2003. augusztus 13. 10:41

Az elmúlt években akarva-akaratlanul széles körben, és ráadásul sokszor megdöbbentő nagyságrendekben találkoztunk egy olyan jelenséggel, amely mindíg is "benne volt" az üzleti világ működésében: a pénzügyek terén folytatott csalás, szélhámosság, "átverés", és ezzel sokszor azonosított célok - vagy szorosan hozzájuk kapcsolatban álló korrupció, pénzmosás, sőt a terrorizmus eseteivel.

Ami a következményeket illeti, egyfelől figyelemreméltó, hogy viszonylag kevés esetben és kis nagyságrendekben kerül sor arra, hogy a keletkezett kárt biztosítók bevonásával próbálnák orvosolni. Másfelől szinte kizárólagos büntetésként csupán a pénzbüntetések gyakorlata fejlődött ki, különösen a latin országokban; az USA-ban viszont úgy látják, hogy a csalás kiváltó oka sok esetben egyszerűen az elkövető munkahelyi frusztrációja, ami más kezelést igényel.

Általános vélemény, hogy a legjobb szer a megelőzés - s ezért a felmérést végzők szerint maga a "gyakorlat" elsősorban azoknak a felelős vezetőknek a kudarca, akiknek a vállalat belső működési fegyelmét, rendjét kellene biztosítaniuk. Felvetődik tehát a management minőségének az értékelése, sőt kifejezetten "a vezetők auditálása".

A szakértők rámutatnak arra is, hogy a tapasztalat szerint a vállalaton belüli csalás gyakorlata a legutóbbi években egyre komolyabb gonddá vált Európában is. (A nemzetközi felmérés szerint a vizsgált cégek közül akkoriban ugyan az európaiaknak "csak" valamivel több, mint 50 %-a, míg más cégek köréből azok 2/3-a esett áldozatul ilyen manipulációknak.) Ennek okaként hivatkoznak az európai nagyvállalatok felgyorsult nemzetköziesedésére az utóbbi egy-két évtizedben, ezzel növekvő sebezhetőségükre, az etikai normák és gyakorlat fellazulására, a részvényesek és a tulajdonosok részéről jelentkező, egyre erőteljesebb és közvetlenebb, nem egyszer kiméletlen nyomásra.

Nem utolsósorban szerepet játszik azonban az angolszász gyakorlattól eltérő, inkább az utólagos felügyeletre összpontosító belső ellenőrzési és kontrolling-gyakorlatuk is, szemben a kulcskérdésekre rendszeresen, folyamatosan ügyelő, és azok megvalósulását, illetve a feltételeiket ellenőrző és biztosító gyakorlattal. Egyes vélemények szerint ez is egyik oka annak, hogy az európai kontrollerek gyakorlata egyre inkább változik. A Belső Ellenőrök Intézetének Európai Szövetsége (ECIIA) ezért is fogalmazott meg már 1999 októberében egy "Zöld könyvet" a belső ellenőrök szerepének és helyzetének megerősítésére.