A Covid alatt felgyorsult a home office hódítása és az irodát bérlő cégek lassan átálltak a heti 2-3 napos otthoni munkavégzésre. A vállalat és a munkavégzés jellegétől függött, illetve függ most is, hogy mikor mennyire szigorú a főnök. De a munkaközösségek kezdtek erősen lazulni, a középvezetők egyre nehezebben ellenőrizték a dolgozókat, a vállalat iránti lojalitás is sérült, nőtt a fluktuáció. És ez így nem mehet tovább! – csapott az asztalra sok igazgató.
Egyes cégeknél törekvés, hogy a most jellemző heti 2-3 napos otthoni munkavégzést 1 napra redukálják. Ezt megerősítették a Magyar Nemzeti Bank legutóbbi, októberben közölt piaci jelentésében idézett bérlők és ingatlanfejlesztők is. Még nem tudni, milyen következményekkel jár ez, hiszen lehet olyan reakció is a munkavállalók részéről, hogy inkább más vállalatnál keresnek állást, ahol lazábbak a munkafeltételek.
A McKinsey tanácsadó rá is kérdezett erre a saját felmérésében. A megkérdezett munkavállalók tizede úgy nyilatkozott, hogy felmondana, ha munkáltatója mindennapi bejárást követelne meg, illetve jelentősebb bércsökkenést is elfogadna azért cserébe, ha a saját belátása szerint dolgozhatna otthonról.
A CBRE nemzetközi ingatlantanácsadó cég a nyár elején készített egy nagyobb tanulmányt a témában. A túlnyomórészt ezer főnél többet foglalkoztató közép- és kelet-európai vállalatokra vonatkozó felmérése alapján megállapították, hogy a vállalatok kicsivel több mint fele legfeljebb 40 százalékos átlagos irodai jelenlétet tapasztalt, 60 százaléknál magasabb arányról pedig mindössze 9 százalékuk számolt be. Ugyanakkor a felmérésben résztvevők fele szerint az irodahasználati arány egyelőre nem stabilizálódott, és 2024 első feléig még annak növekedésére számítanak.
A McKinsey egyébként elég borús képet festett fel az irodaházak fejlesztői és üzemeltetői előtt. Európai, amerikai és távol-keleti metropoliszokban működő irodabérlők irodahasználati szokásait feltérképezve arra jutott, hogy az irodai jelenlét mai – a koronavírus-járvány előttihez képest jóval alacsonyabb – szintje hosszabb távon is fennmaradhat.
A jelenléti arány 2022 közepe óta viszonylag stabil, másrészt a munkavállalók is azt várják, hogy csak minimálisan fog nőni az irodában töltött napjaik száma, preferenciájuk szerint pedig a mostaninál is valamelyest kevesebb időt töltenének bent átlagosan. Az irodák kihasználtságának alakulását ugyanakkor az is befolyásolhatja, ha a munkaerőpiaci viszonyok érdemben megváltoznának, vagy a vonatkozó kutatások a hibrid munkavégzés egyértelmű termelékenységi előnyeiről vagy hátrányairól számolnának be.
A hibrid munkavégzés terjedése és a metropoliszokból való kiköltözés egymást erősítő folyamatokként jelentkeztek a pandémia éveiben. A nagyvárosokból való nettó kivándorlások üteme 2022-re lassult, de továbbra sem állt meg. A költözéseket többnyire a megfizethetőbb lakhatás, a saját lakástulajdon szerzése és a jobb lakhatási körülmények motiválták, az otthoni munkavégzés pedig lehetővé tette őket.
Lapunkban korábban több cikkben is utaltunk arra, hogy Budapesten már a járvány előtti években is negatív volt az oda- és elköltözők nettó egyenlege, és ez a folyamat 2020-2021-ben felgyorsult. Ezzel szemben a főváros agglomerációs településeinek döntő többségén a költözések eredőjeként növekedett a népesség, öt településen 7,5 százaléknál jobban gyarapodott két év alatt a költözések hatására a lakók száma, míg 14 településen 5 és 7,5 százalék közötti bővülést lehetett megfigyelni. Mindez természetesen kihat az irodaigényekre, feltehetően csökkenti azokat, hiszen a munkavállalók nálunk is szeretnének kevesebbet ingázni és minél többet otthonról dolgozni, ha erre mód van.
Az irodák iránti keresletet nézve ezzel együtt elmondható, hogy Magyarországon még nem olyan drámai a helyzet, mint sok világvárosban. Londonban, Münchenben, New Yorkban, Párizsban, Pekingben vagy Tokióban 2030-ra várhatóan 12-13 százalékkal lesz alacsonyabb az irodaterület iránti kereslet a járvány előtti, 2019-es szinthez képest. Az irodai jelenlét mértékét övező bizonytalanság a bérlőket rövidebb futamidejű szerződések kötésére ösztönzi, ez pedig a bérbeadók számára megnehezítheti a finanszírozást, mivel a banki kockázatértékelésekben a meglévő bérleti szerződések hossza is szerepet játszik.
