"A magyar kormány több általa kulcsfontosságúnak vélt szlovák lépést azért másolhat le, mert azok érdemben járulhatnak hozzá a versenyképesség javításához és a gazdaság dinamizálásához" - vélekednek az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA) kutatói. A csütörtökön megjelent elemzés szerint jelentős átfedések vannak a két reformcsomag tartalmi elemei, előzményei és körülményei között.
"A körülmények és az intézkedések hasonlósága alapján megfogalmazható az a hipotézis, hogy a magyar kormány egyszerűen lemásolja a szlovák modellt, számos esetben csupán marginális módosítással, de azzal a töretlen hittel, hogy a szlovák csoda megvalósulhat Magyarországon is" - olvasható az elemzésben.
Hasonló előzmények: lemaradó Szlovákia, lemaradó Magyarország
A 2000-es évek elején úgy tűnt, hogy Szlovákia jelentősen elmarad a többi visegrádi ország gazdasági teljesítményétől. Az első Dzurinda-kormány (1998–2002) megkezdte a Mečiar-örökség (1992–1998) felszámolását, a gazdaság érdemi dinamizálását azonban nem sikerült elérnie - olvasható az IDEA Intézet elemzésében.
Az első hasonlóság, hogy a szlovák jobbközép koalíció már a 2002-es választások megnyerése után rögtön gazdasági reformokba kezdett, akárcsak 2010-ben az Orbán-kormány. A 2010-es magyar pillanatkép több szempontból hasonlított a 2003-as szlovákiai állapotokra. A szlovák társadalmi-gazdasági fejlődés 2004 előtt nem tartott lépést a többi visegrádi országéval, illetve Magyarország felzárkózása is elmaradt ezen országok mögött 2004 után.
A munkanélküli-ellátást érintő intézkedéseket és terveket vizsgálva számos párhuzamosságot találunk. A magyar kormány tervei szerint az ellátás plafonja megszűnne, már csökkentette az igénybe vehető ellátás időtartamát, a helyettesítési rátát viszont emelnék. Az ezeknek megfeleltethető szlovák intézkedések az ellátási plafont emelték, csökkentették az ellátás időtartamát, de a helyettesítési rátát inkább csökkentették - állapítja meg az IDEA Intézet.
A magyar kormány azonban nagyobb lépésre vállalkozott azzal, hogy kilencről három hónapra csökkenti a segély jogosultsági idejét, annak idején Szlovákiában hat hónapra mérsékelték ezt. A kiadások csökkentése látszólag nem elsődleges, mivel a munkanélküli-ellátás átlagos időtartama jelenleg 90 nap körül alakul. A jogosultsági idő csökkentése az átlagos munkanélküli állampolgárt nem érinti. Ennek fényében a korlát nem tűnik effektívnek az ellátást igénybe vevő átlagos egyénre - olvasható az elemzésben.
A munkanélküli segély mellett a táppénz területén is hasonló most az Orbán-kormány célja, mint volt a szlovák kabineté annak idején. Magyarországon 2011. május elsejével lépett hatályba az új szabályozás, amely szerint a táppénz folyósításának maximuma a minimálbér kétszerese. A passzív táppénz intézményének megszüntetésére a kormány érvelése alapján azért van szükség, mert az inkább munkanélküli-ellátásként, mintsem valódi táppénzként „funkcionál”. A szlovák reform a táppénz igénybevételének csökkentését célozta: a magyar szabályozással ellentétben a szlovák esetben az ellenösztönzés érdekében bármilyen jövedelmű egyén számára a táppénz időtartamának első néhány napjában kiugróan alacsony helyettesítési rátát léptettek életbe. A következmény minden várakozást felülmúlt: a folyósított táppénz összege drasztikusan visszaesett. A szabályozás hatályba lépését követő három hónapban az átlagos új táppénzes esetek száma 36 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest, az egy munkavállalóra jutó átlagos táppénzes napok száma pedig 2,8-ról 1,8 napra mérséklődött - emlékeztetnek a kutatók.
Egykulcsos szja: a szlovákok az élharcosai
Kelet-Közép-Európában a 2000-es évek első felétől egyre több ország tért át az egykulcsos személyi jövedelemadózásra. A visegrádi országok közül Szlovákia volt az úttörő, a 2003-as reformot az elemzők is sikerként értékelik. Emellett jelentősen bővült a munkakínálat (részben a szociális ellátórendszer szigorításai miatt), és csökkent az eltitkolt jövedelmek aránya. Szlovákia után a térségben Magyarország következett, a szlováknál azonban csak névlegesen alacsonyabb kulccsal (a szuperbruttósítás miatt 2011-ben valamivel 20 százalék felettivel, nem számítva az adókedvezményeket).
Magyarországon 2010-ben, és Szlovákiában 2003-ban nemcsak a személyi jövedelemadózás reformja történt meg, hanem átfogó adóátrendezésre is sor került. Ennek csak egyik eleme volt a már ismertetett egykulcsos személyi jövedelemadózás, a másik fontos rész a társasági adózás átalakítása. Szlovákiában 25 százalékról 19 százalékra csökkentették a társasági adókulcsot. A magyar intézkedés a kis- és középvállalkozások terheit mérsékelte szelektíven, 500 millió forint adóalapig a profit 10 százalékos kulccsal adózik, azaz valójában progresszívvé vált a társasági adó.
Szlovákiában a reformok egyik kulcseleme volt a munkaügyi kapcsolatok átfogó újraszabályozása. Az intézkedések fő irányát az elbocsátás költségeinek csökkentése, a rugalmasabb munkaidő- és túlóra-szabályozás, illetve a vállalkozások adminisztratív terheinek mérséklése jelentette. Hasonló intézkedéseket jelentett be a közelmúltban a magyar kormány is bürokráciacsökkentő csomag néven. "A magyar intézkedéseknek egyelőre csak az iránya ismert, de feltételezhető, hogy a szlovák példa lebeg a döntéshozók szeme előtt. A magyar kormány vizsgálja végkielégítések és a felmondási idő csökkentésének lehetőségeit, valamint könnyíteni kíván a kis- és közepes vállalkozásoknál a munkaerő felvétele és elbocsátása által implikált terheken" - hangsúlyozza az IDEA Intézet elemzése.
Miért éppen Szlovákia?
A szlovák intézkedések és azok megvalósult, illetve a tervekben szereplő magyar megfelelői könnyen párhuzamba állíthatók. A jelenlegi magyar kormányt a „szlovák csoda” motiválhatja a szlovák intézkedések érdemi részének lemásolására - olvasható az elemzésben.
Szlovákia az az ország a térségben, amely 2003 után a többi visegrádi ország növekedési átlagát több százalékponttal meghaladó felzárkózást tudott felmutatni, úgy, hogy közben az államháztartás pénzügyi egyensúlyát is meg tudta őrizni, a foglalkoztatottság szintjét is tudta növelni.
Felmerül a kérdés, hogy valóban önszántából jelöli-e ki a kormány a reformok irányát. A piac vagy az Európai Unió is képesek ugyanis hatni a mindenkori kormányok által tervbe vett intézkedésekre, különösen a válságos szituációkra adott válaszlépések kapcsán, végső soron ezek a nyomások jelentik a fenntartható államadósság és költségvetési hiánypálya biztosítékát. A piacok jelzésétől leginkább a „fiskális alkoholizmusban” szenvedő kormányok függnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a piac előírná a fiskális egyensúlyt biztosító intézkedések konkrét tartalmát.
"A második Orbán-kormány magabiztos: saját retorikája szerint megvívta „szabadságharcát” az IMF-fel, illetve folyamatosan azt kommunikálja, hogy a hiánypályát teljesíteni fogja. Ennek ellenére egy saját maga által kijelölt, merőben új gazdaságpolitikai kurzust követ. Úgy tűnik, utóbbit a piacok el is fogadták. Végtelen számú olyan intézkedéskombináció létezik, amellyel a lefektetett és a piac által is elérhetőnek vélt államháztartási hiánycélt meg lehet valósítani. A személyi jövedelemadó vagy a társasági adó drasztikus csökkentése egyértelműen a kormány választása volt" - emelik ki a szakemberek.
A magyar kormány tehát önmaga választja meg az intézkedéscsomag elemeit, önszántából merít a korábbi szlovák strukturális reformokból, nem a piacok, vagy nemzetközi intézmények kényszerítik ezt ki. Ezt támasztja alá a kormány retorikája is. A következtetés elfogadásával pedig nagy pontossággal következtethetünk a még nem kidolgozott, a közeljövőben azonban minden bizonnyal életbe lépő magyarországi intézkedések tartalmára.
Beke Károly
mfor.hu
