A legnagyobba adócsalók nem lent, hanem fent található
Magyarországon adva van egy hatalmas népességtömeg, amely inaktív, de tulajdonképpen munkaképes. Miért nem őket ösztönözzük munkavállalásra?
Ezeket az embereket nem könnyű rábeszélni arra, hogy menjenek tíz, húsz vagy száz kilométerrel odébb és ott keressenek állandó vagy alkalmi munkát. De mindenképp ebbe az irányba kell őket noszogatni. A szomszéd faluba nem elég átmenni, hiszen ott sincs munka. Az ösztönzésnek a lehető legnagyobb mértékben piaci alapon kell történnie, és nem valamiféle mutyis közmunkával. Az elmúlt hetekben egyes önkormányzati vezetők úgy nyilatkoztak, hogy az volna helyes, ha az önkormányzat a saját "naplopó" embereit eladná egy vállalkozónak, és ezt tekintsük közmunkának. Tehát a dolgozó nem kapna munkájáért pénzt, csak segélyt, a vállalkozó pedig a segély összegének erejéig fizetne az önkormányzatnak. Ez jogi, erkölcsi és politikai szempontból egyaránt elfogadhatatlan javaslat.
Az külön problémát jelent, hogy sem országosan, sem helyi szinten nincs összesített adat a segélyezettek köréről. Ennek ellenére valószínűsíthető, hogy a nem-dolgozók nagy része már valóban túl idős a munkavégzéshez. Egy másik része ugyan nem idős, de hat gyereket nevel, vagy ápolja a beteg férjét, gyermekét, netán a szüleit. A segélyek kifizetését tehát a mainál sokkal pontosabban nyilván kellene tartani. Ez viszont csak úgy valósulhat meg, ha a segélyeket is megadóztatjuk, és ezzel bevonjuk a jól nyilvántartott közpénzek hálójába.
Ez a téma érinti az úgynevezett szürke- és feketegazdaságot, amelyről ön a könyvében úgy fogalmaz, hogy ez mára már egy rendszer. Ennek a szisztémának nagyon sok racionális eleme van. Ezért sokan azt mondják, hogy ne foglalkozzunk a témával, mert akkor csak rosszabb lesz.
Szerintem mindent meg kell tenni a kifehérítés érdekében, még akkor is, ha tudjuk, hogy ezzel átmenetileg akár nagy bajokat is okozunk, mint például most, amikor a munkaügyi hatóságok ellenőrzik, hogy kik szedik a meggyet. Muszáj fellépni a fekete bérfizetés ellen, mert a másik oldalon ez csak úgy lehetséges, ha a vállalkozó számla nélkül értékesít. Az is nagy baj, mert eltűnik az adóalap.
Pont maga említette, hogy egyes ágazatok jövedelemviszonyai nem teszik lehetővé az adófizetést. Sok olyan ágazat van, ahol még a minimálbér sem termelhető ki.
Nézzünk egy szélsőséges, elméleti példát. Világos, hogy az nem járható út, hogy egy magyar állampolgár 16 évesen elmegy egy vendéglőbe dolgozni, és egész életében nem fizet járulékot. Közben, ha beteg lesz, akkor gyógyítják, majd öregkorában nyugdíjat is kap. A kifehérítés tehát valóban nehéz dolog az ilyen, egyéni szinten kisösszegűnek mondható tételeknél. Másfelől viszont azt is látni kell, hogy az illegális jövedelmeknek van olyan része, amely nagyvállalkozók nagyon nagy tételeiből jön össze. Itt olyanra kell gondolni, mint például az autózás adóztatása. Ha valaki Németországban lízingel egy Mercedest, akkor hat millió forintot takaríthat meg, ahhoz képest, mintha ezt Magyarországon tenné.
Ennek a szisztémának sokan úgy vélik, hogy történelmi okai vannak.
Valóban. És annak is, hogy mindez fennmaradt. Ez az emberekben úgy rögzült, hogy ez így van jól, és ez nekik jár. A politika, amely a szavazók kegyeit keresi folyamatosan azt erősíti, hogy ez így rendben van. Ezt pedig az emberek el is hiszik. Érdekes, hogy azokban az országokban, ahol teljesen összeomlott az állam, mint Szlovákia, Szovjetunió, és ezért ott meg szűntek a régi kiváltságok, régi beidegződések, ott nincs is ilyen probléma. 1990-ben nem ismertük fel a probléma mértékét, és ezért egy csomó dolgot nem változtattunk meg az elmúlt 18 évben, amit pedig meg kellett volna.
Varga M István
