Egy rádióbeszélgetést kaptam el egyik reggel, amiben Hargitai János, a Baranya Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke a sikeres tranzakcióról beszélt. A történet egy része tetszik. Az különösen tetszik benne, hogy valaki komolyan veszi a feladatát, és tényleg pénzt akar teremteni a megyei beruházásokra, hogy nem csak széttárja a kezét, hogy nincs, és vár, hogy majd legyen. Hogy nem szórja a köz vagyonát, hanem fialtatni akarja azt.
A pénzügyi akció lényege az volt, hogy az önkormányzat tartalék pénzét másfél hónapig svájci frankban tartotta, melyet 148 forintért vásárolt, és 156 forintért adott el, ezzel 166 millió forintot keresve az üzleten. A lekötés feltétele volt, hogy december 22-ig csak akkor váltsák vissza a pénzt forintra, ha az árfolyam eléri a 151 forintot. Mindez törvényesen, a közgyűlés felhatalmazásával történt.
Valószínűleg nem ez a legkockázatosabb tranzakció, ami létezik, és persze, jobb, mintha kaszinóba ment volna vele a közgyűlésvezető, de mivel piaci folyamatokról beszélünk, és ráadásul egy egyensúlyából kizökkent időszakban, jobb, ha semmire nem veszünk mérget. Márpedig kockáztatni mások pénzét nem biztos, hogy akkora hőstett, mint amilyennek most - hogy happy end lett a történet vége - tűnik.
Az interjúból az is kiderült, hogy Hargitainak szenvedélye a pénzügy, a spekuláció, az árfolyamok, tőzsdei mutatók figyelése, ért is hozzá, és mer is kockáztatni. Részleteiben tényleg nincs semmi baj ezzel a történettel, csak valahogy összességében volt furcsa azt hallgatni, hogy egy önkormányzati vezető a megye pénzével „játszik”, és arra a kérdésre, hogy mi van, ha nem nyer, annyit mondott, hogy olyan nincs, ő pontosan tudta, hogy az árfolyam fel fog kúszni. Innentől már ez a magabiztosság is meglepő volt, mintha nála lenne a bölcsek köve.
Reméljük, nála is marad, és nem jár úgy, mint annak idején azok az önkormányzati vezetők, akik szintén a biztos nyereség reményében adták oda pénzüket Kulcsár Attilának.
