Négy jelöltből Pósfai Mihály geológust választotta 22. elnökének kedden a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) közgyűlése. A testület főtitkára a következő három évben Kecskeméti Gábor irodalomtörténész, főtitkárhelyettese pedig Kovács Ilona kísérleti pszichológus lesz.
A kormányváltás az MTA-nak is lehetőség
A bemutatkozó sajtótájékoztatón Pósfai Mihály – szakmájánál maradva – az akadémiát a földgömb magjához hasonlította, ahonnan – remélhetőleg – csupa hasznos dolgot sugároz majd kifelé az akadémia tudományos bizottságainak, az akadémia ernyője alá tartozó, 19 ezer főt számláló köztestületnek és egyéb szervezeteknek.
Elnöki programja lényeges eleme, hogy e köztestületi tagokat jobban bevonják az akadémia munkájába, hogy magukénak érezzék az akadémiát. Az új elnök úgy értékelte, hogy mivel a jelenlegi akadémiai programok nem a kutatói derékhadat, hanem a kiválóságokat, a „csúcsot” támogatják, a tagság nagy része számára kisebb összegű pályázatokat indítanak majd, finanszírozva az “alkotói életpályát”.
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
Elnöki programjában az is szerepel, hogy mivel a tudományos élet világszerte egyre gyorsabban változik, ezt – például a workshopok keretében – az akadémiának is rugalmasan követnie kell.
A kormányváltásra utalva azzal zárta a bemutatkozást, hogy az akadémia életében is „borúra derű következik”, és „csak magunkat okolhatjuk, ha nem tudjuk a legtöbbet kihozni ebből a szituációból” – ismerte el Pósfai Mihály.
Rendeznék a kutatóhálózat sorsát
Kecskeméti Gábor egyetemi tanár, az ELTE Irodalomtudományi Kutatóintézet igazgatójának a régi magyar irodalomtörténet a kutatási területe. Főtitkári koncepciójában azt is részletezte, hogy az MTA milyen rendkívüli veszteségeket szenvedett el, miután az Orbán-kormány leválasztotta a kutatóhálózatát, majd alkotmányellenesen elvette ingatlantulajdonának nagyobb része feletti szabad rendelkezését is. Tudományszervezői, tudományirányítói szerepének túlnyomó részét ezzel elveszítette, a tudománypolitikát alakító befolyása rendkívül korlátozottá vált.
“2025-ben a torzóban álló intézmény – nem a kormányzat, hanem a kormányzat tágabb holdudvarába tartozó, a tudománypolitikát irányító kormányzati tényezőkre erős befolyással bíró aktorok irányából – további durva, méltatlan, egészében pedig alapvető tájékozatlanságot és rosszindulatot tükröző támadások középpontjába került” – idézte fel Kecskeméti Gábor.
A bemutatkozó tájékoztatón is emlékeztetett arra, hogy azok a változások, amik a magyar tudományos élet irányításában végbementek, rettenetesen felgyorsultak és kontraproduktívvá váltak. Utalt a kutatóhálózatok leválasztására is.
“Soha többé nem fordulhat elő a kutatóhálózattal az, hogy róluk úgy döntünk, hogy ezt velük nem beszéltük meg” – ígérte meg az új főtitkár.
Ezért a rendezéshez szükséges lépések közül az első a kutatóhálózat sorsának a rendezése lesz, ami szerinte nagy figyelmet, hosszú időt és alaposságot követel.
A második lépés, hogy átláthatóvá és kiszámíthatóvá kell tenni a tudományos előrejutás lehetőségét. Ehhez az összes érdekelttel meg kell állapodnii – azokkal a tudományfinanszírozókkal is, akik a kutatóknak pályázati megmérettetést kínálnak. Kecskeméti Gábor szerint az a cél, hogy gazdag, áttekinthető pályázati portfólió álljon rendelkezésre a kutatók számára.
A közgyűlés megválasztotta az új élet-, társadalom- és természettudományi alelnököt, valamint az elnökségi tagokat is. Az akadémiai szabályozás szerint a Közgyűlés a tisztségviselőket három évre választja, akik legfeljebb egy alkalommal választhatók újra.
