Az egyik, hogy ha/amikor eljön a következő recesszió, akkor jó lenne, ha nem nullán lenne a kamat, mert onnan nehezebb vágni, mint mondjuk 2-3%-ról. A másik, hogy bebizonyosodni látszik, hogy a negatív kamatok nemhogy segítenének, hanem ártanak a gazdaságnak, több csatornán keresztül: tönkreteszik a bankszektor jövedelmezőségét, és ha nem működik a bankszektor, akkor nincs hitelezés, ha nincs hitelezés, akkor nincs növekedés. További csatorna, hogy a szokásos törvények, miszerint ha vágjuk a kamatokat, akkor csökken a megtakarítási, és nő a fogyasztási hajlandóság, nulla közelében megváltozik: a nyugdíjra készülő korosztály hirtelen azt látja, hogy vagyona csökken, és egyre többet kell takarékoskodnia, hogy esélye legyen a nyugodt évekre, tehát egy bizonyos szint alatt fordítottjára vált az összefüggés: az ultraalacsony kamatok mellett a megtakarítási hajlandóság megugrik, a fogyasztás visszaesik, mivel mindenki a jövőtől fél, és a gazdaságnak ez árt. Harmadsorban pedig a nulla/negatív kamatok eszközárbuborékokat generálnak, amelyek kipukkanása nagyon fog fájni.
Ezek alapján úgy tűnik, hogy sokkal hasznosabb lehet egy gazdaságnak az 1-2%-os kamat, mint a nulla/negatív, és az látható, hogy az amerikai jegybank is kezdi így gondolni, sőt talán már az európaiak is kezdik felfogni. Amennyiben kialakul egy ilyen konszenzus a jegybankok között, akkor az azt jelentheti, hogy a perverz módon alacsonyra nyomott kötvényhozamok megemelkednek - ennek előjeleiről már írtam néhány napja. Úgy vélem a piacok jelentősen alulbecslik a kamatnormalizáció valószínűségét. Ráadásul ha USA-ban megtörténik, és Európában is ismét értelmezhető infláció lesz - márpedig jövőre a bázishatások miatt valószínűleg 1% felett leszünk - akkor az ECB-nek is meg lesz az indoka, hogy abbahagyja az értelmetlen mínuszkamatpolitikát, és egy minimális pozitív kamatot biztosítson.
A tőzsdék már ennek a lehetőségnek a belengetésétől is összeszakadtak, különösen az amerikai, ami nem is csoda: ha ugyanis a fenti forgatókönyv zajlik le, akkor magasabb kamatokra és erősebb dollárra lehet számítani, ami nyilván nem tesz jót a profitabilitásnak. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ez egy olyan korrekció, amit valahol meg kell majd venni, ugyanis a gazdasági kilátások érdemben nem változnak. Az európai tőzsdéknek azonban ez a környezet egészen jó lehet: a gyengébb euró támogatja az egyébként is mélyben lévő profitokat, a negatív kamatok eltörlése pedig a bankszektort állíthatná talpra, tehát könnyen vezető piaccá válhat Európa.
A lényeg az, hogy kiugró gazdasági teljesítmény nélkül is simán lehetnek kamatemelések, akkor is, ha marad az elmúlt években megszokott 2-2,5% körüli amerikai növekedés. Úgy tűnik, ez még egyáltalán nem vált konszenzussá: a 2018 márciusi kamathatáridő csak 0,75%-os alapkamatot jelez előre, ami számomra nagyon kevésnek tűnik, ugyanis a mínusz/nulla kamatos gazdasági kísérlet láthatóan nem nagyon jött be és mintha a jegybankárok gondolkodása is kezdene ebbe az irányba elmozdulni...
