Magyarország 1996 óta – egyetlen kivétellel – ugyanazokat az eredményeket hozza a nyári játékokokon: 6-8 aranyérem, 15-20 érem (egyszer volt 21), 10-15. hely az éremtáblázaton. Ez – tekintetbe véve, hogy Párizsban például több mint 300 aranyéremért folyt a verseny – meglepően stabil, kiegyensúlyozott teljesítmény, írja véleménycikkben a szintén a Klasszis Médiához tartozó laptársunk, a Privátbankár.
A kivétel a 2008. augusztusi pekingi olimpia volt, ahol „mindössze” 3 aranyat, 5 ezüstöt és 2 bronzot sikerült összehozni. Amikor egyes sikersportágaink gyengélkedtek, szinte mindig voltak olyan meglepetésaranyak, amelyek helyrebillentették a mérleget – most például a taekwando „pótolta” az elmaradt első helyet kajak-kenuban.
„Az elmúlt 30 évben tehát általában királyul szerepelt a magyar csapat (a szocializmus sikerkényszere szülte olimpiai eredményeket – vajon akkori érmeink hány százaléka volt ’tiszta’? – ne tekintsük mércének), és ezt egyetlen politikai erő sem sajátíthatja ki magának” – olvasható a cikkben.
Az élsportot ugyanis, már csak saját érdekből is, minden kormány igyekszik így vagy úgy felkarolni, a sportolóknak pedig legtöbbször tökmindegy, hogy Horn Gyulának vagy éppen Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt.
Az éremtáblázaton a most zárult párizsi olimpián is előkelő helyen végzett Magyarország, amit becsüljünk meg, de ne értékeljünk túl! A teljes írást a Privátbankáron olvashatják.