A jegybank működése törvényes és az Állami Számvevőszék állításával szemben a hitelfelvétellel összefüggő, IMF-nek történő adatszolgáltatással nem lépte túl a hatáskörét, a jegybank iratkezelési rendszere pedig megfelelt a jogszabályokban előírt tartalmi előírásoknak.
Az Állami Számvevőszék jelentése számos, tényekkel nem alátámasztott, valótlan állítást tartalmaz. A dokumentum általánosító megállapításai félrevezetőek, az ÁSZ következtetései aránytalanok. Az Állami Számvevőszék nem tartja be saját ellenőrzési elveit és standardjait sem; nem veszi figyelembe a lényegesség elvét. A Magyar Nemzeti Bank az Állami Számvevőszék jelentésének végső tartalmáról csak a sajtóból értesült, a végleges jelentést az ÁSZ a Magyar Nemzeti Bank elnökének egyelőre még nem küldte meg. Az Állami Számvevőszék által hivatkozott IMF felé történt adatszolgáltatás a pénzügyi stabilitási kockázatok elkerülését szolgálta. A cél az volt, hogy IMF-től lehívott összeg az országban maradjon, miközben félő volt, hogy a külföldi anyabankok esetleges forráskivonása ezzel ellentétes hatást vált ki.
Az ÁSZ által hivatkozott hitelintézeti törvényben foglalt rendelkezés nem zárja ki azt, hogy az IMF által az IMF Alapokmány értelmében jogszerűen igényelt egyes üzleti titoknak minősülő adatokat az adatgazda megfelelő hozzájárulása alapján az MNB az IMF-nek továbbítsa.
Az Állami Számvevőszék állításával szemben a Magyar Nemzeti Bank nem lépte túl a hatáskörét a hitelfelvétellel összefüggő IMF-nek történő adatszolgáltatás végzésével. Mivel az adatszolgáltatást az IMF az IMF Alapokmánnyal összhangban igényelte, így Magyarország részéről az MNB, amely a megállapodások értelmében hitelfelvevő ügynökként is szerepelt, hatáskörében jogszerűen eljárva teljesítette az adatszolgáltatást.
Az ugyanakkor tény, hogy az IMF által szabályszerűen igényelt adatszolgáltatásról az adatszolgáltatást megelőzően az érintett hitelintézetek írásbeli hozzájárulásának beszerzése valóban elmaradt. Ezzel kapcsolatban az MNB elnöke már az ÁSZ jelen vizsgálata folyamán intézkedett a felelősök és az eljárásrendi hibák kivizsgálása és részletes feltárása iránt. Az MNB ugyanakkor a mulasztást időközben már orvosolta és az érintett hitelintézetektől az adatszolgáltatásra vonatkozó írásbeli hozzájárulásokat hiánytalanul beszerezte.
Az IMF felé történő adatszolgáltatáshoz felhasznált adatok az MNB statisztikai feladatai keretében elrendelt, a jegybanki információs rendszerhez szolgáltatott adatok voltak, amelyek ekként egyedi statisztikai adatnak minősülnek. A statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény szerint – egyéb törvényben rögzített feltételek fennállása hiányában - egyedi adat mással csak akkor közölhető és csak abban az esetben adható át, ha ehhez az adatszolgáltató előzetesen írásban hozzájárult. A hatályos magyar jogi előírások lehetővé teszik, hogy az adatgazda harmadik személynek felhatalmazást adjon az adatokkal való rendelkezésre, így például azt, hogy a hitelintézet felhatalmazást adjon az MNB számára, az MNB rendelkezésére álló, üzleti titoknak minősített adatok meghatározott körben, meghatározott célból való továbbítására.
Nem felel meg a valóságnak az ÁSZ az MNB iratkezelésére vonatkozó megállapítása sem. A megállapítás alapját képező, az MNB által 2003-ban bevezetett, a napi gyakorlatban használt elektronikus iratkezelési rendszer ugyanis megfelelt a jogszabályokban előírt tartalmi előírásoknak, ennek a rendszernek az auditálása történt meg 2012-ben. Az illetékes közlevéltár az ellenőrzések során ezzel kapcsolatban megállapítást nem tett, hibát nem tárt fel.
Félreérthető és hibás következtetésekhez vezethet, hogy az ÁSZ javaslatot tesz az MNB esetében a működési költségekkel kapcsolatban a jelentős összegű hiba határának 500 millió forintra történő jogszabályi csökkentésére. A javaslatot az MNB nem utasítja el, de ez a felvetés azt a látszatot kelti mintha az MNB éves beszámolójával összefüggésben a Számvevőszék 500 millió forintot meghaladó felelőtlen gazdálkodásra utaló jeleket tárt volna fel, miközben ilyen jellegű megállapítást egyáltalán nem tett.
Kisebb számviteli prezentációs hibákat vél feltárni a Számvevőszék, amelyek összességében mintegy 1 millió forinttal csökkentették a működési költségeket. Ezek az MNB által vitatott megállapítások nem alapozzák meg azt a következtetést, hogy a költségcsökkenéseket akár részben is a nem megfelelő számviteli elszámolások okozták. Más, a Számvevőszék által kifogásolt elszámolások pedig ennél lényegesen nagyobb összeggel növelték a működési költségként kimutatott kiadásokat.
Nincs összhangban a tényekkel az Állami Számvevőszék a Pénzjegynyomda nyereségének elvonására vonatkozó megállapítása sem. Az MNB Pénzjegynyomdával kapcsolatos döntései a hazai biztonságos bankjegyellátást semmilyen formában nem veszélyeztetik, ugyanis a bankjegy-kibocsátási tevékenységet a törvény alapján nem a társaság, hanem az MNB végzi/végezheti. Az ÁSZ ellenőrzési jogosultsága ugyanakkor nem terjed ki a bankjegyellátás helyzetére, a bankjegyek forgási sebességére, az MNB bankjegykészleteire. Ezen kérdéseket az ÁSZ az ellenőrzés során a jogszabályt betartva nem is vizsgálta, így megalapozottan nem juthatott a jegybankot elmarasztaló következetésre. A Pénzjegynyomdánál megjelenő többletlikviditás veszteséget jelentett az MNB és ezen keresztül az államháztartás számára. A veszteséget okozó felesleges pénztartalék osztalékként való elvonásának oka pedig az volt, hogy a Pénzjegynyomdának nem volt olyan megvalósítandó beruházása, eszközbővítési terve, amely igényelte volna a saját tőke növelését.
A jegybank a javadalmazási szinteket nem a piaci átlaghoz, hanem a piaci mediánhoz viszonyítva állapítja meg. Érthetetlen, hogy az ÁSZ ennek ellenére miért a piaci átlaghoz viszonyítva tesz a közvélemény félrevezetésére alkalmas megállapításokat.
Az MNB bérpolitikájának, a bérpiaci pozíciójának 2011. évben történő újbóli áttekintése megvalósítása érdekében a bevont külső szakértő (HAY GROUP) - az MNB és a kereskedelmi bankok javadalmazásának strukturális eltérései alapján - a teljes javadalmazás szintjét javasolta összevetni. A szakértő megállapította, hogy, az MNB teljes javadalmazási szintje a referenciapiac (pénzügyi szektor) medián +/-10%-os sávjában helyezkedik el, mely az MNB által korábban kitűzött bérpiaci pozíciójának – a pénzügyi szektor medián szintjének - megfelel, ezért nem valós az a megállapítás, hogy a piaci viszonylatban is magasak az MNB munkavállalóinak személyi juttatásai.
A jegybank költségei csak az elmúlt két évben több mint egy milliárd forinttal csökkentek; az MNB gazdálkodása a közintézmények között példamutatóan költséghatékony. Nem állja meg a helyét az ÁSZ azon megállapítása, amely szerint a költségcsökkenéseket a nem megfelelő számviteli elszámolások okozták. Az ÁSZ által kifogásolt 2 napra jutó el nem számolt értékcsökkenési költség 9 eFt-os összege valóban csökkentette az MNB 2011. évi költségeit, de meglehetősen csekély összeg a nagyságrendileg 12 milliárd forintos működési költséghez képest.
Összességében az Állami Számvevőszék jelentése nem ad valós képet Magyarország központi bankjáról, annak minősége nem áll összhangban az ÁSZ alapértékeivel. Az ÁSZ magatartása és módszere alkalmas arra, hogy aláássa a pártatlan ellenőrzésbe vetett hitet.
mfor.hu
