Olvasóink egy része a szemünkre vetette többször az elmúlt években, hogy írásainkban miért „nem adunk hitelt” Matolcsy György tevékenységének, miért nem ismerjük el a tevékenységének pozitív eredményeit. A lap egyik munkatársaként természetesen nehéz elfogulatlan véleményt megfogalmazni saját tevékenységünkről, ám úgy vélem, ha kritizáltunk, akkor azért tettük, mert a lépések eredőjét nem lehetett látni, vagy a miniszter úr által várttal ellentétes hatásra számítottunk.
Ki kell mondani, csalódottak voltunk, látva, hogy az elmúlt években nem sikerült a magyar gazdaság motorját „berúgni”, a GDP nem tudott növekedni, ahogy beruházások sem. Ráadásul az államadósság látványos leépítésében is kudarcot vallott a kormány.
Nem lehet azonban elvitatni azt, hogy amit az Uniós csatlakozás óta korábban egyetlen magyar kormány sem tudott teljesíteni, nevezetesen a költségvetési hiány 3 százalék alá szorítását, azt az Orbán-kormány az elmúlt két évben megvalósította, és az Unió előrejelzése szerint idén sem fogjuk átlépni a lélektani határt.
Ezek után pénteken az Európai Bizottság meglehetősen ködösen fogalmazva reményét fejezte ki, hogy kikerülhetünk a túlzott deficiteljárás alól, de közel sem biztos mindez. Az adatok kapcsán nyilatkozó biztos, Olli Rehn azt mondta, a kormánynak újabb fiskális intézkedésekkel kell garantálnia, hogy 3 százalék alatt legyen a hiány.
Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, akinek Orwell Állatfarm című műve jut eszembe a brüsszeli diplomatákról. Ott is felírták a falra, hogy mindenki egyenlő, majd egy idő után lettek egyenlőbbek. A mostani eset kapcsán is úgy tűnik, hogy miközben Barroso elnök arról beszél (és a németeket kivéve mind általánosabbnak tűnik gondolatainak elfogadottsága), hogy véget kell vetni a megszorításoknak és a gazdasági növekedésre kell helyezni a hangsúlyt, Magyarországtól további megszorításokat követel az Unió. Arról nem is beszélve, hogy más, nálunk rosszabbul teljesítő országok esetén az EU sokkal elnézőbb. Mintha az Unióban is lennének egyenlőbbek.
Tisztában vagyok, hogy több olyan lépése volt a kormánynak, amely miatt kihúzták Brüsszelben a gyufát. Mint újságolvasó, és egykor nemzetközi kapcsolatok szakot végző ember hallottam a diplomáciai „csomagügyletekről”, amikor összekötnek nem feltétlen egy tárgykörbe tartozó kérdéseket. Ám nagyon rossz irányba mutat, ha politikai okok miatt a magyar embereken, vállalkozókon csattan az ostor. Ne legyen kétségünk, ha forráselvonással szankcionálják a kormány lépéseit az EU bürokratái, akkor az a pénz nem Orbán Viktornak, de még csak nem is Gyurcsány Ferencnek, vagy Bajnai Gordonnak fog fájni, hanem a magyar vállalkozóknak, alkalmazottaknak és eltartottaknak.
Ha nem értenek egyet az alkotmánymódosítással, marasztalják el a kormányt azért, állítsák pellengérre a miniszterelnököt, vagy az igazságügyi minisztert az Európai Parlamentben. Indítsanak eljárást minden olyan ügyben, amikor a magyar kormány és a parlament szembe megy az uniós normákkal és direktívákkal. De ne büntessék a magyar embereket olyan dolog miatt, aminek nincs alapja. Ez ugyanis túl azon, hogy rendkívül etikátlan, beláthatatlan precedenst teremthet, ami valószínűsíthetően az EU szétesésének is megágyazhat.
KB
