Meglehetősen szokatlan módon került a híres párizsi művészeti múzeum, a Musée d’Orsay gyűjteményébe 2023 januárjában Gustave Caillebotte 19. századi francia festő Evezősparti című festménye. Az 1877-ben készült kép megvásárlását – amit dinamikus ábrázolásmódja miatt az egyik legjelentősebb impresszionista alkotásként tartanak számon – a Louis Vuitton Moët Hennessy (LVMH) francia luxusmárka-csoport „szponzorálta”. Egész pontosan a vállalat 43 millió eurós (mai árfolyamon körülbelül 17 milliárd forintos) adományából vette meg azt a francia állam, így a festmény magánkézből átkerülhetett a Musée d’Orsay-ba.
A szokatlan mértékű „adományozásról” az LVMH-csoport oldalán gyorsan megjelent egy fennkölt hangú közlemény: ebből az derült ki, hogy Caillebotte remekműve „az LVMH kizárólagos mecénáskodásának köszönhetően” immár a Musée d’Orsay nemzeti gyűjteményét gyarapítja. A vállalat – ahogy fogalmaztak – ezzel ismételten megerősítette elkötelezettségét a nemzeti művészeti és kulturális örökség megőrzése és népszerűsítése iránt.
A támogatással önmagában nem is lett volna probléma, hiszen elismerésre méltó, ha egy vezető világvállalat anyagi lehetőségeihez mérten támogatja a művészetet vagy bármilyen más területet, célt. Ám az adományozás körülményei és az azzal kapcsolatos morális kérdések – amelyek azóta is aktuálisak és foglalkoztatják a közvéleményt – némiképp árnyalták a luxusipari vállalat saját magáról sugallt képét - boncolgatta témát körüljáró friss cikkében a Conversation.
Az előzmények és az a bizonyos 43 millió euró
Noha Caillebotte festményeiért ma már múzeumok és műgyűjtők versengenek, az Evezősparti sok más alkotásához hasonlóan évtizedekig jelentéktelennek számított. Amikor azonban néhány éve tulajdonosa – Caillebotte egyik leszármazottja – eladásra kínálta, a francia kulturális minisztérium úgy döntött, jó lenne Franciaországban tartani, hogy ne kerülhessen külföldi magángyűjteménybe. Kivételes jellegére való tekintettel nemzeti kincsnek minősítették, és megtiltották, hogy a kép 30 hónapon belül elhagyhassa Franciaországot.
Fotó: Depositphotos
A francia államnak viszont nem volt 43 millió eurója – ahogy a Musée d’Orsay-nak sem – a nemzeti kincs megvásárlására. Így került a képbe a múzeumot évek óta egyébként is támogató Louis Vuitton Moët Hennessy luxusmárka-csoport. Az üzlet végül megköttetett: a francia állam az LVMH 43 millió eurós adományából megvásárolta a Caillebotte-festményt, ami azóta a Musée d’Orsay gyűjteményét gyarapítja, a luxusipari óriás neve pedig egy nemzeti kincs megmentésével összefüggésbe hozhatóan is bekerült a köztudatba.
De vajon morálisan helyes és követendő példa lehet-e, ha egy LVMH-hez hasonló méretű és kaliberű vállalat PR-célokra, valamint imázsépítésre használja fel egy közgyűjteménybe szánt festmény megvásárlását?
Ha fennen hirdeti, hogy nemzeti kinccsel ajándékozta meg Franciaországot, miközben arról hallgat, hogy az adományozással maga is jól járt, mert a vételár jelentős része (90 százaléka) levonható az adóból? - fogalmazta meg a témával kapcsolatban leggyakrabban felmerülő kérdéseket a Conversation. A lap szerint amellett sem lehet elmenni szó nélkül, hogy a vállalat kommunikációs kampányának költségét a már említett adócsökkentés miatt lényegében az adófizetők finanszírozták, így az LVMH-nek minimális kiadással felbecsülhetetlen értékű, a jövőbeli termékeladások növekedését elősegítő imázsépítésre nyílt lehetősége. Ami már csak a sajtómegjelenések számát tekintve is emlékezetes marad: az adományozásról ugyanis az összes jelentős lap és hírügynökség beszámolt.
A lap szerint az említetteken kívül az is aggályos lehet az ilyen nagy volumenű adományozások kapcsán, hogy implicit adósságérzetet keltenek, így akarva-akaratlanul hozzájárulhatnak az adományozó intézményen belüli befolyásának növekedéséhez.
Hogyan tovább?
A kritika és a közvélemény egy részének szkeptikus hozzáállása nem vette el az LVMH kedvét az adományozástól: húszmillió eurós pénzügyi támogatást ígért a Musée d’Orsay felújítási projektjeihez a 2026-től 2031-ig terjedő időszakra.
A művészetpártolással kapcsolatban érdemes megemlíteni azt is, hogy máig működik az 1990-ben létrejött Louis Vuitton Alapítvány. Sőt, az évek múlásával túlnőtt önmagán, ami a vállalat művészeti gyűjteményének intézményesülését hozta magával. Az alapítványnak, múzeumnak és kulturális közösségi térnek otthont adó, magánfinanszírozású Fondation Louis Vuitton épületét 2014-re húzták fel Bois de Boulogne-ban.
Nem mellékes körülmény, hogy az LVMH-nak a 2003-ban hozott franciaországi mecénási törvény, az Aillagon-törvény is jelentős megtakarítást hozott: 60 százalékkal tudta csökkenteni az építési költségeket azzal, hogy levonta azokat az adóból. (Az Aillagon-törvény célja, hogy adókedvezménnyel ösztönözze az állam a kulturális és jótékonysági célú szervezetek céges támogatását Franciaországban.)
A mecénási törvényről és a 90 százalékos adócsökkentésről egyébként annak kezdeményezője, Jean-Jacques Aillagon volt kulturális miniszter az Artnet-nek úgy nyilatkozott: „a 90 százalékos adócsökkentés nem ajándék a nemzeti kincset megvásárló vállalatnak, hanem felhatalmazás az államtól arra, hogy fizetendő adójának egy részét olyan tevékenységre fordítsa, amit az állam közérdekűnek nyilvánított. Ennek feltétele, hogy egyfajta önkéntes adót fizet, ebben az esetben a mű árának 10 százalékát, amelyet az adócsökkentés nem fedez.”
De hogy a vállalati adományozás gyakran nem pusztán jószívűségből fakad, és hogy kőkemény versengésbe csaphat át, azt szintén az LVMH mutatta meg, mégpedig a 2019-es tűzben megrongálódott Notre Dame helyreállításakor. E célra ugyanis 200 millió eurót ígért, tudatosan rálicitálva a legnagyobb iparági riválisának számító, szintén francia Kering luxuscsoport 100 millió eurós adományára.
Fotó: Depositphotos
Pillanatnyi megtorpanás vagy lejtmenet?
A két nagy luxusipari óriás versengésében egyébként 2025 második negyedévében szokatlan módon a Kering kerekedett felül. A 75 márkát – köztük a divatipar nagyágyúinak számító Louis Vuittont és Christian Diort, az ismert és elismert pezsgőborászatot, a Moёt & Chandont és a nívós Veuve Clicquot pezsgőházat – birtokló LVMH divat- és bőripari termékeinek eladásából származó bevétele 8 százalékkal csökkent 2025 első felében.
A vállalat saját oldalán közzétett első féléves pénzügyi jelentéséből az is kiderült, hogy az összbevétel 2025 első félévében 39,8 milliárd euró volt, ami 4 százalékos csökkenést jelentett 2024 azonos időszakához képest. A cégcsoport összbevétele egyébként 2024-ben is apadt: 84,7 milliárd eurót tett ki, ami nagyjából két százalékkal maradt el az egy évvel korábbi eredménytől.
