Talán van még aki emlékszik a Bokros-csomag utáni nagyon sikeres csúszó leértékelés rendszerére, amely Surányi György jegybankelnöksége alatt hozzájárult a hazai gazdaság stabilizálásához. Ennek lényege az volt, hogy (egy szűk sávon belül) naponta előre meghatározott ütemben leértékelték a forintot:
//www.mnb.hu/Statisztika/statisztikai-adatok-informaciok/adatok-idosorok/vi-arfolyam/ftleert-2003
A hazai árfolyamrendszer azonban megváltozott. 1995-től szinte folyamatosan a forint helyzete volt többé-kevésbé rögzített, ezért a kamatoknak kellett a nemzetközi és hazai folyamatok változásainak hatására mozognia. Mára azonban új gazdaságpolitikai prioritás van, a kamatszint alacsonyan tartása vált legfontosabbá, ezért a forintnak kell mozognia, mondhatni rajta csattan az ostor. A forint az alacsony kamatszintnek köszönhetően lassú leértékelődő pályán van, miközben ezt a lassú, "kúszó" leértékelődést a nemzetközi hangulatnak megfelelően kisebb-nagyobb fel-le mozgások tarkítják.
Míg korábban devizánk stabilan tartása érdekében jelentős kockázati prémiumot fizettünk az (elsősorban külföldi) befektetőknek, erre az "új" MNB egyre kevésbé hajlandó. Ebből következik, hogy a forint véleményem szerint a következő években is - hacsak nem lesz újabb monetáris politikai rezsimváltás - a lassú oldalazó gyengülési pályát fogja bejárni. Ez az új rendszer némi inflációt is fog importálni, várhatóan éves 3-4% közötti infláció lesz 3-4% körüli kamatszinttel, azaz az elmúlt évektől eltérően nem lesz reálkamat. Ebben a helyzetben tehát továbbra is a devizás kötvények/államkötvények tűnnek a legjobb döntésnek, amivel vásárlóerőnket megőrizhetjük...
