A Bajnai-kormány politikai okokból már tavaly november végén elfogadtatta az Országgyűléssel a 2010-es válságköltségvetést, ami az IMF-program által meghatározott 3,8 százalékos GDP arányos hiánnyal kalkulált úgy, hogy 700 milliárd forintot csoportosított át a munkát terhelő adók irányából a fogyasztást és a vagyont terhelő adók felé. Legalábbis a kormány eredeti tervei szerint, hiszen az ingatlanadót már 2010 januárjában elmeszelte az Alkotmánybíróság, mintegy 50 milliárdos lyukat ütve a költségvetésen.
A vagyon jellegű adókkal ezután sem volt sok szerencsére Oszkó Péteréknek, hiszen az AB által átengedett vagyonadó elemekből március végéig mindössze 150 millió forint bevétel keletkezett, így az Orbán-kormány májusban teljesen eltörölte azokat. De nem a vagyonadók okozták a legnagyobb fejfájást a központi kormányzat bevételeinek idei alakulásában, hiszen ezeket még viszonylag könnyen kompenzálta a pénzügyi kormányzat a büdzsé tartalékaiból, a társasági adó, a személyi jövedelemadó és az áfa elmaradása már komoly fejtörést okozott.
A büdzsét 2009 decemberében mind az EU (az IMF-fel karöltve), mind a most megszüntetésre ítélt Költségvetési Tanács megvalósíthatónak nevezte, ugyanakkor előbbi szerint végső esetben egy 0,2 százalékos kiigazításra lehet szükség, míg utóbbi arra hívta fel a figyelmet, hogy a 2009-es költségvetés bevételi oldala a GDP 0,2 százalékának megfelelő összeget már 2010-ből szívott el.
A 2010-es költségvetéssel kapcsolatban az MNB elnöke, Simor András úgy vélte, hogy a büdzsé nem tartalmazza a szükséges reformokat és a 3,8 százalékos államháztartási deficit csak akkor teljesülhet, ha a közel 240 milliárd forintnyi tartalékot a kormány nem használja fel. Ami már csak azért is lett volna nehézen kivitelezhető, hiszen a Bajnai-kormány 2009 decemberében már 30 milliárd forintot lekötött a 2010-es tartalékokból az afganisztáni szerepvállalásra, a kórházak finanszírozására, illetve a BKV költségvetési támogatására.
Az egyik legtekintélyesebb befektetési ház, a Goldman Sachs szerint az IMF "kelletlenül ugyan, de elfogadná" a 2010-es költségvetés csúszását, különösen abban az esetben, ha az új Fidesz-kormány ezt "meggyőző módon" a távozó kormány hibájaként tudná bemutatni. Az akkor még ellenzékben lévő Fidesz és a holdudvarába tartozó értelmiség (például a 29 „független” közgazdász) aztán mindent megtett annak érdekében, hogy az IMF számára elfogadható legyen egy nagyobb hiánnyal járó, de alacsonyabb adóterhelést tartalmazó, növekedéspárti költségvetés. Repkedtek a 7-7,5 százalékos mínuszok, és közgazdászok arról értekeztek, hogy a BKV és a MÁV (majd májustól a Malév) évek alatt felhalmozódott vesztesége és konszolidációs igénye a 2008-ban elfogadott közpénzügyi törvény értelmében mekkora csontvázat jelent a 2010-es költségvetés számára.
Ráadásul a költségvetés szerkezete még sohasem volt ennyire „fejnehéz”, hiszen az első három hónapban az éves hiány 70 százaléka már összejött, míg 2009-ben 56, 2006-ban 39 százalék, míg 2002-ben az eredeti előirányzat 48 százalékát sikerült „kitermelni”. 2010-ben aztán az első négy hónapban elértük az éves várható hiány 72,5 százalékát, májusban 84,6 százaléknál, az első hat hónap végére pedig már 120 százaléknál jártunk.
Az, hogy a folyamatok nem teljesen úgy alakulnak, ahogy azt a költségvetés elfogadásakor a kormány tervezte, az már január közepén kiderül, amikor is Oszkó Péter sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy a 609 milliárd forintra tervezett társaságiadó-bevételi terv esetleges felülvizsgálatra szorul, miután 2009-ben mindössze 385 milliárd forint folyt be ebből az adónemből.
Aztán február közepén, amikor az IMF-delegáció Budapesten tárgyalt, az akkori pénzügyminiszter bejelentette, hogy a kormány a stabilitási tartalék teljes befagyasztását tervezi, amit két nap múlva meg is tett. A lépést az MNB úgy kommentálta, hogy a tartalékok zárolásával együtt is 4 százalék körül lehet a költségvetés hiánya 2010-ben, jövőre pedig újabb megszorításokra lehet szükség. Március közepére aztán elkészült a Költségvetési Alappálya 2014-ig szóló technikai kivetítése, mely szerint, ha a büdzsét érintő törvények, jogszabályok változatlanok maradnak 2010-ben 4,2 százalékos lehet a maastrichti kritériumok alapján számított hiány, míg 2011-ben 4, 2012-ben pedig 3,7 százalék, vagyis rendre nagyobbak, mint amit az IMF-megállapodás az ország számára előírt.
Az országgyűlési választások első fordulóját követően Budapesten jártak a Morgan Stanley elemzői, akik a leendő kormány prominenseivel folytatott egyeztetéseket követően úgy nyilatkoztak, hogy a megbeszéléseiken "széleskörű megerősítést" nyert az a nézetük, hogy a Fidesz érti a valutaalappal folytatandó együttműködés fontosságát. Az IMF-fel történő további együttműködést vetítette előre Matolcsy György is, aki az MTI-nek nyilatkozva azt mondta, hogy az új kormánynak érdemes egy új készenléti hitel megállapodást kötnie a Valutalappal. De hasonló kijelentést tett Szapáry György és Varga Mihály is.
Ehhez képest a májusban megalakult Orbán-kormány két hónap alatt eljutott az IMF-fel történt végleges szakításig. Hogy egészen pontosan mi történt július közepén Matolcsy György és Christoph Rosenberg között, nem lehet tudni, de sajtóértesülések szerint a költségvetés hiányának mértéke és az annak elérése érdekében tett magyar lépések (bankadó) nézeteltérést okoztak a tárgyalásokon.
Mindenesetre már május végén elindult az üzengetés a Valutalapnak, amikor Varga Mihály a köztévében azt mondta "az IMF-nek tudomásul kell vennie a tényeket: mondhatjuk, hogy a Föld nem forog, de ettől még forog". Varga, mint az új kormány tényfeltáró bizottságának vezetője kijelentette, hogy reális lehet a 29 közgazdász által prognosztizált 7-7,5 százalékos hiány. Aztán június elején Kósa Lajos szerencsétlen párhuzama a görög helyzettel és az annak következményeként a Wall Streetig elérő hullámok, alapvetően megváltoztatták a Fidesz hozzáállást a 2010-es hiányhoz. A csütörtöki Kósa kijelentés és a pénteki Szijjártó Péter megerősítés után, már szombaton "mentőhadműveletet indított el” a kormány, és Varga Mihály kijelentette, hogy a kormány tartani kívánja a 3,8 százalékos 2010-es hiánycélt. A Kósa kijelentés hullámainak nagyságára jellemző, hogy az utóbbi időben „agyonsztárolt” Nouriel Roubini is megszólalt, aki szerint az Orbán-kormány a csődközeli állapot „falra festésével” az országot akarja felkészíteni az új megszorító intézkedésekre.
Aztán két nap múlva Orbán Viktor az Országgyűlésben felfedte az első, 29 pontos akciótervet, melyek leginkább a pénzügyi szférának fájt, hiszen a bankadó révén összesen 200 milliárd pluszbevételt irányzott elő a kormány a bankoktól, biztosítóktól és lízingcégektől. Ezen felül költségstopot rendeltek el az állami és költségvetési intézményeknél összesen 120 milliárdnyi összegben.
Miközben a piacok, bár a részleteket hiányolták, alapvetően pozitívan fogadták a miniszterelnöki bejelentéseket, Matolcsy György június közepén a Világgazdaságban megjelent írásában elismerte, hogy az EU vezetése nem engedett a 3,8 százalékos hiánycélból. A miniszter szerint az akcióterv nélkül - az állami vállalatok és önkormányzatok konszolidációs igénye nélkül - az államháztartási hiány 5,1 százalék lett volna, vagyis 280 milliárddal több, mint ahogy tervezve volt.
A Költségvetési Tanács július eleji kalkulációi után, - mely szerint a bankadónak, illetve az akcióterv részeként megvalósított társasági adó csökkentésnek (2010 második félévében 250 milliós nyereségig 10 százalék lett a tánya) az eredője 80 milliárddal javítja az egyenleget – nem volt meglepő, hogy a Tanács augusztus közepén frissített Költségvetési Alappálya 2010-2014 kiadványa szerint nem tartható a 3,8 százalékos hiánycél.
Hasonló következtetésre jutott az MNB is augusztusi inflációs jelentésében, mely szerint a költségvetés első féléves folyamatai a korábban vártnál kedvezőtlenebbül alakultak mind a bevételi, mind a kiadási oldalon, ezért további kiigazításra van szükség a 3,8 százalékos hiánycél tartásához, máskülönben 4,3 százalék lesz a deficit.
Valószínűleg így számolhatott az Orbán-kormány is, hiszen október közepén „biztosra ment” és újabb válságadót vetett ki, a telekommunikációs szektornak még 2010-ben 61, az energiaszolgáltatóknak 70, a kereskedelmi láncoknak pedig 30 milliárd forintot kell befizetniük. Ráadásul a nyugdíjrendszer átalakítása irányába tett első lépésként az államháztartás 60 milliárdot spórol meg a magánnyugdíjpénztáraknak történő átutalásokon.
A döntést követően elemzők biztosra veszik a 2010-es hiánycél elérését, sőt Suppan Gergely, a TakarékBank elemzője szerint a hiány 3,4 százalék lesz. Hogy egy ilyen kacskaringós év után végülis milyen mértékű hiányt sikerült elérnünk, az néhány napon belül, a decemberi adatok ismertetése során kiderül.
mfor.hu
