a második körben az álláspontok, ás mivel sikerült Pintér Sándor egészségügyi államtitkárának meggyőznie az egyházat. Illetve mi a katolikus egyház álláspontja, van-e helye a petesejtdonációnak a magyar meddőségkezelésben, főleg az egyre csökkenő, magyar születési számok tekintetében.
Válaszukban azt írták, hogy a Magyar Katolikus Egyháznak nincs és nem is lehet eltérő álláspontja, véleménye semmilyen meddőséghez, születésszabályozáshoz, mesterséges megtermékenyítéshez kapcsolódó kérdésben attól, mint ami a Katolikus Egyház egyetemes tanítása.
Majd hozzátették:
„Morálisan megengedhetetlen egy házas nő megtermékenyítése egy férjétől különböző férfitől származó ondóval; éppen így megengedhetetlen egy másik, a feleségtől különböző nő petesejtjének megtermékenyítése a férj ondójával.”
A Takács Péterrel való tárgyalásokat ugyan nem részletezték, csupán azt hangsúlyozzák, hogy a katolikus egyház ebben a témában is igyekszik segíteni. Mint írják: „Nem az elutasításra, hanem az alternatív lehetőségek bemutatására törekszünk. Olyan természetes módszereket ajánlunk a hozzánk forduló, gyermekre vágyó házaspárok számára, melyek sok esetben segíthetnek, illetve sok esetben már segítettek is a vágyott gyermek(ek) megszületésében”.
Természetesen küldtünk kérdéseket a Magyarországi Református Egyháznak is, de nem reagáltak, ahogy a KDNP sem. Megkerestük a Belügyminisztériumot is, hogy Takács Péter tárgyalásainak részleteiről többet megtudjunk, de kérdéseinket tovább küldték az Országos Kórházi Főigazgatóságnak – ahonnan azóta sem érkezett reakció.
Kaáli professzor: Nem véletlen, hogy most hozza tető alá ezt a kormány
Petesejtdonáció egyébként hivatalosan eddig is létezett Magyarországon, de csak szigorú és szűk feltételek mellett kerülhetett rá sor: jellemzően közeli nőrokon adományozhatott, de anonim, piaci donorprogram a gyakorlatban eddig nem volt elérhető. Erre mondta Takács Péter: „A törvénymódosítás megszavazásával többé nem kell Brnóba mennie a magyar nőknek”.
Dr. Kaáli Nagy Géza professzor, az első magán meddőségi intézet alapító-vezetője a törvénytervezet kapcsán a Népszavának úgy nyilatkozott, hogy üdvözli a meddőségkezelés fontos szegmensét, hiszen az anonim petesejt-beültetés után a legjobb intézetekben már az első beavatkozás alkalmával 70 (!) százalékos az eredményesség a 40 feletti nők esetében.
Ugyanakkor hozzátette: nem tartja véletlennek, hogy a kormány a választáshoz közeledve igyekszik sikeresnek feltüntetni a meddőség elleni harcának látszólagos eredményeit, és az se lehet véletlen, hogy épp most hajlandó olyan törvénymódosításra, amely szembemegy az egyház tanításaival.
A meddőségkezelési szektorra rálátó forrásaink szerint egyébként a kitolódott gyermekvállalás miatt épp az idősebb nőket célzó donáció óriási feladat: humán petesejtbankot kell létrehozni, amihez elsősorban sokszáz női donor kell, valamint szakember, akik adminisztrálják és megszűrik őket. Nagy munka, aminek a személyi háttere egyelőre homályos. Az is kérdés még, hogy az eddig is túlzsúfolt állami meddőségi klinikák végzik-e el majd ezt a munkát vagy más intézményt jelölnek-e ki erre.
Fotó: DepositPhotos.com
Takács Péter az októberi parlamenti bejelentéskor kitért arra, hogy a Humánreprodukciós Igazgatóság kidolgozta a meddőségkezelési ágazatban dolgozó szakemberek képzési rendszerét és létrehozott eddig nem létező képzéseket, ám ígérete szerint a szakemberek száma így is csak 2028-ra bővíti majd az elérhető humán erőforrást.
Minden országban máshogy fizetik meg
Ahhoz, hogy a petesejtadományozásért betervezett kétszeres minimálbért el tudjuk helyezni a térképen, érdemes összevetni, hogy a világ más részein mennyit fizetnek a petesejtdonáció úgynevezett költségtérítéséért és a jövedelemkiesés kompenzációjáért.
- Az Egyesült Államokban jellemzően 5-15 ezer dollár (1,6 millió-4,9 millió forint) között mozog egy adomány-ciklus ára, bizonyos esetekben ennél is magasabb ez az összeg
- Ukrajnában 45 ezer hrivnya (355 950 forint), de más források 500-1500 euró nagyságú díjat is említenek
- Kanadában jellemzően 1-5 ezer kanadai dollár (236 870-1,2 millió forint)
- Indiában 25-50 ezer rúpiát (93 750-187 500 forint) fizetnek.
Az Európai Unióban nagyon eltérő árakkal lehet találkozni. Csak néhány példa:
- Csehországban körülbelül 18 ezer korona (284 760 forint) kompenzációt kapnak a nők petesejtdonációért, de kirívó esetekben ez akár 35 ezer korona (553 700 forint) is lehet
- Finnországban az adományozónak maximum körülbelül 250 euró (96 250 forint) „kényelmi” kompenzáció adható
- Belgiumban a donoroknak közel 500-2 000 euró (192 500-772 000 forint) közötti összeget fizetnek ki klinikától függően
- Görögországban a donorok számára jellemzően 1 200 euró (463 200 forint) kompenzációt határoztak meg.
