Az Europion lapunknak küldött, Lázár János „vécépulcolós” kijelentéseiről, illetve a cigány-nem cigány együttélés megítélésről készült friss felméréséből az derül ki, hogy a magyar társadalom 59 százalékához eljutott a miniszter elhíresült mondata. Ennyien válaszolták ugyani azt, hogy „pontosan tudják, miről van szó” az idézet feltüntetését követően.
További 19 százaléknak „rémlett valami”, és csupán 20 százalék állította, hogy most hall először az ügyről. Az ügy a politikai buborékon is áttört, ugyanis a kizárólag a kormánypárti médiából tájékozódók 42 százaléka és a 2024-es EP-választásokon (még) a kormánypártra szavazók 53 százaléka is saját bevallása szerint pontosan tisztában van vele, hogy miről van szól az idézetet olvasva.
Viszonylag egyértelmű a közvélemény ítélete a mondattal kapcsolatban: a válaszadók kétharmada szerint „felháborító, és nincs helye a közbeszédben”, 14 százaléknak „nem szimpatikus, de egy kampányba belefér”, és csak minden ötödik magyar szerint nincs ebben semmi kivetnivaló, hiszen Lázár csak az igazságot mondta ki. Az ügy ismeretéhez képest itt már élesebbek a pártpolitikai választóvonalak: míg a Tisza-szavazók és tőlük nem sokkal lemaradva az egyéb ellenzéki szavazók szinte egyöntetűen nyilvánítják a mondatot felháborítónak (92 százalék, illetve 79 százalék), addig a kormánypárti tábor megosztott. Körülbelül harmaduk (34 százalék) választotta a legszigorúbb válaszopciót, és további 22 százalék kritikus, de elnézőbb („kampányba belefér”). A pártnélküliek véleménye is inkább az ellenzéki szavazókéhoz áll közelebb: 66 százalék szerint felháborító, és további 14 százalék elnézően kritikus a mondattal kapcsolatban.
A következményekkel kapcsolatban már megosztottabb a társadalom, 52 százalék szerint Lázárnak le kellene mondani, 36 százalék szerint elegendő volt a miniszter bocsánatkérése – 11 százalék szerint viszont erre sem lett volna szükség. A kormánypárti szavazók ötöde is Lázár lemondását várná, míg a Tisza-szavazók 89 százalékának volt ez a véleménye.
Inkább kritikusak a magyarok a cigány–nem cigány együttélés általános megítélését illetően az Orbán-kormányok ideje alatt: a relatív többség (42 százalék) szerint romlott, és csak 18 százalék szerint javult ez az együttélés, míg 41 százalék szerint változatlan maradt. Főleg a legfiatalabb korcsoport tagjai, a 16–29 évesek igen kritikusak (59 százalék szerint romlott az együttélés), míg a 60 év felettieknek csak a harmada (33 százalék) gondolkodik így.
Érdekesség továbbá, hogy az együttélési problémáknak leginkább kitett kistelepülések lakói körében kevésbé kritikus a közvélemény (36 százalék), mint a megyeszékhelyeken (43 százalék) és különösen a fővárosiak körében (48 százalék). Ezt részben az magyarázhatja, hogy a kérdés megítélésére erősen rányomja a bélyegét a pártpreferencia, és a kistelepüléseken a legutóbbi kutatások szerint továbbra is erősen felülreprezentált a kormánypárt. Ennek megfelelően a kormánypártiaknak csak 11 százaléka kritikus a kérdésben, és 41 százalékuk szerint javult az együttélés az Orbán-kormányok alatt. Ezzel szemben a Tisza-szavazók körében fordítottak és még sarkosabbak ezek az arányok: 62 százalék szerint romlott, és csak 4 százalék szerint javult a cigány–nem cigány együttélés Magyarországon.
