Hosszú a sor az egyik budapesti, frekventált terén működő diszkontban. Egyetlen pénztárnál ül csak eladó, a többi önkiszolgáló. De azért ott is áll egy alkalmazott, aki segít azoknak, akik nem birkóznak még meg az új fizetési formával, de sietnének. Meg ellenőrzi fél szemmel, minden oda lett-e érintve a leolvasóhoz.
Fotó: Depositphotos
Közben percenként hallani, ahogy az automata pénztárakhoz terelik az embereket, mert sokuk még a megszokott mellett dönt. A vevők egy része nyilvánvalóan nem elég gyors, többségük tanulja a „szakmát.” Van, aki menetközben kap észbe, hogy csak kártyával lehet fizetni, de nem hozott magával. Ez nem ritka Magyarországon, a kártyás fizetések aránya, főleg vidéken, kisebb falvakban, még nem olyan magas, mint hinnénk.
Aki kivárta a sorát és hagyományos módon fizet, nem biztos, hogy tudja, a blokkot el kell tenni, újabban a kijáratnál az automatához kell érinteni, hogy fizetett-e. Azt persze a gép nem „látja”, mi volt a kosárban, mi lett tényleg kifizetve, csak a blokk tényét, időpontját nyugtázza egy jelzéssel. Ez utóbbi készüléket, amint azt elárulja az eladó, azért állították üzembe, mert élénk a forgalom, sok a rohanó külföldi turista, magasak a munkabérek, és a bolthelyiség általában kinőtte a kapacitását.
A pénztárosok ma is kulcsemberek
Amikor az első önkiszolgáló élelmiszerboltok megjelentek Magyarországon, mindenki attól félt, nem fog-e megnőni a lopás. Lehet, hogy eleinte valamelyest emelkedett, de aztán természetes lett az önkiszolgálás. Meg a biztonsági őrök beállítása.
A pultos méricskélést ma pedig már lassan teljesen el kell felejtenünk, szinte minden előrecsomagolt. Eladó nincs az üzlettérben, csak polcfeltöltő, akitől semmit nem lehet kérdezni, vagy felvilágosítást kapni egy-egy áruról, mert fogalma sincs róla. A pénztárosok lettek idővel az egész kiskereskedelmi rendszer kulcsemberei. Akik időnként, ha nem áll senki sorba hogy fizessen, nem üldögélnek ám a gépnél, hanem pakolnak.
Időközben megjelentek Magyarországon is az automata üzletek – amelyek Japánban már oly régóta szinte egyeduralkodók bizonyos árucikkeket illetően – ahol nincsenek egyáltalán eladók. A drogériákban is kezd itthon elterjedni az önkiszolgáló kassza. Itt főleg az lehet a gond, hogy a vevő még kérdezne valamit az áruról, vagy felvilágosítást szeretne kapni, hogy mondjuk a törzsvevő kártyáján akkor most szerepel a tíz százalékos kedvezmény még ebben a hónapban, vagy sem. Az eladók közben a polcok között szaladgálnak, tolják az áruval megrakott kocsit. Képtelenek több ezer árucikk minden egyes tulajdonságára vonatkozó kérdésre válaszolni, a mosóporok hatékonyságától kezdve egészen addig, hány hónapig használhatók a hialuronsavas arckrémek, és miért jó, ha tokaji aszú is szerepel az összetevők között.
Van, ahol visszaállították a hagyományos kasszákat
Ugyanakkor külföldön sok helyütt éppen ezzel a trenddel mennek szembe. Svédországban és Ausztráliában már sok helyütt visszaálltak arra, hogy legalább néhány hagyományos kassza is működjön. Mert nem gyorsult fel jelentősen a vevőáramlás, sokan, főleg az idősebbek sokáig kínlódnak a kódérintéssel, de ez csak az egyik gond. A másik, hogy oly mértékben megnőtt a lopás – az automata nem látja, mit tesz a zsebébe valaki, és nincs minden árun olyan jelzés, amely a kijáratnál sípolna, mint egyes ruházati boltokban. Ilyet viszont minden egyes élelmiszerre, mondjuk filléres, zsebre vágható fűszertasakokra értelmetlen és drága volna felszerelni.
Az egyik ausztrál kiskereskedelmi lánc, kényszerszülte megoldásként, kénytelen volt felszámolni a boltjaiban üzemeltetett önkiszolgáló pénztárakat, a lopások kiugró mértéke miatt. Miután több biztonsági őrt kellett alkalmazni, nem spóroltak sokat a munkabéren.
Másutt, például egyes svéd városokban, ismét bevezették, hogy legyen hagyományos kassza is a kijáratnál, nem elsősorban a lopások miatt, pedig ott óriási mértékben csökkent a készpénz használata.
Munkaerő, az nincs, és ha van, drága
A magyar közösségi médiában olvasható posztok e jelenség más vetületeit kritizálják: miközben magas az infláció és az élelmiszerek drágák, még én dolgozzak a pénztárosok helyett is? Rajtam, a vevőn, spórolnak?
A gépellenességnek – amely már több száz évvel ezelőtt, az ipari forradalom korában is felvetődött, rombolás formájában – teljesen más aspektusáról van tehát szó: most már nem attól félnek az emberek, hogy a korszerű masinák elorozzák előlük a munkát. Sőt, arra kényszerülnek, hogy gépeket szerezzenek be, mert oly kevés a munkaerő, és mert a szükséges százszorosára felduzzadt értelmetlenül a választék, ami soha nem lesz már szűkebb, csak szélesebb, fenntartható gazdálkodás és környezetvédelem ide, vagy oda.
Ezen persze semmit nem változtat az önkiszolgáló kasszák bevezetése.
Olyan nagymértékűvé vált a bolti lopásokból eredő kár Ausztráliában, hogy az IGA Greenslopes úgy döntött, megszünteti az önkiszolgáló kasszáit. A cég számos módszerrel, köztük biztonsági kamerák és automata kapuk üzembehelyezésével próbálta elejét venni a lopásoknak, de a technika annyira drága, hogy azt nem minden üzlet engedheti meg magának. A tolvajokat pedig ezekkel sem lehet százszázalékosan megállítani. Az IGA ezért úgy döntött, ismét csak hagyományos, élőmunkaerős pénztárak lesznek a boltjaikban – olvasható a Daily Mail cikkében.
De ez nem egyedi eset. Tavaly az angol Booths szupermarket jelentette be, hogy felszámolják az önkiszolgáló kasszákat, ezzel ők is a trend ellen cselekszenek, ugyanis ma már szinte mindenhol egyre több pénzt fektetnek az élelmiszerláncok az automata pénztárak beüzemelésére, fejlesztésére. Egyes statisztikák szerint több százezer munkahelyet veszélyeztetnek az önkiszolgáló kasszák, melyek a magyar lakosságot is jócskán megosztják.
