- Magyarország újra tud hitelt felvenni a pénzpiacokról, és egyesek szerint már nincs is szükségünk a Nemzetközi Valutaalapra (IMF). Valóban ennyire jól állunk, vagy ez csak egy pr-fogás?
- Ez a helyzetnek a túlértékelése, és mintha a pénzügyminiszter is azt érzékeltette volna, hogy Magyarország visszatérőbe van a magánpiacokra. Az új IMF-megállapodás is azt sugallja, hogy a visszatérés nem maradéktalan, nem korlátlan és nem feltétel nélküli. A megítélésünk javulása lényegében abból fakad, hogy most a teljesítményünk kevésbé rossz, mint versenytársainké. A befektetők pedig a legkisebb rosszat választják a teljesen reménytelen helyett.
Ám a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kamatcsökkentő politikája nincs jól végiggondolva, hiszen emelkedő inflációs várakozások mellett kamatot csökkenteni nem a leghatásosabb üzenet a piaci szereplők felé. Az állampapírok iránti kereslet csökkenő hozamok mellett nyilvánvalóan kisebb, mint egyébként lett volna. Erre mondtam, hogy a bizalom visszatérése nem feltétlen. További követelmény az alapvető makrogazdasági mutatók alakulása. Jelenleg csökkenő GDP mellett vagyunk deficitesek, ami azért nem túl kedvező.
- Ha az emberből előbújik a kisördög, akkor azt is gondolhatja, hogy az IMF-megállapodás meghosszabbítása egyfajta tartalék lehet egy választási költekezéshez. Van erre lehetőség a következő hónapokban?
- A választási kampány nem úgy vezet költekezéshez, hogy a kormány a „nép közé szórja az aranyat”. Inkább apró alkudozások során alakul ki, hiszen különböző lobbikat ilyenkor nehezebb féken tartani. Hol az árváknak, hol az özvegyeknek, hol az önkormányzatoknak kell adni, hol a rendőrség igényel többletforrásokat. A kormány egyébként is azt a nem túl ambiciózus célt fogalmazta meg, hogy nem hagyja tovább nőni a hiányt, amihez van is némi tartalék. Ez az úgynevezett IMF-hitel fennmaradó része, de azért ne felejtsük el, hogy a pénz öthatodát már elköltöttük. Vagyis a megmaradt pénz nem elég nagy költekezésre, de az említett elszivárgásokat talán fedezi. De az mindenképp rossz hír lett volna, ha a Valutaalap a választások előtt kivonul Magyarországról.
- Oszkó Péter pénzügyminiszter a költségvetési kiadások csökkentését javasolta, ami nem tűnik éppen választási büdzsének.
- Ezt úgy kell elképzelni, hogy 400 milliárdos megszigorítást vettek tervbe, miközben az állami feladatok megmaradtak. Például a nyugdíjak vagy a bérek valamekkora növekedést feltételeznek a jelenlegi törvényi szabályozás alapján. De az Országgyűlés a jelenlegi állapotában aligha fogja például a nyugdíjtörvényeket módosítani. Emiatt inkább folyamatos erózióra számíthatunk, mint nagy költekezési hullámra.
- Azért mégiscsak túllépjük a három százalékos költségvetési határt, ami azért gond lehet később. De Angela Merkel német kancellár is felvetette már, hogy nemzetközi szinten is ideje lenne véget vetni a válságkezelő költekezésnek.
- Most már valóban abba kellene hagyni a válságmenedzselést és neki kellene látni a növekedés megalapozásának. Ez azonban nem expanzív fiskális politikát jelentene. Ideje lenne célokat megfogalmazni és nem a fűnyíró elv alapján közelíteni a költségvetéshez. Hozzá kellene fogni a deregulációhoz, az adórendszer egyszerűsítéséhez, a kiadások észszerű átcsoportosításához. De ehhez kellene egy vezérfonal, amihez igazíthatnánk a lépéseket.
- Akkor úgy véli, hogy a válság már elérte mélypontját?
- A CNN a napokban Magyarországra mínusz 3,5 százalékos előrejelzést adott az idei évre. Ennek értelmében a harmadik negyedévnek már kisebb mínuszt kellene hozni, és az utolsó negyedévnek már valamekkora pluszt.
- Jövőre ezek szerint nem lesz recesszió?
- Elképzelhető egy plusz nulla, ami egyes ágazatokban jelentős fellendülést hozna, máshol komoly pangást. Jó lenne, ha megindulna a piaci konszolidáció, vagyis az életképes szervezetek magukba olvasztanák az életképteleneket. Ha ez bekövetkezne, akkor 2011-ben jelentősen javulhatnának a növekedési kilátások.
- De a választásokig már nem várhatók jelentősebb intézkedések, sőt még romolhat is a helyzet.
- Ez a kampány nem a gazdaságról fog szólni, hanem inkább a „ki a hibás” és a „hogy jutottunk ide” kérdésekről. Ezért a választások a gazdaságot várhatóan nem befolyásolják komolyabban. Ha pedig a kormány nem visz véghez nagy költekezést, akkor kárt sem okoz, igaz hasznot sem hajt majd.
A kassza annyira üres, hogy nincs mód nagyobb pénzosztásra, és ez az állapot még másfél-két évig fenn fog maradni. De arra nem számítok, ami a 2002-es vagy 2006-os költségvetést jellemezte, amikor kilenc százalék feletti volt a deficit.
- Említette az infláció gyorsulását. Ez most mekkora probléma?
- Az infláció gyorsulása borzasztó veszély, és nem is értem, miért veszi ezt olyan könnyedén a jegybank és a Pénzügyminisztérium. Az inflációnak recesszió idején meg kellene szűnnie, azonban a forgalomba lévő számok elég messze vannak a deflációtól. Ha pedig megindul a gazdasági növekedés, akkor az infláció még feljebb fog menni. Ez a magyar gazdaság szerkezeti torzulásának a jele.
- Nem inkább az adóemelés hatása látszik meg abban, hogy decemberre hét százalékos inflációt várnak?
- Az is a torzulás jele, hogy az adóemelést ilyen mértékben át lehet hárítani. Kifejezi, hogy a magyar gazdaságban a legtöbb szektorban igen gyenge a verseny.
- A monopolpiacok már nagyon régóta az egyik legnagyobb makrogazdasági problémáinknak számítanak.
- Amikor arról beszélek, hogy jövőt megalapozó gondolatok, akkor ilyesmiről is szó van. Ne mindig az legyen a kérdés, hogy kitől milyen jutatást veszünk el, vagy éppen milyen adót emelünk. Sokkal inkább a szerkezeti reformokra kellene koncentrálni, és piacépítő politikára volna szükség. Ez erős államot feltételez, ami azonban nem intervencionista politikát folytat.
Varga M István
Menedzsment Fórum
