Budapesten többé-kevésbé jól áll a hotelpiac, a nagyobb beruházások általában a tervezett ütem szerint haladnak, de azért vannak kivételek. A projektek ötödét viszont vagy lefújták, vagy bizonytalan ideig halasztani kellett és még nem tudni, milyen lesz az átütemezés - erősítette meg lapunk érdeklődésére két nagyobb nemzetközi ingatlanügynökség is.
Fotó: Fotó: mfor/Mester Nándor
A NER „tagvállalatai” nem nagyon panaszkodnak, országosan, így Budapesten is, általában a korábban eltervezett ütemben tudják végigvinni projektjeiket. A NER-en kívüli egy-két nagyobb vállalat is tartja a saját tempóját, de a teljes szektorra ez már nem igaz, az erős hátszél nélküliek jobban ki vannak téve a kereslet hullámzásának és a költségek drámai növekedésének.
A Cushman and Wakefield ügynökség a közelmúltban egy felmérésre alapozva segített eligazodni a helyzetben. Kiderült, hogy a fejlesztők átlagosan 11 százaléka teljesen lemondott valamelyik saját projektjéről, 17 százaléka pedig (ugyancsak átlagosan) pár hónapos vagy akár 1-1,5 éves csúszásban van egy-egy beruházásával. A halasztott építkezéseket a megkérdezettek negyede 4-6 hónappal tolta ki, 40 százaléka 6-12 hónappal eltolta, harmaduk 12-18 hónapot jelölt meg, s volt öt százalék, az ide tartozó cégek 24 hónapnál többre kényszerültek.
Leállított projektek Budapesten (nem teljes lista)
- Radisson Basilica (Szent István tér) - 71 szoba
- Hotel Chainbridge Mamaison&Comfort (Mérleg utca) - 54 szoba
- Tribe Budapest Central Hotel (Kertész utca 21-23.) - 254 szoba
- Butique hotel (Andrássy út 80+82) - 70 szoba
forrás: Robertson Hungary
Ezzel együtt meg kell jegyezni, hogy 2026 végéig (ez a most belátható időtáv) a mintegy 2500 új és a közel 600 felújított szoba túlnyomó része várhatóan elkészül, s a bizonytalan jövőjű szobák száma nem több mint 400-500. (Pontos számot azért nehéz mondani, mert ha csak ideglenesen szüneteltetnek egy projektet, akkor az nem feltétlenül hiányzik a kínálatból – a szerk.)
Az ügynökség nem meglepő módon azt a magyarázatot kapta leginkább, hogy hihetetlenül megugrottak a kivitelezési költségek, csaknem kétharmadnyian panaszkodtak erre. Persze itt bejátszik az is (ez nem volt része a felmérésnek), hogy több projektnél akár egy éven belül kétszer is át kellett számolni a költségterveket a hihetetlenül gyors infláció miatt.
Sokatmondó - és ezt lapunknak banki források is megerősítették -, hogy elég sok vállalatnak vagy az elegendő saját tőke előteremtése vagy a hitelfelvétel ügyében gondjai vannak. Utóbbival nem azért, mintha nem lenne likviditás a piacon, de a bankok láthatóan óvatosak és manapság nem feltétlenül az ingatlanfinanszírozásban látnak fantáziát, hanem sokkal inkább az energetikai vagy az IT-szektort kedvelik.
Az elhalasztott vagy leállított beruházások többsége a felsőközepes hotelkategóriák valamelyikében van. Ez abból is látszik, hogy az úgyenvezett upscale és az upper upscale (régebbi besorolással a 4 csillagos és a 4 csillag szuperior) kategóriájú hotelekre látnak nagyobb igényt a piaci szereplők. Ezt csak közvetve lehet kiolvasni ebből a felmérésből, de például a Robertson fenti felsorolásában a négyből 3 ide tartozik). Szakmai fórumokról viszont tudjuk, hogy mivel átalakul az üzleti szegmensben az utazások hossza, sok üzletember igényli egyrészt a hosszabb tartózkodásra is alkalmas, amolyan apartman jellegű elhelyezést, így megspórolja a többszöri ide-oda utazást, ha például egy 2-3 éves projekten dolgozik. Másrészt egyre többször fordul elő, hogy egy adott konferenciára érkező utas hozzátesz még 3-5 napot előtte vagy utána az esemény alapidejéhez, s ezeket a plusznapokat turistaként használja ki.
Természetesen a hotelberuházások piacán az üzemeltetői oldal álláspontja is fontos, nem mindegy, mire számítanak. Hiába fejeződik be például időben vagy kis csúszással egy projekt, ha az üzemeltető nem elég nagy elánnal vág bele a nyitásba, mert érzékeli a kereslet erős hullámzását, akkor hátránnyal indul egy ilyen hotel élete. Ez a hezitálás jól tetten érhető az említett felmérésben is, persze főleg a külső nehézségek miatt.
Tehát az üzemeltetők között olyan vállalatot is szép számmal találunk, amelyik a gazdasági bizonytalanság, főleg az infláció, netán az elhúzódó ukrajnai háború mellékhatásaitól tartva döntött úgy, hogy egyelőre jegeli a projektjét. A válaszadók több mint harmada ebbe a csoportba tartozik Magyarországon. Mivel több választ is megjelölhettek, több cég is volt, amelyik a kivitelezési költségek és finanszírozási gondok mellett ezeket is megjelölte, mint visszatartó erő.
A magyarországi állapotokat nem árt a közép-európai környezettel együtt vizsgálni, hiszen a mi hotelpiacunk a csehországival, a lengyellel, a baltiakkal és a balkániakkal verseng a nagy szállodaüzemeltetők és a befektetők szemében. Budapest egy hajszállal megelőzi Varsót és Prágát az üzemeltetői érdeklődésben (ötös skálán 4,3 pont), a két másik főváros 4, illetve 4,2 pontot kapott. A közép-európai fővároson kívüli piacot tekintve viszont lemaradtunk, Brno is megelőzi a mi egyetlen érdemleges célpontunkat, Debrecent (2,3 pont), nem beszélve Krakkóról (3,5 pont), Wroclavról (3,1) vagy Gdanskról (3 pont), a balti fővárosok is feljebb végeztek, mint a cívisváros.
Bár a Budapesten kívüli magyar régiók közül valóban csak Debrecent tartják egyelőre elég érettnek arra, hogy új nemzetközi hotelmárkák jelenjenek meg (az Accor nemrégen jelentette be, hogy lesz ott egy másik szállodája is), tudni lehet, hogy tapogatózások vannak Szeged és Pécs kapcsán is. A Balatonon is elképzelhető, hogy a Mövenpick és a Le Méridien mellett más nagy márka is feltűnik valamelyik NER-es hotel üzemeltetőjeként.
