A magyar 50 forintost, amely szombaton kapott díjat Berlinben, a Kósa István vésnök készítette szerszámokkal nyomták. A világhírűvé vált érméből 2 millió darabot adott ki a Magyar Nemzeti Bank még 2006 októberében, de mind a mai napig találkozhatunk vele a forgalomban. Szépségét bizonyítja, hogy világszerte több mint százezren szavaztak rá.
Egyre kisebb népszerűségnek örvendenek viszont azonban az 1 és 2 forintos aprópénzek. Az elemzések szerint már alig használjuk ezeket a pénzeket, mivel önmagukban nem rendelkeznek számottevő vásárlóértékkel.
A Magyar Nemzeti Bank ezért úgy döntött, hogy 2008. március 1. napjától bevonja őket a készpénzforgalomból. Márciusig lesz lehetőségünk arra, hogy apróinkat felhasználjuk, vagy jótékony célra elajándékozzuk. A kereskedők címletenként 50 darabot kötelesek elfogadni egy-egy érméből fizetéskor.
A posta és a kereskedelmi bankok címletenként 100 darab érmét díjmentesen váltanak be. A kereskedőknek március 1-től a számla végösszegét kerekíteniük kell. Bankkártyás fizetés és elektronikus pénzmozgás esetén a kerekítés nem kötelező, hiszen az 1 forint, mint elszámolási egység a jövőben is megmarad. Az egyes vásárolt tételek tehát nem, a végösszeg azonban készpénzes vásárláskor mindenképpen 0-ra vagy 5-re végződik majd a kerekítés után.
A kisméretű pénzek hamar elkallódnak, nem beszélve arról, hogy a boltban nem illendő zsebre vágni a „salátát”, mert a pénztáros gyakran rosszallóan tekint ránk. Ennek következtében azonban belegondolni is merész, mennyi pénzt hagyunk ott a vásárláskor egy évben.
Nem beszélve arról, hogy a fémek világpiaci ára az utóbbi években igencsak megugrott, így az érmék gyártása jelentős többlet-ráfordítást eredményez – nemcsak a Magyar Nemzeti Bank, hanem végső soron az egész ország számára.
Szintén márciustól a kereskedelmi bankokban, a takarékszövetkezetekben valamint a posta fiókjaiban legalább fél évig lehet beváltani az 1 és 2 forintosokat, a Magyar Nemzeti Bankban pedig egészen 2013. március 1-ig.
Simon Rita
