(A kiemelések a szerzőtől származnak.)
A világgazdaság hosszútávú folyamatainak elméleti szakelemzői közül többen továbbra is pesszimisták. Úgy tartják, hogy a nagy válság óta eltelt 10 évben a világgazdaság a depresszió, a „szekuláris stagnálás” állapotában és csapdahelyzetben van. Azt hangsúlyozzák, hogy a fejlett országokban továbbra is elmarad a gazdasági növekedés a korábbi időszakokétól, szinte stagnál a reálgazdaság teljesítménye, a legtöbb országban alacsony szinten vannak a beruházások a rendkívül alacsony, illetve negatív irányadó kamatok és a lazább költségvetési politikák ellenére. A lassú növekedés pedig súlyos szerkezeti és mérlegaránytalanságokkal jár. (Lásd e nézetek ismertetését a tavalyi blogbejegyzésemben.) A következőkben arról lesz szó, hogy bár a gazdasági növekedés továbbra is „lomha”, 2017 – ugyan bizonytalanságokkal, de – valamivel biztatóbbnak látszik, mint 2016. Nem lesz azonban gyorsabb a világgazdasági növekedés idén, mint 2014-ben és 2015-ben volt.
Az Egyesült Államok gazdasági teljesítménye 2016 közepétől hirtelen optimizmusra adott okot. A 3. negyedévben 0,9%-os (egy évre átszámítva 3,6%-os) volt a GDP növekedési üteme. A prognóziskészítő intézmények optimisták voltak, arra számítottak, hogy az USA magával húzza a világgazdaságot az alacsony szénhidrogénárakkal is támogatva A 4. negyedévben azonban már csak 0,5%-os (évre átszámítva 2,1%-os), 2017 első negyedévében pedig csak 0,3% (évre 1,2%-os) volt a GDP bővülése Amerikában. Az elemzők elbizonytalanodtak, a helyzet ellentmondásos. A lakossági kereslet 2017 első hónapjaiban a vártnál kevésbé nőtt (0.3%), az eszközberuházások azonban továbbra is jó konjunktúrát ígérnek (1,8%, azaz évi 7,2!). Összességében az Egyesült Államokban 2017-re és 2018-ra egyaránt 2 % körüli gazdasági növekedést prognosztizálnak a szakelemzők. Ennek feltétele, hogy a FED lassítsa a kamatemelés ütemét a tervezetthez képest.
Az Európai Unió helyzetét tekintve, a jelenlegi viszonylagos derűlátást a magországok 0,4-0,5, az európai félperifériák 0,7-1,7%-os, összesítve kb. 0,5-0,6%-os (évre átszámítva 2–2,5%-os) első negyedéves GDP növekedése okozza (bár ez kissé elmarad a 2016. 4. negyedévi teljesítménytől). Az ipar 2017 első félévében jól teljesített, a kiskereskedelmi kereslet emelkedett, különösen ígéretesek a lakossági és főleg az üzleti bizalmi indexek (elsősorban a legnagyobb gazdaságban, Németországban). A viszonylag jó konjunktúra fenntartását az alacsony kamatok és – legalább az év végéig – az ECB havi 60 milliárd eurós kötvényvásárlása segíti. Az elemzők az EU-ban – a jó évkezdet dacára – a 2017-es évre kb. 1,9–2,0%-os GDP bővülést várnak, ami csupán 0,1%-kal magasabb ütem, mint 2016-ban volt. A gyorsan növekvő bérszínvonal és esetleg az árak emelkedése – inkább 2018-tól – már némi megszorításokhoz vezethet. Nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy Európa konjunktúraciklusa (Nagy-Britannia kivételével) általában késéssel követi az Egyesült Államokét, ezért nem biztos, hogy tartós marad. További aggodalmat okoz az olasz bankredszer sérülékenysége, a brexit, Görögország tartós csapdahelyzetben tartása és talán az újra felmerülő távozása az euróövezetből. Spanyolország és Portugália ugyanakkor – úgy tűnik – túl van a nagyobb nehézségeken.
Japán rég nem látott dinamikát mutatott az első negyedévben: 0,5%-kal (évre átszámítva 2,2%-kal) nőtt a GDP. Erőteljesen emelkedett a lakossági kereslet, a másik fontos húzóerő az export volt. Az elmúlt években a közel stagnáló japán gazdaság hektikusan, visszaesésekkel és rövid fellendülésekkel haladt. Most is ez várható. Ezért Japán esetében idén 1,2–1,5%-os gazdasági növekedési ütemet várnak a tavalyi 1% helyett.
Kína helyzete bonyolult. A 2016-ban kissé lassult ipari növekedés újra fellendülni látszik. A folyó év első negyedében a GDP növekedése a legmagasabb volt (1,7, évre 6,9%) 2015 közepe óta. Ugyanakkor az ország gazdasági stabilitását ingatlanpiaci és pénzügyi luftballon veszélyezteti. Egy súlyos példa: a nem pénzügyi szektor hitelállománya 2009-ben a GDP 176%-át tette ki, 2016 végén már 257%-át (BIS). A londoni EIU elemzőintézet a kínai gazdaság aránytalanságait immár fenntarthatatlannak gondolja, a Kínában gazdag állami eszköztárat sem tartja elegendőnek a helyzet áthidalására. Ezért a 2017. évi 6,6%-os után, 2018-ra nagyobb megrázkódtatást, és „csak” 4,6%-os gazdasági növekedést tart valószínűnek. Az IMF szerint is csökken Kína növekedése 2018-tól, de csak fokozatosan. Oroszország és Brazília túl van a visszaesésen, de az előbbiben lassú, 1,5%-os GDP növekedés, utóbbiban stagnálás várható a folyó évben. India 7%-ot meghaladó gyorsmenete folytatódik. A nem OECD térségekben, azaz a világgazdasági perifériákon is javulnak némileg a kilátások, a háborúkkal sújtott közel-keleti térség azonban kivétel. A várható növekedési ütemek térségenként 2017-ben (zárójelben a 2016. évi adat): Ázsiában 4,4 (4,2), Latin-Amerikában 1,0 (-0,8), a Szub-szaharai Afrikában 2,3 (0,9), a Közel-Keleten és Észak-Afrikában 2,1 (2,8) százalék (EIU).
Globális kilátások 2017 egészére. A viszonylagos fellendülés tehát az USA-ban kezdődött 2016 közepétől, de ez azóta számottevően mérséklődött. Az amerikai kezdeti lendületet a többi fejlett térség szokatlanul gyorsan, már 2016. 4. negyedévében követte. Az évvégi jó teljesítmény azonban mérséklődött 2017 elejére, ha nem is számottevően. (A nagyobb világgazdasági súlyú fejlett országok közül csak Németország és Japán teljesített jobban az 2017 1. negyedévében, mint 2016 4. negyedévében). A jelenleg legfrissebb elemzés (The Economist Intelligence Unit, 2017. június 14) szerint Földünk globális GDP-je (piaci átváltási árfolyamokon számítva) a 2016. évi 2,3 % után 2,7 %-kal fog nőni (vásárlóerőparitáson pedig 3,5%-kal, a tavalyi 3,1 % után – IMF). Az OECD országok az előző évi 1,7% után 2,0%-kal, a nem OECD országok a tavalyi 4,1% után 4,6%-kal. Hozzáteszi azonban, hogy a kilátásokat rontja a globális növekedést meghatározó országok és térségek konjunktúraciklusának aszinkronitása (Az USA-ban leszálló ágba került, az EU-ban nem eléggé teljesedett ki, Kínában a végéhez közeledik, Japán lényegében deflációs félelmekkel küzd, Oroszország és Brazília most ért a recesszió végére.) Az EIU szerint a nemzetközi árukereskedelem (a 2016. évi csupán 1,9%-os bővülés után) idén 3,3 %-kal nő (az IMF hasonló, 3,4%-os exportnövekményt jósol). Mindenesetre, egyelőre vége a nagy válság előtti korszaknak, amikor a nemzetközi kereskedelem növekedési üteme 2-3-szorosan meghaladta a globális GDP-ét és a növekedés egyik legfontosabb húzóereje volt.
Rizikótényezők. Az EIU kimagasló veszélyként említi Kína esetleges megingását. A kormány a gazdasági növekedés fékezésével próbálja kordában tartani a pénz- és ingatlanpiaci buborékokat, a növekvő adóssághegyeket, de nem biztos, hogy egy lefelé meginduló spirált meg tudna állítani. Egy ilyen visszaesés a nyersanyagárak zuhanásához, Latin-Amerika, a Közel-Kelet és Afrika gazdaságának megrázkódtatásaihoz vezethet, ami a kínai importkereslet csökkenésével együtt súlyos globális kihatású lehet. (Az EIU szerint a kínai fejlemények és a kamatemelések az USA-ban ciklikus recessziót indíthatnak – feltehetően 2019-ben.) Ezen túlmenően a következő, nem nagyon valószínű, de potenciálisan nagyhatású veszélytényezőket emelik ki: a terrorizmus erősödése; még alacsonyabb olajárak (az olajexportőrök fizetési mérlegnehézségei, az olajipari beruházások csökkenése); délkelet-ázsiai fegyveres konfliktus lehetősége; amerikai importvám bevezetése és a dollár erősödése (melyek együtt csökkenthetik a világkereskedelem volumenét, s megdrágul a dollár-adósságok törlesztése is); világgazdasági nehézségek esetén tőkemenekülés a fejlődő országokból és általános pénzügyi pánik; esetleges kilépések az euró-övezetből. Az IMF (WEO 2017) sem tartja fenntarthatónak Kína, de az Egyesült Államok gazdaságtámogató politikáját sem, mégpedig a „fenntarthatatlan fiskális dinamika elkerülése érdekében” (xvi o.). A kínai pénzügyi rendszer megingása a feltörekvő országokban megszorításokat, hitelszűkét és a nemzetgazdasági mérlegek egyensúlyi helyzetének rosszabbodását eredményezheti. A rizikók között az IMF is számon tartja a befelé forduló politikát és a protekcionizmus erősödését. Az EIU-val összhangban veszélyként említi az USA-beli túl gyors kamatemelést és a dollár erősödését, ami a sebezhető gazdaságokat is veszélyeztetheti. Egy esetleges agresszív monetáris megszorítás az új pénzügyi válság valószínűségét növeli. Ki kell emelni, hogy az IMF szerint túl nagyok a kihasználatlan termelőkapacitások a fejlett országokban a gyenge kereslet és más tényezők miatt! Az IMF is felemlíti a geopolitikai konfliktusok, a terrorizmus, továbbá a belpolitikai összetűzések lehetőségét, a korrupciót, a migrációt stb. A WEO összefoglalója hangsúlyozza, hogy mindezen rizikófaktorok összeadódhatnak, egymást erősíthetik. Az országoknak sok teendőjük van, különösen a különböző fázisokban lévő konjunktúraciklusok kezelése, a kereslet ösztönzése (!) érdekében. Kissé eufemisztikusan, de jelzi, hogy az új pénzügyi krízis lehetséges („Facing ever-present risks of global financial volatility…”, uo.).
Feltűnő, hogy a globális elemző intézmények jelenleg lényegében nem számolnak valószínűsíthető pozitív tényezőkkel és prognózisvariánsokkal.
A jelen írásban bemutatott rövidtávú növekedési tendenciák és hatótényezők csak közvetve és ellentmondásokkal mutatják a lényegesebb közép- és hosszútávú szerkezeti mélyfolyamatokat. Az ismertetett rizikótényezők esetenként már közvetlenül megjelenítették ezeket (gazdasági ciklus, pénzügyi luftballon, eladósodás, költségvetési mérlegegyensúlytalanságok, termelő kapacitások kihasználatlansága, gyenge kereslet stb.).
Farkas Péter
tudományos főmunkatárs
MTA KRTK VGI
