A közelmúltban zsinórban több népszerű énekes-előadó is szót ejtett a színpadon az összetartozás erejéről és fontosságáról. Molnár Ferenc Caramel múlt hétvégi szegedi koncertjén elítélte a társadalom megosztására irányuló törekvéseket és az emberek egymás ellen uszítását. Bár nem kampányolt nyíltan egyetlen politikai párt mellett sem, beszédéből – amelybe beleszőtte, hogy „ezek a faszfejek annyit tanultak meg a kibaszott Oxfordon, hogy hogy kell megosztani az embereket” és ez a „legnagyobb gonoszság” – azért kiderül, mi a véleménye a jelenlegi politikai helyzetről.
Mondandója néhány kormánypárti szereplőnél is betalált. Hoppál Péter egykori kultúráért felelős államtitkárt például arra ösztökélte, hogy Facebook-posztban reagáljon az énekes gondolataira. A Fidesz egyik pécsi országgyűlési kampánynyitóján készült képéhez – amelyen Hoppál Péter társaságában Caramel is látható – egy közmondást csapott, miszerint „Ki a Tisza vizét issza, saját levét issza vissza”. A Civil Összefogás Fórum pedig a Facebookon fogalmazott meg nehezen félreérthető üzenetet: „Köszönjük Majkának, Caramelnek, és a többieknek az őszinteséget. Azt üzenjük csupán, hogy NÉLKÜLED!”
A Bikás parkbeli Quimby-koncerten Kiss Tibi, az együttes frontembere hívta fel a figyelmet az összetartozás fontosságára és mások elfogadására. „Az, hogy összehozzuk az embereket, valami olyan, hogy összetartozunk, hogy valami csoportot hozzunk össze. Arra kérlek benneteket, hogy bármi is szétszakít titeket, ne hagyjátok, hogy elválasszon titeket” – idézte a 24.hu az énekes szavait.
Akik nem félnek kritizálni
Kevésbé burkoltan nyilvánult meg Budapest Park-beli koncertjén a fiatal zenészekből álló alternatív rockbanda, a Carson Coma. A csapat a Halász János fideszes képviselő által benyújtott „átláthatósági törvényjavaslatra” reagált a maga módján: a Feldobom a követ című dal közben a színpad mögötti kivetítőn hibaüzenet villant fel, jelezve, hogy a közeljövőben a Telex, a 444, a hvg.hu, a 24.hu és a Partizán oldala is elérhetetlenné válhat.
Erről a hétről pedig Beton.Hofi legújabb, Pokol című dalának néhány sorát érdemes megemlíteni, amelyben a dalszerző-énekes a TEK-ről is rappel: „Olyanokat mondok tesó, csoda nem a TEK visz (...), Magyar rendőr, hogyha támad a nép, álljatok át, Ezt a nemzetet nem vághatják a vájatok át”. Beton.Hofi korábbi, Bagira című számában egyébként már hangsúlyosak voltak a rendszerkritikus hangok, a rajongók által leggyakrabban idézett sorok közé tartozik, hogy „Belehalok, milyen szabad ország ez / Anyámnak írok sms-t és az Orbán les”.
Fotó: Depositphotos
A mostani hullám előzménye
Amint arról korábban lapunk is írt: január végén a fél ország ünnepelte, hogy Csurran, cseppen című dalával Majka beleszállt a Fideszbe. Ám az énekes gyorsan lehűtötte a kedélyeket: szerinte a „nóta elsősorban szórakoztatásra született”, és továbbra sem kíván „politikai oldalakhoz sorolni”. Ugyanakkor hozzátette, hogy a hergeléssel és az uszítással nem tud azonosulni.
Elvárható-e egy művésztől, hogy nyíltan vállalja a véleményét?
Arról, hogy a jelenlegi társadalmi-politikai helyzetben kommunikációs szempontból mi lehet hatásosabb: ha egy előadóművész nyíltan állást foglal, esetleg politikai szerepvállalásba is kezd, vagy ha művészetével a maga módján közvetíti véleményét, Bőhm Kornél kríziskommunikációs szakember úgy vélekedett: egyik sem egyszerű műfaj.
A politikai életben való aktív szerepvállalásnak komoly ára lehet a követők vagy a közönség egy része szimpátiájának elvesztéstől kezdve egészen a megélhetési gondokig.
Nagy Ervin színész például bekalkulálta – és ezt több interjúban is elmondta –, hogy Magyar Péter melletti kiállása és a Tisza párthoz való csatlakozása miatt hónapokig eleshet jól fizető színészi munkáktól. Magyarországon, bár van hagyománya a művészek nyilvános politikai állásfoglalásának, a „közéleti kiállás” kultúrája – ahogy Bőhm Kornél fogalmazott – egész más, mint mondjuk Amerikában. Donald Trump elnök például nyilvánosan, a közösségi média nyújtotta lehetőségeket is kihasználva ekézi a nézeteit és intézkedéseit bíráló hírességeket, előadóművészeket, miközben azok rendületlenül folytatják munkájukat. Nemrégiben a tekintélyes életművet magáénak tudó Bruce Springsteen és a tizennégyszeres Grammy-díjas énekesnő-dalszerző, Taylor Swift került az elnök támadásának kereszttüzébe.
Nem mindegy, hogyan nyilvánul meg egy művész
Tény, hogy művészként nem egyszerű dolog állást foglalni közéleti-politikai témákban. Ha valaki ezt megteszi, az az „azonnali kilövési” engedélyt kockáztathatja: hogy megpróbálják elhallgattatni, kiközösíteni. A cancel culture, vagyis a társadalmi vagy szakmai kiközösítés itthon is létező jelenség – fogalmazott Bőhm Kornél. Ettől való félelmében sok előadó egyáltalán nem tesz aktuálpolitikai utalásokat, értékrendjét, nézeteit pedig megtartja magának. „Ugyanakkor, ha a kérdést filozofikusan közelítjük meg, akkor igazából egy művész nem tehet mást, minthogy az adott kor aktuális közéleti kérdéseire reflektál” – mondta. Az alkotók és előadók jellemzően nem tudnak, és nem is feltétlenül akarnak teljesen függetlenedni a közegtől, amelyben élnek és amelyből inspirálódnak.
Bőhm Kornél szerint fontos, hogy a véleménynyilvánítási módokat különválasszuk egymástól. Más, ha egy művész a színpadon tart beszédet, vagyis direkt módon több ezer ember előtt mondja el a véleményét egy civil összejövetelen vagy tüntetésen, és más, amikor munkásságával igyekszik közvetíteni azt. Dalaival, esetleg egy színpadon megformált karakterrel, melynek életre keltéséhez saját tapasztalatait, nézeteit és értékrendjét hívja segítségül. Mindkettőnek van létjogosultsága, mindkettő lehet hiteles és önazonos.
Fotó: Depositphotos
Érdekes kérdés viszont, hogy a politikai kérdésekben megnyilvánuló művészek közül ki mennyire képes megőrizni az integritását és hitelességét. A szakértő szerint fontos a stabil értékrend és az őszinte kommunikáció. Előfordulhat, hogy az évek múlásával, a közéleti, politikai mozgástér alakulásával egy-egy művész nézetei is változnak, ám ezt illik őszintén vállalni és kommunikálni, mert ebben az esetben ez egy hiteles dolog.
„Akkor van gond, ha valaki gazdasági érdekből válik köpönyegfordítóvá, például egy négyéves kormányzati ciklus lejártával változtatja meg korábbi álláspontját, nézeteit. Ilyenkor a művész már nem lesz önazonos, amit a közönség is megérez” – vázolta Bőhm Kornél.
Jó, jó, ha valaki megmondja a tutit, de …
Ahhoz, hogy egy elismert művész az összetartozásról vagy a politikai megosztottság okozta bizonytalanságról, netán elnyomásról beszéljen, számos tényezőnek kell klappolnia: komoly elhatározás és bátorság vagy erős felindulás szükséges hozzá. Ha valakinek a megélhetése forog kockán – szakmától és a közéletben betöltött szereptől függetlenül – kétszer is meggondolja, kockáztatja-e az esetleges mellőzést. Egy Azahriah vagy egy Majka mögött akkora rajongói tömeg áll, hogy nehéz és politikai öngyilkossággal felérő akció lenne őket megbüntetni a közéleti szerepvállalásuk miatt. Tőlük egy szinttel lejjebb viszont már bármi megtörténhet, és komoly károkat okozhatnak egy előadónak, ha politikai nyomásra elkezdik lemondani a szerepléseit, eltűnik a rádió- vagy tévéműsorokból, vagy épp propagandalapok indítanak koordinált támadást ellene.
A jó ideje politikailag aktív Lengyel Tamás színész szerint azonban a szabadságszerető művészeknek nincs más választásuk. Facebook-posztjában szépnek nevezte Caramel és Kiss Tibi felszólalását, de nehezményezte, hogy a többiek még hallgatnak.
„Hol vannak azok a nagy és kis elérésű színészek, zenészek, sportolók, influencerek, tartalomkészítők, divattervezők, modellek, tévés személyiségek, szakértők, humoristák – mindazok, akik elvileg hisznek a szabadságban és van hatásuk a környezetükre?! (Tisztelet a kivételnek) Hol vagytok? Még mindig azt hiszitek, hogy hallgatással meg tudjátok úszni? Hogyha csendben maradtok, akkor majd nem ér el titeket az egész? Tévedtek” – írta a színész a Facebookon.
Szerinte először még csak szervezetekre fog vonatkozni az „átláthatósági törvény”, hamarosan azonban már bárkire – aki adományt gyűjt, felszólal, segít, tanít, vagy akár csak kérdez – rásüthetik, hogy külföldi ügynök. „Viszik a pénzedet, bemocskoljak a nevedet, elveszik a szabadságodat. És amikor majd érted jönnek, már nem lesz, aki felszólaljon. Ez nem politika. Ez a szabadság” – írta.
