Honnan van magának húszmillió forintja? - teszi fel pár hónap múlva banki ügyintézőnk a kissé megdöbbentő kérdést. Válaszolni nem lesz kötelező, ám jó, ha tudjuk: a pénzmosás elleni törvény szigorításáról van szó. Az USA nagyon szigorú, Patriot Act nevű, ám találóan csak Nagy Testvér törvénynek nevezett szabályai alapján az Európai Unió is megalkotta a maga rendszerét. Az USA-ban lényegében mindent nyilvántartanak és tudnak az ügyfelekről, ettől itthon azért nem kell tartani.
Jelentősen megváltozik a ma alkalmazandó rendszer december 15-től. Akkortól kell majd hatályba léptetni az unió harmadik irányelvének megfelelő jogszabályt, ami a várakozások szerint akadályokat állít majd a pénzmosók elé, mondta Kühn János, az Ernst & Young senior menedzsere egy csütörtöki sajtóbeszélgetésen. A feladat egyszerű: minél inkább megnehezíteni a bűnözők dolgát abban, hogy a bűncselekményből (lopás, sikkasztás, adócsalás, drogkereskedés) származó pénzüket visszaforgathassák a legális gazdaságba.
Jelentéskényszer
Ez azonban összességében nem túl jó megoldás, hiszen éves szinten a bankok tízezres nagyságrendű jelentést küldenek a nyomozóknak, ám az átvizsgált ügyletek aránya csak pár tucatra tehető. Vagyis a bankok nemes egyszerűséggel letudják ezeket a jelentési kötelezettségüket, elhalmozzák a rendőrséget adatokkal, majd szólítják a következő ügyfelet.
Minden ügyfél kockázatos lesz
Ez lesz egy kicsivel kidolgozottabb decembertől. A bankokra ugyanis nagyobb felelősség és komolyabb dokumentációs teher hárul, mint korábban. Például nem elég jelenteni a gyanús eseteket, hanem egy kockázati rendszert is működtetni kell.
Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy minden egyes ügyfelet be kell sorolni egy kockázati csoportba. Így lesz például "családapa", "diák", "politikai közszereplő" csoport, s ezek természetesen eltérő szokásoknak felelnek meg. Ezen belül maga az ügyfél is rendelkezik majd tipikus viselkedéssel.
A banknak arra kell különösen figyelnie, ha ettől a normától jelentősen eltér az ügyfél. A gyesen lévő anyuka például hirtelen ötvenmillió forintot tesz be a számlájára, majd devizahitelekkel mahinál, végül továbbutalja a pénzt.
Minden rezdülésünk fel lesz jegyezve
Ettől még nyilván nem fognak lecsukni senkit, de az biztos, hogy az ilyen furcsak tranzakciókat produkáló ügyfél eggyel kockázatosabb besorolást kap. Utóbbi nem jelent sokat, csak annyit, hogy jobban figyelnek majd a banki ügyeire.
Eleve kiemelt kockázatúként kerülnek az adatbázisba például az e-banki szolgáltatást alkalmazó ügyfelek. Egyrészt azért, mert az ügyinétző nem látja sem az ügyfél reakcióját (nem lehet megkérdezni tőle, honnan lett hirtelen ötvenmilliója), de még azt sem lehet tudni, hogy maga az ügyfél végzi-e a tranzakciót.
Na, honnan van?
Ma még csak jelenteni kell a nagy összegű tranzakciót, később a kérdés sem maradhat el: honnan van. Persze erre nem kötelező választ adni, ám meg kell fontolni, mit válaszolunk.
Jóllehet a bank maga nem keresheti meg az adóhivatalt és a rendőrséget azzal, hogy szerinte ez az ügyfél áfát csal, az viszont bekerül a nyilvántartásba, hogy mit válaszoltunk.
Ez akkor lehet fontos, ha például az adóhatóság vizsgálatot indít ellenünk és lekéri a banki adatainkat. Akkor ott az szerepel majd, hogy örököltük azt az ötvenmilliót (pedig sikkasztottuk), ám az adóhatóság nem találja majd az ehhez kapcsolódó örökösödési illeték befizetését, így további kérdéseket fog feltenni.
Az új rendszer természetesen elsősorban nem a banki ügyintézők nyomozózsenivé képzését jelenti. Sokkal inkább egy átfogó informatikai rendszer kiépítését, amit alkalmazva látni lehet a gyanús ügyleteket. Így azt is, hogy ugyanaz a személy más-más fiókokban (információcsere során pedig más-más bankokban) milyen típusú tranzakciókat hajtott végre. Becslések szerint ez a rendszer százmilliós vagy milliárdos befektetésre kényszeríti majd a bankokat.
F. Sz. E.
