Sonnevend Júlia, a New York-i New School for Social Research docense új könyvében, a Sármban a politikai vezetők személyes vonzerejét és hitelességét elemzi. A 444.hu-nak adott interjújában a kutató elmondta: a sárm és a karizma közötti különbség alapja a távolság és közelség.
„A karizma kapcsán Winston Churchill, Ronald Reagan jut az ember eszébe. A nagyívű, retorikus performanszaik révén a közönségtől távol, egy majdnem istenszerű figura rajzolódik ki. Nem véletlen a karizma vallásos eredete. Ehhez képest most teljesen más médiakörnyezetben élünk, folyamatosan kapjuk a képeket, videókat, szövegeket, elképzelheted, hogy egy térben vagy velem, vagy bárkivel. Épp ezért sokkal könnyebb elképzelni azt is, hogy a politikus olyan, mint a szomszédod, és bármikor megihatsz vele egy kávét vagy egy sört” – magyarázta.
Fotó: Roland Allain/Európai Parlament
A mai médiakörnyezetben a politikusok hitelességét folyamatosan próbára teszi a konstruált környezet. Sonnevend szerint ez különösen nehéz feladat. „Mindenki tudja, hogy egy konstruált médiakörnyezetben élünk. Ha valakit megkérdezel, hogy amit a médiában lát, az valódi, igaz-e, azt fogja mondani, hogy nem valódi, hanem egy konstruált dolog. De ha az a kérdés, hogy milyen legyen egy politikus, akkor arra az a válasz, hogy legyen önmaga, legyen autentikus. A kettő között hatalmas a kontraszt, azt várjuk el a politikustól, hogy egy teljesen fake környezetben legyen állandóan önmaga.”
A hitelesség fontosságát azzal érzékeltette, hogy a választók sok mindent megbocsátanak, de az autentikusság hiányát nem tolerálják. „A szavazók rengeteg mindent megbocsátanak, de ha sokáig nem tűnik autentikusnak egy politikus, azt már nem.”
A beszélgetésben szóba került Orbán Viktor és Magyar Péter politikai viszonyának elemzése is. Sonnevend szerint a két politikus sármja ma már csak egymás viszonylatában értelmezhető.
„Magyar Péter az alternatív, fiatalabb, dinamikusabb erőt testesíti meg, szemben Orbánnal, aki most a túlsúlyos establishment szerepébe került. Az ikonikus pillanat Orbán Schwarzeneggeres gyúrása volt, ami egyértelműen megmutatta, hogy a miniszterelnöknek muszáj reagálnia Magyarra. Magyar már a testével azt kommunikálja, hogy itt van egy új, alternatív, fiatalabb erő.”
Sonnevend történelmi párhuzamot vont: „Élesen él bennem Horn Gyula és Orbán Viktor 1998-as vitája, ahol Orbán vizuálisan már önmagában nyert azzal, hogy ő volt a fiatalabb, dinamikusabb karakter, szemben a kommunista múltú, Orbánhoz képest megkopott, establishmentet képviselő Horn Gyulával. Hirtelen Orbán hasonló helyzetben találta magát, de most ő a túlsúlyos establishment, akit már megszoktunk, szemben ezzel a Balatont átúszó, teniszező, palacsintát dobáló fickóval.”
