Ligeti Miklós szerint az elszámoltatásra szükség van, de nem önmagáért, hanem egy tisztább politikai és gazdasági rendszer érdekében. A bűnösök megbüntetése és a visszaszerzett vagyon másodlagos cél, az igazán fontos a korrupciós mechanizmusok felszámolása:
„A bűnöseket meg kell büntetni, a korrupt, bűnös úton szerzett vagyonokat vissza kell szerezni, mert a jogállamnak az alaptétele, a sarkköve a törvény előtti egyenlőség, ami nem engedi meg, hogy bűn büntetlenül maradjon. Óriási társadalmi költséggel jár a korrupció, annál csak a korrupció büntetlenségének nagyobb a társadalmi költsége.
Tehát ezt mindenképpen meg kell tenni. De a folyamatos, saját sorainkra tüzet nyitó igazságtételi hadjáratok helyett sokkal fontosabb a jogállami büntetőjog eszközeivel elvégezhető igazságtételi munkán túl az, hogy a jövőre nézve olyan társadalmat, gazdaságot, politikai rendszert kell kialakítani, ahol ezek a csapdák nem teremtődnek újra.”
Sovány alap lesz
De ha elfogadjuk, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere is több száz, de inkább ezermilliárdokat változtatott közpénzből magánvagyonná, akkor miért nem lehet ezeknek a hatalmas összegeknek nagy, de legalábbis jelentős hányadát visszaszerezni? Ligeti Miklós szerint ezzel több probléma is van. A cél persze nemes, csakhogy
„az más kérdés, hogy az ellopott vagyonokkal mit lehet kezdeni, mert ezeknek egy része működő vállalatokban van. Ezek a vállalatok tele vannak például hitelekkel, amelyek egy részét állami hátterű bankok nyújtották, meg közpénzből származó támogatásokkal, illetve magántőkealapokba csoportosított vagyonelemekkel, sőt, esetleg állami tulajdonrész is van bennük.”
A politikai ígéretekkel kapcsolatban Ligeti szkeptikus. Magyar Péter a „stabilitási alap” létrehozását ígérte a visszaszerzett vagyonokból, de Ligeti szerint „az nagyon sovány kis alap lesz”. Bár a korrupciós vagyonok nagyságrendje hatalmas, ezek gyakran működő vállalatokban vannak, amelyek hitelekkel, állami támogatásokkal terheltek. Ha az állam azonnali jóvátételként kivonná belőlük a pénzt, azok csődbe mennének, és a veszteséget végül az adófizetők állnák.
Ha egy ilyen cégből egyik napról a másikra jóvátétel vagy elszámoltatás címén milliárdos összegeket venne ki az állam, akkor ez a cég minden bizonnyal csődbe menne.
„És akkor nagyon hirtelen az az ellopott vagyon, amit vissza akarsz szerezni – okkal, joggal – az már nem ér semmit, mert tönkremegy a cég, amibe belerakták.”
Ezért nem igazán járható út, hogy egy esetleges kormányváltás után az új – tegyük fel, Magyar Péter vezette – kormány frontális támadást indít az ilyen cégek ellen.
Fotó: MTI
Potyogjanak az aranyrudak
Ennek ellenére persze nincs minden veszve. Vannak pénzek, amelyeket igenis vissza lehet szerezni.
„Azt a vagyont tudod jól visszaszerezni, amelyet a párnacihában, aranyrudak formájában őriznek. Vagy le lehet csapni az osztalékkivétekre is.” Ligeti Miklós szerint van keresnivaló például az építőipar környékén, mivel ott sokszor a NER-közeli oligarchák csupán lefölözik a megbízásokat, a valós munkát mások végzik, és ezen a területen jellemzően jelentős osztalékokat vesznek ki a tulajdonosok. „Itt vannak más szereplők is, és ha kivonjuk a képletből a Mészáros Lőrinchez, Garancsi Istvánhoz, vagy éppen Szíjj Lászlóhoz köthető érdekeltségeket, akkor nem biztos, hogy ezért sajnálnunk kell az építőipart.”
Magyar Péter szombaton azt is mondta, hogy „az elszámoltatás az az, amikor a függetlenül működő igazságszolgáltatás, először a nyomozó hatóság, az ügyészség, és utána a független magyar bíróság elítél valakit az elkövetett bűncselekményekért”.
Ezzel természetesen alapvetően Ligeti Miklós is egyetért, de – mint már eddig is láthattuk – ez azért nem ilyen egyszerű. „Azt hiszem, ennél összetettebb a feladat. Amikor elszámoltatásról meg igazságtételről beszélünk, akkor az egy büntetőjogi megközelítés. Odamegy a hatóság, jól odacsap, kihullik a lopott arany a perselyből, a gonosz megbűnhődik, az állam meg visszakapja a pénzét, de sajnos ez nem így működik – mondja a Transparency International Magyarország jogi igazgatója. A feladat ennél sokkal nagyobb, márpedig az, hogy ezt a közpénzen hizlalt, arisztokratizált gazdasági réteget meg kell tanítani versenyezni.”
Be szabad dönteni Mészáros Lőrinc cégeit?
Ez persze nem jelenti azt, hogy minden tisztátlan eszközökkel szerzett forint veszve lenne. Ligeti Miklós szerint ha jól működik az ügyészség, a Közbeszerzési Hatóság, a versenyhivatal, meg az adóhatóság, akkor sok mindent el lehet érni.
„Orbán Viktor havi 6-7 milliós fizetéséből évente realizált nulla forint megtakarítás; Rogán Antal találmánya; Rákay Philip hatmilliárdos filmje – ezeket és az ehhez hasonló tételeket meg lehet vizsgálni, el lehet számoltatni.”
Ahol azonban már ennél bonyolultabb dolgokról van szó, nem közvetlenül pénzt vesznek ki a rendszerből valamilyen formában, ott már jóval nehezebben fog menni az elszámoltatás. (Ligeti Miklóssal néhány hete, a Rogán Antal elleni amerikai szankciók kapcsán beszélgettünk, az elszámoltatás kérdése akkor is szóba került:)
„Ahol azonban a korrupcióból eredő vagyon már nem egyszerű készpénzkivétként, másként fogalmazva járadékként jelenik meg, hanem, cégként működik valamely gazdasági ágazatban, és nemcsak az építőiparra lehet gondolni, hanem a bankszektorra, a telekommunikációra vagy a turizmusra, ott mire mész az olyan elszámoltatással, aminek a végén minimális haszon mellett az egész ágazat vagy a fél társadalom az áldozatává válik? Tehát az igazságtétel nevében jól bedöntöd a Mészáros és Mészáros Zrt-t, amiben, mire ezt végigviszed, már nem találsz foglalható vagyont, de a bedőlésével mondjuk harmincezren veszítik el a megélhetésüket a beszállítói körben” – mutat rá Ligeti Miklós, aki azt is hozzáteszi, hogy mindez bizony azt jelenti, hogy ezeknek a vagyonoknak egy jelentős része egyszerűen már „nem fogható”.
„Azt lehet mondani, hogy lopnak meg túláraznak, de azt nem lehet mondani, hogy nincs Market Építő Zrt., nincs Mészáros és Mészáros Zrt., nincs MBH Bank. Ezek működő szereplői a gazdaságnak, nem kell őket szeretni, de attól még léteznek – összegez Ligeti. – És ha az igazságtétel nevében szétkapják őket, azzal a magyar társadalom nem fog jól járni, miközben a hasznot húzó tulajdonosokat, felelősöket nem lehet megragadni és megfogni, mert mire ez a jogi folyamat lezajlik, a pénzt már régen eltüntették.”
Elzárni a csapokat
Mit lehet akkor tenni? A jogi igazgató szerint itt az igazságtételnél több, és ahhoz képest összetettebb feladattal állunk szemben. Szerinte első lépésként nem az igazságtételen vagy az elszámoltatáson kéne gondolkozni, hanem többek közt a túlárazott beruházások elvágásával, a kormányzati propaganda megszüntetésével kellene elindulni, aztán pedig menteni azokat a pénzeket, amelyek még menthetők.
„Először a csapokat kell elzárni, ezzel egy időben az állami körön kívülre rendezett állami vagyont, ami a jegybank és a kormány környezetében lévő alapítványoknál, meg a KEKVA-kban [közfeladatot ellátó, közérdekű vagyonkezelő alapítványok] található jelenleg, vissza kell szervezni az állam számára. És csak a harmadik ütem az, hogy a személyi felelősökön túlmutatóan, ahol lehet, a lopott vagyonokra is rá kell csapni”
– vázolja Ligeti. Utóbbit pedig a realizált jövedelmek útján lehet – részben – megtenni, vagyonvisszaszerzéssel, nyomozással, vádemelésekkel. Példaként Ligeti Miklós a letelepedési kötvények környékén működő brókercégeket említette, amelyeket, illetve az ezekről az ügyletekről tudomással bíró egyéneket „akár tíz évre visszamenőleg is meg lehet szólítani”.
Magyar Péter arról is beszélt, hogy a vagyongyarapodások visszamenőleges vizsgálatát tervezik. Azt ígérte, hogy a kormánytagok, országgyűlési képviselők és közeli hozzátartozóik vagyongyarapodását automatikusan vizsgálni fogják. Erre reagálva Ligeti Miklós arra hívta fel a figyelmet, hogy ezt „észszerűen kell csinálni”, mert kapacitások hiányában belefulladna ebbe a rendszer. Hozzátette azt is, hogy ennél fontosabbnak tartja, hogy az új képviselők, új kormánytagok vagyonnyilatkozata a kezdetektől megfelelő legyen, és ezt ellenőrizze is az adóhatóság, vagy akár az Integritás Hatóság.
Vannak korlátok
A kapacitáskorlátokat egyébként is kiemelte a jogi igazgató. „Ezt nem lehet a végtelenségig csinálni” – mondta arra, hogy mind időben, mind a személyek szempontjából jól körül kell határolni a vizsgálandó személyek körét.
További korlátnak látja Ligeti Miklós a jogi, eljárási környezet kialakítását is.
„Egy ilyen igazságtételnek a büntetőjogát, büntetőeljárását, egyáltalán mindent, ki kell alakítani, az nincs magától.”
Itt példaként az elévülés kérdését hozta fel. Helyes például az, hogy az állam által szándékosan üldözetlenül hagyott bűnök elévülésére ugyanazok a szabályok vonatkozzanak, mint a „normális” bűnök esetén?
Fotó: MTI
„Mit csinálsz azzal az esettel, amikor szándékosan, politikai megfontolás alapján egy összeférhetetlen, korrupt közbeszerzést büntetlenül hagytak végigmenni? Elévült-e az ügy és a haszonhúzók ugyanúgy számíthatnak-e arra, hogy szerzett jogként már nem fognak elszámoltatással szembesülni, mint ahogy bármelyik polgár bízhat abban, hogy az ittas vezetése öt év elteltével elévül?” – teszi fel a kérdést Ligeti Miklós. A megoldás itt sem egyszerű, mindenesetre ebből is látható, hogy itt nem csak az a kérdés, hogy milyen hatóságok és milyen szakemberek kiket fognak vizsgálni. „Annál, hogy milyen testület fogja alkalmazni ezt a szabályt, nagyobb kérdés az, hogy miként is fog kinézni ez a szabály” – mondja a jogi igazgató.
Ha pedig visszamenőleges hatályú törvényeket is alkot a jövőbeli jogalkotó, akkor azzal a gyakorlati problémával is szembesülhet, hogy bizonyos időtávból már nem egykönnyen felderíthető minden eset.
„Kár nagyot álmodni, mert a bizonyítékok könnyen elenyésznek, nagyon nehéz az igazságot 10-15 évre visszamenően feltárni”
– hűti a várakozásokat Ligeti Miklós.
Háromezer csicsergő?
Van azonban ok optimizmusra szerinte is. Ligeti Miklós arra számít, hogy a hatóságok meglehetősen sok segítséget fognak kapni a munkájukhoz:
„Ha váltásra kerül sor és véget ér a NER, és világossá válik, hogy itt most új szakasz kezdődik, és valóban meg is indul a felelősök elszámoltatása, akkor valóságos csicsergő daláradat fogja betölteni az országot. Mindenkiről ki fog derülni, hogy a mély basszustól a koloratúrszopránig tudja végigénekelni, nyolc oktávban a skálát, csak hogy a saját irháját menthesse.”
Ez persze alkukat, akár vádalkukat feltételez, amivel kapcsolatban Ligeti Miklós szerint az a fontos, hogy ezekről ne politikusok döntsenek, hanem a bíróságok és az igazságszolgáltatás.
„Elkerülhetetlen az alkufolyamat egy ilyen helyzetben, hiszen vannak pergazdaságossági szempontok is egy ilyen helyzetben – mondja. – De egy politikus nem mondhatja azt, hogy jó, hát loptál 300 milliárdot, de most visszaadtál 34-et, meg lebuktattad a konkurenciádat, az még 170 milliárd, akkor jó, te elmehetsz. Ezt mindenképpen intézményesen kell rendezni, ahogy most is működnek a teljes büntetőbírósági eljárás alól kivételt engedő törvényes megoldások.”
Megkérdeztük Ligeti Miklóst arról is, hogy mit gondol a Magyar Péter által emlegetett háromezres számról, akiket a politikus mint „Orbán Viktor tettestársait” megjelölt, mint akik „vígan élnek a Nemzeti Együttbűnözés Rendszeréből.”
Ligeti Miklós ugyan nem tudja, Magyar Péter pontosan kikre gondolt, de reálisnak látja a számot.
„Ha megnézzük, hogy hányan voltak a NER-hez lojális parlamenti képviselők 2010 óta; hány ember működtette janicsár jelleggel bizonyos szint felett a főhatóságokat, és az állami cégeket; akkor ez az állami vezetői, döntéshozói kör úgy nagyjából kiadja a Magyar Péter által jelzett létszámot. Valóban van egy ilyen arisztokrata és technokrata réteg, akiktől mindenképpen meg kell szabadulni, mert nem lehet hitelesen jogállamot építeni a NER első vonalbeli garnitúrájával.”
