Az amerikai gazdaság fundamentumai a közelmúltban sem mutatták az érdemi javulás jeleit, a monetáris és fiskális gazdaságélénkítő lépések pozitív hatásai az átfutási idő miatt pedig még hónapokig nem jelentkezhetnek. Ilyen értelemben az amerikai gazdaság egyfajta „átmeneti” periódusban van, ahol a kereskedés irányát továbbra is a gazdaságpolitikai intézkedések hatékonyságába vetett hit és a rossz makrogazdasági adatok határozzák meg, véli Tapaszti Attila, a Takarékbank Zrt. kötvénykereskedője. A globális „deleveraging” folyamat - azaz a tőkeáttétel csökkenése, a hitelpénz kvázi „elégése” - végét a bankszektor stabilitásának a helyreállta hozhatja el, de itt is még rengeteg a kérdőjel.
Államosítsunk vagy sem? Megosztottak a szakértők
A hitelpénz-rendszerre épülő kapitalizmusban nem nevezhető meglepetésnek, hogy a globális gazdaság beindulásának kulcsa a bankszektor helyreállítása, hangsúlyozta Tapaszti. A központi téma most az „államosítani, vagy nem államosítani” kérdése, amelyben a szakértők is teljesen megosztottak. Ugyanakkor a hitelpiaci kondíciók továbbra sem mutatnak lényegi javulást, a hitelkockázati spreadek még mindig historikus maximumuk közelében állnak.
Az hónapok óta tény, hogy az amerikai jegybank (Fed) kész a hitelpénzrendszer leállása miatti hitelpénz-kiesést jegybankpénz bepumpálásával pótolni. Ennek köszönhetően a bankszektor likviditása már jelentősen javult, amit a bankközi piac normalizálódása mutat. A bankszektor kedvezőtlen tőkehelyzetének kérdése viszont még nem megoldott, erre jelenthetne gyors megoldást a szektor részleges államosítása. Ez utóbbit azonban az új adminisztráció igyekszik elkerülni, amint azt a kormányzat által preferált megoldási javaslat is sugallja.
A PPP (public-private-partnership) keretében létrejövő alapok lennének hivatottak a bankok mérlegéből a toxikus eszközöket kivonni, így a bizalom helyreállta és a „tiszta” mérlegek lehetővé tennék a hitelezés újbóli megindulását. Ugyanakkor ezen eszközök árának megállapítása szinte lehetetlen, így egyelőre a megvalósítás mindig ezen a fázisban akad el. (Mint ismert, az előző pénzügyminiszter, Paulson terve is erről szólt első körben, de - az idő rövidsége miatt - végül közvetlen tőkeinjekciót kaptak a bankok.) A jelenlegi elképzelés szerint több egymással versengő alapot hoznának létre, ahol a kompetitív helyzet biztosítaná az árazást.
A második félévben már élénkülés várható
"Véleményem szerint a PPP alapok létrehozása nem jelent gyors megoldást, maximum időt nyerhet vele a kormányzat" - állítja Tapaszti Attila. Amennyiben az alapokat állami garancia védi majd a túlzott veszteségektől, akkor a jelenlegi megoldás is az államosítás egy bújtatott formáját jelentheti.
A bankszektort érintő további nagyon aktuális téma az úgynevezett mark-to-market könyvelés időleges felfüggesztésének kérdése. Sok szakértő szerint a piaci árhoz való értékelést ilyen illikvid szituációban fel lehetne függeszteni, ami csökkentené a bankokra nehezedő „leírási-nyomást”. Ugyanakkor egy ilyen lépés a transzparencia ellen hat, aminek hiánya a mostani válság egyik fő okozója.
A fiskális élénkítő csomag hatása majd a második félévtől lesz érzékelhető, így akkorra némi gazdasági dinamizálódás már szinte biztosan várható. Az általános piaci várakozás is ezt a forgatókönyvet árazza, igaz, a visszapattanás mértéke és tartóssága körül még nagyon nagy a bizonytalanság.
A bankok után az autógyártók megmentése jöhet
A válság első áldozatai között szereplő autóiparban rövidesen új fejlemények várhatók. Március 31-én ugyanis lejár az autógyártóknak határidő, ameddig a cégeknek az életképességüket alátámasztó bizonyítékokat kell felmutatniuk. Mindesetre egyre nőhet az esélye a kikényszerített csődvédelemnek, amelynek keretében a Chrysler és GM átszervezését oldanák meg. Persze itt a gazdasági racionalitás háttérbe szorul, sokkal inkább politikai kérdéssé vált a cégeknek nyújtott állami támogatás kérdése. Az biztos, hogy az adófizetőknek nehéz megmagyarázni a sok felelőtlenül működő bank megmentése után a versenyképtelen autógyártók megmentését is, így nőhet az esélye a csődnek.
Összességében tehát elmondható, hogy az intézkedések még az idén érezhető hatással járnak, ugyanakkor a cél - a gazdasági növekedés minél előbbi visszaállítása - valamelyest megkérdőjelezhető. Lehet, hogy rövidtávon a hitel lufi - amely most az állami eladósodottság drasztikus növekedésével tovább fújódik - kontrollált leengedése és a strukturális problémák megoldása élvezhetne inkább prioritást, a hosszú távú, tartós és egészséges növekedést megalapozandó. Ez a fajta hozzáállás talán inkább az európai államokat jellemzi.
Tapaszti Attila szerint a kérdés már nem annyira az év végére várt reálgazdasági stabilizáció realitása, hanem sokkal inkább annak fenntarthatósága és tartóssága, illetve az ultra-agresszív monetáris politika hosszabb távú, inflációt gerjesztő hatása.
VMI
Menedzsment Fórum
