4p

Az MSZP inkább az alsó-középosztálynak, az állami újraelosztásból élőknek kedvez, míg a Fidesz hatalomra kerülése esetén az önálló jövedelemmel bíró középosztályt hozná előnybe. Ez állapítható meg, ha - a közelgő európai parlamenti választások apropójából - lehámozzuk a szlogeneket és az aktuális kommunikációs manőverek hatását a két nagy párt programjáról, és megvizsgáljuk gazdaságpolitikai orientációjukat. Természetesen az egy másik kérdés, mennyire tudnak érvényesülni a pártok elképzelései a válság közepette, illetve milyen lépéseket diktál a szükségszerűség.

(Mfor-montázs)

A két nagy párt gazdaságpolitikai programja alapvetően abban tér el egymástól, hogy a szocialisták igyekeznek az úgynevezett alsó-középosztálynak kedvezni, míg a Fidesz inkább a középosztály felé húz. Igaz, ebben nincs semmi új, hiszen a pártok vezetői ezt már számtalanszor egyértelművé tették.

Gondoljuk csak végig, hol pusztít a válság - sújtja a pénzvilágot és például az autóipart. Itt olyan rétegek érintettek, amelyeknek van állásuk, az autóipar esetén például kifejezetten jó munkahelyük van. Az árfolyamválság is azokat sújtja, akiknek van vagyonuk (megtakarításuk, lakásuk, tartós fogyasztási cikkük), ennélfogva van mit veszíteniük, azaz elsősorban a középrétegeket. Mellesleg ez másutt is így van: az Egyesült Államokban Obama-elnök egyik első intézkedése az volt, hogy programot dolgozott ki a középosztály megvédésére, mert úgy véli, hogy ez a réteg a demokrácia bástyája.

Az inaktív rétegek is érzik a megszorítást

A Bajnai-csomag egyrészt a Fidesz támadásainak középpontjában áll, másrészt még maguknak a szocialistáknak sem tetszik. Világos, hogy az MSZP jelentősen az inaktív rétegekre támaszkodik, jelenleg azonban éppen ezeknél a társadalmi csoportoknál kénytelenek visszavenni az elmúlt évek megalapozatlan adományaiból. De azért az is látszik, hogy megpróbálnak adót emelni a rések betömködésére, és eközben a középosztályt jobban terhelik. A Bajnai-csomagnak van egy kényszer része, amelynél nem nagyon volt választás, míg a másik felében azok a preferenciák érvényesülnek, amelyek idáig is szerepet játszottak a gazdaságpolitika alakításában.

Az MSZP azzal a dilemmával küzd, hogy úgy szeretné az ország versenyképességét javítani, hogy az állami transzfereket nem kívánja mérsékelni. Ez eredményezi a Bajnai-programban meglévő kettőséget: egyrészt valamelyest mérsékli a járulékokat - az idén öt százalékkal -, eközben a forgalmi adót drasztikusan emeli. A kormány szerint az áfa-emelés nem rontja a versenyképességet, sőt bevételt eredményez a munkát terhelő adók csökkentésének fedezéséhez. Így a költségvetés egyenlege nem változik, vagyis a szociális rendszerhez nem kell nyúlni. Valójában persze kellett, hiszen a válság olyan méreteket öltött, hogy meg kellett szüntetni például a 13. havi nyugdíjat.

A szocialisták korábban élesen támadták a Reformszövetség programját, amely azonban időközben kvázi kormányprogrammá emelkedett.  Szerintük egy klasszikus neoliberális filozófia alapján készült, amelynek lényege, hogy jövedelemátcsoportosítást hajtunk végre a tőketulajdonosok javára, és ennek révén többletterhet rakunk a lakosság nagy többségének a vállára.

Radikális adócsökkentés - de mégis, mekkora?

A Fidesz ezzel ellentétben a radikális adócsökkentés híve, és ehhez folyamatosan partnereket keres, mint azt Varga Mihály expénzügyminiszter többször is kifejtette. Eközben folyamatosan bírálja a kormányt, hogy annak politikája nem az adócsökkentés, hanem inkább az adóemelés. De érdemes megfigyelni, hogy a Fidesz gazdasági szakértői kissé mást mondanak a témában.

Szapáry György, a Fidesz egyik gazdaságpolitikusa úgy véli, hogy 10-15 százalékpontos járulékcsökkentés lenne a jó lépés. Ennek több pozitív következménye lenne: egyrészt javítaná a versenyképességet, másrészt hozzájárulna a gazdaság kifehérítéséhez.

Matolcsy György volt gazdasági miniszter ezzel szemben azt a javaslatot tette, hogy vezessék be a nulla járulékkulcsot a 24 év alatti és az 55 év feletti foglalkoztatottakra, valamint hasonló kedvezményt kapjanak a részmunkaidőben dolgozók is. Emellett szerinte az átlagos járulékszintet már tavaly húsz százalékra kellett volna csökkenteni, és így meg lehetett volna előzni a munkanélküliség emelkedését.

Viszont egyértelmű - mégha erről a Fidesz politikusai nem is szeretnek beszélni -, hogy az adócsökkentés előbb vagy utóbb a költségvetési kiadások mérséklésével jár. Vagyis az inaktívak terhére történne az átcsoportosítás. Terveik szerint a nyugdíjak reálértékét megőriznék, ami nem lenne nehéz az elmúlt évek folyamatos csökkenése után. De megfogalmazásaikból sejthető az is, hogy ha esetleg ismét növekszik a gazdaság, akkor a többletbevételeket már nem redisztribúcióra fordítják majd.

VMI

Menedzsment Fórum

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!