A „mennyiségi” csúcs itthon mintha most jött volna el a Covid után – jóllehet, ez már nem az igazi aranykor. A kezdeti, szabadságot hirdető, alternatív, „csakazértis” korszakot felváltotta az üzlet, és eljött a világsztárok és horror árak ideje.
Falunaptól a borparádéig
Ma már lassan mindent fesztiválnak hívnak, a hajdani falusi búcsúk kiglancolt változatát csakúgy, mint többnapos komolyzenei koncertsorozatot, színházi ünnepet, régiós turisztikai rendezvényt, augusztus 20-ika köré szervezett tűzijátékos hejehuját, egynapos pörkölt-főzőversenyt, virágkiállítást, vásárokat, borparádékat, filmbemutatókat vagy éppen jobb fajta haknikat. Átalakult, vagy, ha úgy tetszik, devalválódott, a szó jelentése. Sőt, mondás és tv műsor is lett belőle, miszerint, „csináljuk a fesztivált”.
A kisebb településeken az effajta ünnep tényleg elengedhetetlen, a helyieknek legalább egy évben egyszer vidám kikapcsolódást kell nyújtani. Régen ezt falunapnak hívták, ma viszont előlépett vásározós, „sztárokkal” megtűzdelt programmá. Ez népszerűsíti a polgármestert, ugyanakkor valóban elvárják a helybéliek, hogy szórakozhassanak. A kisebb településeken többnyire ingyen mulathatnak, leszámítva az ételek, italok, szuvenírek árát.
Ma már inkább üzlet
Ahogy kezdett jobban menni az üzlet, rájöttek az önkormányzatok, hogy helypénzt kell kérni, elvégre bevétele van az árusoknak a rendezvényből. No meg, fizetni kell a biztonságiakat, meg a takarítókat, tehát belépődíjat is szednek. Aztán már bármi belefért a tematikába, giccsek és oda nem illő külföldi kacatok árusítása is. A „sztárok” pedig? Nos, az ő zsebüknek kétségkívül jól jött ez a fesztiválmánia.
A hazai nagy klasszikusok, mint a Sziget és az attól eltérő szellemiségű Kapolcs története több szempontból rendhagyó, akkor születtek még, amikor egyfajta eszmerendszer és színvonal társult a happeningszerű, sosem látott hangulatot teremtő együttléthez. Amikor nemcsak az számított, melyik világsztárt lehet a méregdrága belépőjegy fejében idecsalogatni, hanem hogy együtt lehetünk, afféle kései Woodstock-hangulatban, amelyről a résztvevők már azt sem tudták, micsoda.
Van, aki inkább másra költi a milliókat
Közben egyre fiatalabbak lettek a fesztiválokra látogató kamaszok, és egyre magasabbak a jegyárak. Csillagászati összegeket kell otthagyni a kültéri éttermekben, van, ahol egy hamburger sült krumplival ötezer forint.
Persze a kitelepülés sincs ingyen, sőt, egyre magasabbak a bérleti díjak. Beszéltem olyan szaktekintéllyel, - többször elnyerte az Év Borásza címet – hogy már nem képes megfizetni a borászat legnagyobb fesztiváljának költségeit, azt a pár millió forintot inkább másfajta marketingre vagy pincefelújításra fordítja.
Ma már nem bohókás buli
Mindebből az következik, hogy széles rétegek szorulnak ki a fesztiválozós élményekből, mert az árak százezrek számára kezdenek megfizethetetlenek lenni. Ami bohókás underground időtöltés volt, lassan átváltozik valami mássá, főleg, ha a Balaton környékén rendezik. Hiszen valahol aludni is kell, ami itt ilyenkor különösen sokba kerül. Már vagy 10 évvel ezelőtt is ki volt adva ebben az időben minden fészer, udvar és sufni, bár akkor még elérhető árakon.
De ha már drága, akkor legyen nívós. Ilyen tekintetben kevés a panasz, a világ legnépszerűbb énekesnője nem jön el ingyen, és egyre igényesebb kulináris élmények is elérhetők már. A szülők pénztárcáját persze kissé megviselik a mai menő fesztiválok, némely gyerek már karácsonyra is erre kér pénzt a rokonoktól.
Csak imádkozni lehet
Ám nemcsak a pénztárcát viselik meg, hanem az idegrendszert is, de hát értelmetlen csacskaság kérni a gyerektől, hogy vigyázzon magára, ne igyon túl sokat, kerülje a drogot, és írjon sms-t, mert úgyis mással lesz elfoglalva.
Hogy mennyire érzi jól magát, az persze a társaságtól és az időjárástól is függ majd, nemcsak az előadóktól. Közben meg az élményt finanszírozó apák és anyák azon imádkoznak, hogy épségben előkerüljön, mert talán emlékeznek rá, hogy annak idején ők hogyan szórakoztak.
