A válaszadók elsősorban arról az idén áprilistól esedékes változtatásról fejtették ki véleményüket, amely szerint a munkavállalóknak a jelenlegi 7,3 százalék helyett havonta fizetésük 2,3 százalékát kell befizetniük valamelyik magánnyugdíjalapba. Ezzel több pénz marad az állami nyugdíjalapban, segítve a kormányt, a hovatovább a GDP 55 százalékát elérő államadósság csökkenésére irányuló törekvéseiben. A lengyel államháztartási törvény értelmében megszorító intézkedéseket kell hozni akkor, ha az adósság meghaladja a GDP 55 százalékát.
A nyugdíjreform részeként az alapok folyamatosan növelhetik portfoliójukban a részvények arányát, ami 2020-ban 62 százalékig emelkedhet a jelenlegi 40 százalék körüli szintről. A 90 százalékot - amiről korábban néhány kormányhivatalnok beszélt - várhatóan csak 2034-ben éri el a részvénybefektetések aránya. Ezzel összefüggésben a megkérdezettek 33 százaléka vélte úgy, hogy jövedelmezőbb magánalapokban tartani a pénzt, míg 28 százalékuk mondta ugyanezt az állami nyugdíjkasszáról.
A lengyel nyugdíjrendszer második, tőkefedezeti pillére az 1999-ben elindított reform részeként jött létre. Az akkor kialakított szabályozás szerint a bruttó fizetés 12,2 százaléka az állami nyugdíjkasszába kerül, amely felosztó-kirovó alapon működik, azaz a folyó bevételekből fedezi a folyó kiadásokat. A fizetés 7,3 százaléka pedig a magánpénztárakhoz jut, és a befizetők jövőbeni nyugdíjának tőkefedezetét teremti meg.
A reform következtében jelentősen nőttek az államháztartás terhei, tavaly például 22,5 milliárd zlotyval (közel 1.600 milliárd forint) kellett kiegészíteni az állami nyugdíjkasszát, hogy ki tudják fizetni a nyugdíjakat.
A Lengyelországban működő 14 magánnyugdíjalap összesített vagyona 221 milliárd zloty (77,8 milliárd dollár), aminek 37 százaléka van részvényekben, a többi leginkább államkötvényekben.
MTI
