Kedden jelenik meg a fogyasztói árak, az infláció októberi alakulásának adata. Előzetesen nem sok jóra lehet számítani azt követően, hogy már szeptemberben is kiugró mértékű volt a drágulás. Az ősz első hónapjában ugyanis a fogyasztói árak átlagosan 5,5 százalékkal magasabbak voltak az egy évvel korábbinál. Ennél magasabb inflációt kilenc évvel ezelőtt, 2012 októberében mértek utoljára. Az októberi adat ugyanakkor az elemzői előrejelzések szerint nemcsak a szeptemberi 5,5 százalékot fogja meghaladni, hanem 6-ossal fog kezdődni. A kérdés az lehet előzetesen, hogy a 6,0 és a 6,2 százalék között hol lesz a hivatalos mérték.
Miért lódult meg a drágulás?
Aki az év során követte az infláció alakulását, annak vélhetőleg nem jelent bombameglepetést, hogy az őszi időszakban ismét gyorsul a fogyasztói árak emelkedése. Akik nem a statisztikákat bújják, hanem elmennek tankolni vagy bevásárolni, azok persze „legyintenek”, és kétségbe vonják a hivatalos adatok megbízhatóságát, mert az érzékelt infláció magasabb, mint amit ezek a számok mutatnak. A statisztikusok által számolt érték megkérdőjelezésére egyébként nincs ok, hiszen a KSH egy „átlagos fogyasztói kosárral” számol, ami egy olyan elméleti érték, amellyel a gyakorlatban vélhetőleg senkinek sem egyezik meg a fogyasztása.
Ugyanakkor az tény, hogy számos olyan terméknek drágult kiugró mértékben az ára, amivel napról-napra vagy hétről-hétre szembesülnek a fogyasztók. Az egyik ilyen az üzemanyagok ára, amely szeptember óta folyamatosan emelkedett, és két hónapon belül 10 százalék feletti volt az áremelkedés mértéke. A benzin és a gázolaj árának növekedése októberben önmagában 0,6 százalékkal dobhatja meg az inflációt. Ugyanakkor ez tipikusan olyan árucsoport, amelynek drágulása tovább csorog, hiszen az áruk továbbítása emiatt jelentősen drágul, amit a termelők és a kereskedők nem tudnak lenyelni, mert nekik számos egyéb problémájuk is van jelenleg.
Átpasszolni a drágulást
Ilyen például az energiaárak emelkedése. Ez ugyan a rögzített árak miatt a lakossági fogyasztókat nem érinti, és az inflációt sem növeli, viszont ez is drágító tényező, hiszen a gáz és az áram piaci ára is brutális mértékben nőtt az idei évben. Ez a szolgáltatásokat is drágítja, de az energiaigényes szektorokban óriási problémát jelent, és érthető módon a vállalatok megpróbálják teljes mértékben továbbhárítani.
Érdemes szót ejteni a földgáz árának emelkedéséről, ez ugyanis a fűtési költségeken messze túlmutató problémákat okozott. A lakossági fogyasztók egy része közvetlenül is szembesül az árak berobbanásával, hiszen a palackos gáz durván megdrágult az elmúlt hónapokban.
Ugyanakkor a jelenség ezen túlmenő problémákat is okoz, amit a fogyasztók már most is elszenvednek. A mai mezőgazdaságban elengedhetetlen nitrogén alapú műtrágyák készítéséhez ugyanis földgázt használnak, amiből ammónia, majd műtrágya lesz. Ennek drasztikus drágulása pedig begyűrűzött, illetve még jó ideig be fog gyűrűzni az agráriumba. A drágulást pedig a fogyasztók is megérzik, hiszen a drága műtrágya beépül a gabonák és zöldségek áraiba is. Néhány terméket leszámítva, amelyek tavaly nagyon megdrágultak és az áraik a magas bázis miatt nem nőttek, idén az elmúlt hónapokban az élelmiszerek esetén is hónapról-hónapra drágulást mért a KSH. Emellett laptársunk, a Privátbankár Árkosár felmérése is azt jelezte, ugyanazért a kosáért egyre többet kell fizetni a boltokban.
De a földgáz drágulása okoz problémát nagyon sok, újabb típusú gázolajjal üzemelő autósnak is. A műtrágyagyártás egyik „mellékterméke” ugyanis a kocsikba használt Adblue, ami nem csak megdrágult, de sok helyen hiánycikk lett a benzinkutakon. Hasonlóképpen egyfajta melléktermék a szén-dioxid, amit élelmiszerek tartósítása mellett számos más helyen - így például vágóhidakon az állatok elkábítására - is használnak. Itt is gondot okoz, hogy a CO2 egyrészt jelentősen drágult, másrészt az ellátás is akadozik. De jelentős mennyiségű földgázt használnak nehéziparban és az építőanyaggyártásban is, ami nem csak az ipari termelői árakat dobja meg, de végső soron a fogyasztói árakat is drágítja.
Ezek mellett általános problémát jelent, hogy számos alapanyag (legyen szó az iparban használt árucikkről, élelmiszeripari alaptermékekről vagy éppen építőanyagok) ára drágult erőteljesen. Ráadásul ezek között számos olyan termék van, amelyeknek drágulása – a földgázhoz hasonlóan – szerteágazó problémákat okoz.
A legjobban talán a tartós fogyasztási cikkek árai jelzik, hogy a termelői oldalról átcsordul a drágulás a fogyasztói árakba is. Ez a kategória ugyanis hónapok óta drágulást mutat, ezen belül pedig a gépkocsik 7-8 százalékkal kerültek többe az elmúlt hónapokban, mint 2020-ban. De ha valaki a lakását rendezné be, az is érzékelte ezeket a folyamatokat, ugyanis a bútorok is jelentősen drágultak.
Novemberben jön a fekete leves?
Ha az októberi drágulást fájdalmasnak tituláljuk, akkor nehéz lesz a novemberi adatokra majd szavakat találni. Az elemzők szerint ugyanis akkor is folytatódni fog az infláció növekedése. Sőt egyes szakértők azt sem tartják kizártnak, hogy novemberben akár 7 százalékos is lehet éves bázison a fogyasztói árak növekedése, ilyen pénzromlásra pedig 2007-ben volt példa. Ez a választásokhoz közeledve a kormánynak is fájó lenne, ahogy a Magyar Nemzeti Bank inflációellenes tevékenységét is vélhetőleg fókuszba állítaná.
Az MNB persze nincs könnyű helyzetben, mert a fent jelzett üzemanyagok vagy földgáz kapcsán nemzetközi trendek által bekövetkezett drágulásról van szó, az ilyen „importált infláció” esetén kevés eszköze van a jegybankoknak, hogy letörjék az áremelkedést. (Az persze megérne egy misét, hogy a kedvező nemzetközi trendek esetén a politikusok és a jegybankárok is szívesen maguknak vindikálják az érdemeket, annak ellenére, hogy valójában vajmi keveset tesznek a folyamatokhoz.)
Az MNB a kamatok agresszívebb emelésével és ezen keresztül a forint erősítésével tudna leginkább hozzájárulni az infláció letöréséhez. A jegybank ugyan kamatemelési ciklusba kezdett, és három alkalommal is 30 bázisponttal növelte az alapkamat mértékét, utána viszont lassította a tempót, és az utóbbi két alkalommal már csak 15 bázisponttal növelte a jegybanki alapkamatot.
A mostani 1,8 százalékos mérték így meglehetősen mérsékeltnek tekinthető, ha összevetjük a 6 százalék feletti inflációval. Ez egyébként a magyar állampapíroknál erősen negatív reálkamatot eredményez, ami pedig azzal jár, hogy a külföldi befektetők csökkentik ez itteni kitettségüket, és forintot adnak el, ami tovább nyomhatja felfele a magyar fizetőeszköz árfolyamát az euróval szemben. A gyenge forint viszont a már emlegetett importált infláció révén tovább rontja a helyzetet, hiszen a külföldről behozott áruk és szolgáltatásokért több forintot kell adni. Így a gyenge forint miatti tovább emelkedő infláció „körbe is ér”.
Ugyanakkor az MNB a robogó infláció láttán azért is mértéktartó, mert egyrészt azt várják, hogy a drágulás egy része januártól kiárazódik az inflációból, ilyen például az év elejei drágulás egyik fő felelősei, a jövedéki adó emelése miatt jelentősen dráguló dohánytermékek. De nemcsak az MNB, hanem számos más jegybank bízik abban, hogy az alapanyagárak drágulása megáll, és így a bázishoz képest nem emelkednek a fogyasztói árak. Erre utaló jelek láthatóak, ilyen például, hogy a csődközelbe került kínai építőipari óriások lassítanak a tempón, és kevesebb épülettel számolnak, ami visszafoghatja a keresletet és végső soron az építőanyagok árát is.
Ugyanakkor az energiaárak terén egyelőre nem sok biztató tényt lehet felsorakoztatni. A kereslet ugyanis az előrejelzések szerint továbbra is erős marad, miközben a kínálat sem az olaj, sem a gáz esetén nem fog ugrásszerűen bővülni. Persze az árak növekedése láttán elképzelhető, hogy akár a vállalatok, akár a lakosság megpróbál majd takarékoskodni, illetve a megújulóenergia-rendszerek fokozatos kiépülésével (ami a drága energiaárak miatt gyorsabb megtérüléssel kecsegtet világszerte) is csökkenni fog majd a kereslet, ami pedig az árakat is visszafogja.
Mindenesetre az idén a magyar infláció kiugró mértékű lesz. A bázishatások miatt januártól csökkenés várható, az ugyanakkor nehezen prognosztizálható, hogy ennek mekkora lesz a mértéke, és mennyire lesz tartós az infláció szelídülése.
