A magyarországi, magyar tulajdonú cégeknél a fejlesztések és a dolgozók termelékenysége is jócskán elmarad a nálunk működő külföldi cégekétől, és az alkalmazottak fizetése sincs egy lapon. A G7 megnézte, hogyan alakultak a mutatók az utóbbi években a feldolgozóiparon belül, és annak különböző ágazataiban. Azért ezt a területet választották, mert itt még a legösszevethetőbbek a cégek, ennek a szektornak a vállalataiban dolgozik a foglalkoztatottak közel negyede, több mint 750 ezer ember, és ezek a cégek termelik a hozzáadott érték több mint felét, a magyar export közel kétharmadát.
A lap a vonatkozó, 2008-2016 közötti adatokat áttekintve arra jutott, hogy a kevés, mindössze 2161 darab külföldi cég, amelyik ebben a szektorban dolgozik, több mint kétszer annyi hozzáadott értéket termel, mint a több mint húszszor annyi magyar feldolgozóipari cég, és a magyar cégek egy alkalmazottra bontva is lényegesen kevesebb hozzáadott értéket állítanak elő.
A magyar tulajdonú cégek egyedül a gyógyszergyártásban (Richter Nyrt.) és a vegyiparban (MOL Petrolkémia Zrt., Nitrogénművek Zrt.) hoznak létre kiemelkedő egy alkalmazottra jutó hozzáadott értéket. A két ágazatban viszont összesen csak 15 ezer ember dolgozik magyar tulajdonú cégekben. A magyar vegyipar egyébként csak az utolsó három évben táltosodott meg, talán ezért van az, hogy az egy alkalmazottra jutó személyi juttatás (havi bruttó 422 ezer forint) egyelőre kevesebb mint a negyede az ugyanennyi idő alatt előállított nyereségnek.
A sok (75 ezer) embert foglalkoztató magyar tulajdonú élelmiszeriparban 2016-ban havi 240 ezer forint volt az összes bruttó személyi juttatás, amit egy alkalmazott megkapott, és még ez is több volt annál, mint amennyi nyereség jutott egy átlagos alkalmazottra. A magyar tulajdonú fémfeldolgozó cégek esetében ennél kicsit jobbak a mutatók, a könnyűiparban, a faiparban és a bútorgyártásban dolgozó magyar tulajdonú cégek pedig tragikus helyzetben vannak, az utóbbi évtizedben alig termelődött itt nyereség, és a bérek is nagyon alacsonyak voltak.
Jellemzően azokban a szektorokban és azok a vállalkozások tudnak magasabb bérekkel versenyezni a jobb munkaerőért, ahol eleve több nyereség képződik. Itt ebből kifolyólag a beruházásokra is több pénz jut, ami megint csak a termelékenységet fogja tovább javítani. A magyar tulajdonú cégeknek azonban az alacsony termelékenységük miatt aligha van mozgástere erre, vagy akár csak az egyébként a feldolgozóiparban is nagyon sok foglalkoztatottnál jellemző minimálbér-emelés kitermelésére is. Ezért feltehetőleg sokan haladnak a csőd felé, mások a szürkegazdaságba merülnek alá.
További részletek és látványos ábrák a G7-en.
