Ha besétálunk valamelyik plázába, meggyőződhetünk róla, hogy kik a pattogatott kukoricás mozipiac tipikus fogyasztói. Az egész nap a plázában lógó tinédzserek, akik a szülők zsebpénzéből vásárolják a sokezer forintos jegyeket, a túlárazott ropogtatni valót és a liternyi kólákat. Nappal még a nyugdíjasok is jönnek, de egyre kevesebb embernek futja a klasszikus moziba járásra, már csak az időhiány miatt is. A világ szinte összes országában elérhető mozicsatornák ezért is érnek el óriási népszerűséget.
Egy idő után minden film valamelyik mozicsatornán köt ki?
Egyes látványos alkotások még mindig csak a plázákban láthatók, hogy beleüvöltsenek a szegycsontunkba, a sokszorosára feltekert hangerővel. De kevés az olyan alkotás, amelyik egy idő után nem köt ki valamelyik streaming szolgáltatónál. Ma már külön rangot jelent, ha a film kifejezetten mozis forgalmazásra készül, ezek általában igényesebbek, látványosabbak, mint például a Dűne sorozat – persze ez is átkerült már az Maxra – vagy az idei karácsony egyik slágerének ígérkező Bob Dylan-film, a nagy hollywoodi szívtipróval, Timothée Chalamet-val.
A budapesti művészmozik egyre inkább egy szűk rétegnek szólnak. Kevesen veszik rá magukat, hogy megnézzenek, mondjuk egy kissé abszurd, kesernyés humorú finn drámát, ismeretlen színészekkel, 2900 forintos jegyáron. A nemzeti filmheteknek is van még – bár ugyancsak szűk – közönsége a fővárosban, azok körében, akik valamiért kötődnek például Franciaországhoz vagy Svédországhoz.
Milliók közös élménye
Arra az időre nyilvánvalóan nem emlékszik a mai Y- és Z-generáció, amikor még ugyanabban a filmszínházban vetítették A hét mesterlövészt, mint a Nyolc és felet, a Cartouche-t, a Bergman-filmeket, meg A tizedes és a többieket. A helyzet nem összehasonlítható, hiszen akkor még a tévézés is gyerekcipőben járt, ráadásul Magyarországon a televízió ritkán sugározta az éppen futó nagy filmsikereket. De a kilencvenes évektől már rétegződött a műfaj, megjelentek a művészmozik, programjukon sokszor retrospektív klasszikusokkal.
Fotó: Pexels
Ami vitathatatlan tény, hogy a streaming műfaj mára nagyhatalommá lépett elő. Még húsz éve is elképzelhetetlen volt, hogy mondjuk a világ száz országában élők egyszerre, ugyanazon napon és órában nézzenek meg egy filmet, lakjanak bár Göteborgban, Chicago-ban vagy Tokióban. Hogy aztán a közös élményt a social médiában, fél perc múlva, több millióan kommentálják…
Az idei év első negyedében a Netflix 8,05 millió új előfizetőt vonzott be a Business Insider szerint. Pedig az elemzők előzetesen 4,9 millió új ügyfélre számítottak.
A Netflix bevétele 17 százalékkal, 9,56 milliárd dollárra nőtt a közlésük szerint. Az elmúlt időszakban sorozatosan felülmúlta a várakozásokat a mozicsatorna előfizetőinek száma, a vállalat áprilisban 9,33 millió új felhasználóról számolt be az első negyedévet illetően, ami kétszerese az elemzők becslésének.
A Netflix nemrégiben szankcionálni kezdte az ügyfelek jelszavainak megosztását, amely döntés sikeresnek bizonyult. Sok néző ugyanis, aki korábban valaki más belépési adatait használta, elkezdett fizetni a sajátjáért, bár ezt ma még könnyűszerrel ki lehet, legalábbis Magyarországon, játszani.
A „csak filmet akarunk nézni” trend már az HBO-val elkezdődött. A tévénézők jelentős része egyre kevésbé volt kíváncsi a megalázó, idétlenkedő valóságshow-kra, az erőltetett, gyermeteg vetélkedőkre, ál-tehetségkutatókra, a félórás reklámokra, a híreket pedig már mindenki a mobiltelefonján követi.
Brigitte Macron is szerepel már az Emilyben
Ma filmek és sorozatok tucatjai készülnek kizárólag egy-egy streaming szolgáltató megrendelésére, a sztárok nagy részét ezek a gyártók emelik piedesztálra, és indítják el a vörös szőnyegen. Némelyik széria olyan népszerű, hogy nézők milliói könyörögnek a folytatásért, a szereplők pedig megasztárok lettek, mint a svéd Young Royals esetében.
Jellemző, hogy az egyébként rózsaszín, tingli-tangli Emily Párizsban szériában Brigitte Macron is szerepel, önmagát alakítva. Bizonyára nem a gázsiért...
A mozicsatornákon látható filmek és sorozatok jó része romantikus gagyi és horror, vagy annyira megosztó, mint a több helyütt toxikusnak nevezett spanyol Elite. Az is gyakori, hogy megvásárolják néhány klasszikus vetítési jogát, így fordulhat elő, hogy még mindig van közönsége a Micsoda nő!-nek, pedig a premier óta eltelt évtizedek alatt több generáció is felnőtt. Ami a műfaj vitathatatlan előnye, hogy akkor nézzük meg a kiszemelt filmet, amikor időnk van rá, és annyiszor, ahányszor csak akarjuk. A Facebookos bejegyzésekből kitűnik, hogy sokan egy-egy sorozat függő rajongóivá válnak, és előfordul, hogy minden nap - ! – belepillantanak a kedvenc jelenetekbe.
Óriási a kereslet a hercegekre
Megjelentek a programban a dokumentum, illetve az ál-dokumentumfilmek is, amelyek hírességek sorsát követik nyomon, és amelyek sosem kerülhetnének a nagy mozik vásznára. Milliók pillantanak bele a Beckham család felemelkedésének sztorijába, vagy Michael Jackson életének döbbenetes részleteibe.
Óriási a kereslet a valódi és kitalált, királyi, hercegi családok történeteire, szegény II. Erzsébet és Diana már sokadszorra hoz milliókat a gyártók és forgalmazók részére. Ma a tévéképernyőről is bekerülnek ilyen alkotások a kínálatba, lásd a Downton Abbeyt vagy A koronát.
Az mindenesetre tény, hogy a filmiparnak jó tett a mozicsatornák elterjedése, hiszen nagyon sok színészt – köztük kezdőket – foglalkoztatnak, és megnőtt a kereslet a szinkron iránt is. Azt persze nem árt tudni, hogy léteznek olyan országok, ahol semmilyen filmet nem szinkronizálnak, csak a szöveg igazít el, bár épp a Young Royals esetében előfordult, hogy a svéd szereplők szinkronizálták saját magukat, angolul.
Ma már az is gyakori, hogy egy-egy sikeres streaming sztárt több filmre is leköti a csatorna mögötti filmipari komplexum, lásd a most felkapott görög-orosz-brit származású Nicholas Galitzine-t. Ahhoz hasonlóan, ahogy a hollywoodi filmgyárak is hosszú távú szerződést kötnek a fiatal kedvenccel.
A versenyhelyzet éles: sok a kalózcsatorna, (magyar is) amely szinte a premier után néhány nappal már láttatni engedi – nem előfizetésért, hanem ingyen – a friss slágerfilmeket, természetesen reklámok özönével körítve.
Nemet mondunk a reklámokra
Bizonyára senkit nem lep meg, hogy a Netflix a legnépszerűbb streaming szolgáltató – Magyarországon is. Ez a platform ugyanis több száz millió feliratkozóval rendelkezik havonta, így nem csak Magyarországon, hanem az egész világon is az élvonalba sorolhatja magát – állítja a kvizpanda.hu, majd összehasonlítja a műfaj vezető cégeinek kondícióit.
Miközben ezeknél a legfőbb vonzerő éppen a hirdetések kihagyása, a reklámipar régóta ácsingózik a sok millió néző elérése iránt. Nemrég bevezettek egy olcsóbb, de reklámokkal dúsított változatot, amely kevesek tetszését nyerte el, és ez nem is meglepő. A Netflix hirdetésekkel teli változata még nem jelent meg Magyarországon, így csak 3 fajta csomag közül választhatunk, amelyek között nem sok különbséget tapasztalhatunk se árban, se pedig szolgáltatásban – állítja a lap. – A Netflix, a Kids szekciónak köszönhetően minden korosztály számára nyújt szórakozást.
Jönnek fel a versenytársak
Persze közben jönnek fel a versenytársak, mint a SkyShowtime, az európai piacon található második legnagyobb streaming szolgáltató, „amely az HBO Max felvásárlásával igyekszik betölteni azt az űrt, amelyet a Netflixből kiábrándult, avagy volt HBO Max felhasználók által alkotott réteg jelent.” Az Amazon hatalmas népszerűségnek örvend az USA-ban, specialitása, hogy kötődik az online vásárlásokhoz, ami Magyarországra még nem annyira jellemző. A mozicsatorna legnagyobb előnye az alacsony ár, illetve az, hogy olyan filmeket is láthatunk náluk, amelyek Európában kevésbé ismertek, viszont szinte mindegyik csak feliratos formában érhető el.
A Disney+ elsősorban a gyerekek számára ideális választás, bár sokan túl magasnak tartják a havi előfizetési díját. A kvizpanda.hu a Filmio-t teszi az 5. helyre. Kínálatukban csak magyar filmek és sorozatok szerepelnek, köztük a kicsik számára készült klasszikus animációk.
Ma egy buszon ülve filmek százait tudjuk megnézni
A csatornák havi díja között, bár jelentős különbségek is találhatók, még így is egy jegy árába kerülnek. A mozitulajdonosoknak tehát nagyon igyekezni kell, hogy versenyben maradjanak. Tudjuk, hogy a klasszikus mozit már sokszor temették. Ám most más a helyzet, az emberek soha nem voltak ennyire elfoglaltak és kényelmesek.
Ma egy buszon ülve, ölünkben egy laptopon vagy a mobilunkon, filmek százait tudjuk megnézni – a mozisoknak tehát a helyszíni élményt kellene színesíteni. Ehhez lassan már nem elég a hatalmas vászon, a dübörgő zajözön és a még oly friss popcorn se. Legfeljebb abban bízhatnak, hogy néhány hónap múlva eladják a vetítési jogot valamelyik streaming csatornának, mert az hozza igazán a pénzt.
