Az ENSZ legutoljára 2024-ben frissített „World Population Prospects” (WPP) projektje a világ legátfogóbb hivatalos adatbázisa a népesség alakulásáról, amely a múltbeli trendeket és a jövőbeli előrejelzéseket egyaránt tartalmazza országonként és régiónként. A kutatás a termékenység, a halandóság és a migráció adataira építve különböző forgatókönyveket készített, egészen 2050-ig.
Az adatbázisban kutakodva a magyar vidék és a városok demográfiai helyzetéről is érdekes és egyben aggasztó számokat találtunk. Az elnéptelenedés ugyanis látványos ütemben indult el hazánkban:
Mint azt a hét ábrája is mutatja, 2050-ig minden szempontból csökkenés várható a magyar lakosságszámban, ugyanakkor az eltérés szembeötlő a lakóhelyek szempontjából.
1950-hez, tehát az ENSZ adatsorának kezdetéhez képest 50 évvel később, 2000-re a magyar városok és nagyvárosok lakosságszáma 4,13 százalékkal emelkedett, míg a vidéki régiókban ugyanez az arány 12,23 százalék volt. A 2000-es évek előtt tehát közel háromszoros ütemben bővült a magyar vidék lakosságszáma.
A fordulat először a 2010-es évek elején jelent meg igazán, hiszen 2000 és 2015 közt a városokban 1,01 százalékkal csökkent a lakosságszám arányosan, viszont vidéken ugyanez a mínusz már 4,85 százalékos volt. Az ENSZ előrejelzése szerint ez pedig csak a kezdet, összességében 2050-ig a 2000-es szinthez képest várhatóan 6,55 százalékkal csökken majd a magyar népesség. Ez a lakóhelyekre bontva a következőképpen alakul majd:
- városok és nagyvárosok: 15,77 százalékos előrejelzett csökkenés (1950-hez képest 12,29 százalékos mínusz);
- vidéki térség: 13,57 százalékos előrejelzett csökkenés (1950-hez képest 2,99 százalékos mínusz).
Az alapvetően lényegesen magasabb bázis miatt tehát arányaiban a lakosságszám csökkenése kisebb lesz vidéken, a tényleges számszerű előrejelzés azonban azt mutatja, hogy míg 2050-ig több mint 877 ezer magyar tűnhet el vidékről, addig a városokból 587 ezer.
Így nehéz lesz megállítani az elnéptelenedést
Az előrejelzésben is látható népességcsökkenés az ENSZ adatai szerint a természetes fogyás mellett az elvándorlást is magába foglalja, amit Magyarországon belül a rendkívül nagy fizetési különbségek is motivál. Cikkünk írásakor a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb vármegyei kereseti adatai 2025. III. negyedévére vonatkoznak. Ezek szerint Budapest messze kiemelkedett a mezőnyből: a leggyengébb átlagbérrel rendelkező Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyéhez képest a fővárosban a bruttó fizetések átlagosan 320 ezer forinttal magasabbak.
A fővároson kívül is hasonlóképpen alakultak a vármegyei eltérések. Például egy olyan nyugati vármegyében, mint Győr-Moson Sopron, átlagosan 40 százalékkal voltak magasabbak a bruttó fizetések, mint a legrosszabb helyzetben lévő Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében.
A magyar lakosságszám ütemes fogyása mellett a bérkülönbségek tehát olyan tényezőt jelentenek, amellyel a mindenkori kormánynak is foglalkoznia kell. Hiszen az alacsonyabb bérek mellett az egyébként a magyar lakosság többségének otthont adó vidéken még nagyobb a motiváció az elvándorlására.
