A hazai gazdaságba jutó EU-s támogatások valójában olyan hatással járnak, mint egy nyersanyaglelőhely felfedezése, hiszen minden erőfeszítés nélkül hirtelen nagy mennyiségű vagyon kezd beáramlani/képződni. Az EU-támogatás a mi olajunk. Azokban az országokban pedig, ahol sok, könnyen elérhető, kiaknázható/kizsákmányolható természeti kincs van, sokkal könnyebben alakulnak ki oligarchisztikus rezsimek, míg azokban az országokban, ahol kénytelenek voltak a saját szűkös erőforrásaik helyett a kereskedelemre, humán tőke fejlesztésére támaszkodni, sokkal stabilabb, demokratikusabb politikai rendszerek, és - ami nagyon fontos - magasabb gazdasági fejlettség és jólét alakult ki. Erre számos példát hoz fel, pl. a "Miért buknak el a nemzetek?" (Why Nations fail?).
A hazai gazdaság 2008-9-től kezdve egy nagyon nagy mértékű, mostanában a GDP éves 4-5-6%-át kitevő pénzesőt, támogatást kapott, aranylelőhelyet fedezett fel, amely azt eredményezi, hogy aki ehhez a zsírosbödönhöz közelebb tud férkőzni, az behozhatatlan előnyre tesz szert a többi gazdasági szereplővel szemben, nagy vagyonokat halmoz fel, és érdekeltté válik egy jóval kevésbé demokratikus, oligarchisztikus rendszer fenntartásában (amely szétosztja ezeket az erőforrásokat), pont úgy ahogy az Oroszországban zajlik, csak ott nem EU-pénz van, hanem olaj (lehetett is látni mi történt a gazdaságukkal, amikor beestek az olajárak!).
Mindezek fényében fenntartom a korábbi írásomat az EU-tagságról, hogy az hatalmas érték, érdemes lenne fizetni is érte, de annyival kell módosítanom, hogy valószínűleg hosszútávon jobban járnánk, ha nem kapnánk támogatásokat onnan, és a szociális segély helyett a saját lábunkra kellene állnunk, és rákényszerülnénk elmenni dolgozni...
