2017. június 8-án előrehozott parlamenti választásokat tartanak az Egyesült Királyságban. Az erről szóló kormányfői előterjesztést a brit alsóház a minimálisan szükséges kétharmados többség helyett 522:13 arányban szavazta meg a bejelentés másnapján. (A Skót Nemzeti Párt 54 képviselője tartózkodott a szavazástól.) A hírre 5-havi csúcsra erősödött a font.
Bár Theresa May miniszterelnök az elmúlt hónapokban többször is elutasította az előhozott választások gondolatát, a lépés elkerülhetetlen volt. A 2015-ös választások után kialakult mindössze 12 (a gyakorlatban 17) fős parlamenti többség, a kormányzó párton belüli „bizonytalankodók” aránya, valamint az ellenzék konstruktívnak éppen nem nevezhető hozzáállása nem garantált nyugodt törvényhozási munkát a brexit-tárgyalások idejére. Ráadásul ez utóbbiak lezárása időben túl közel került volna a 2020-ban esedékes parlamenti választásokhoz, ami további bizonytalanságot vitt volna a gazdasági/politikai életbe. Márpedig az üzleti életben semmi sincs rosszabb a bizonytalanságnál.
A bizonytalanság (és a gyenge font) időszaka a brexitről szóló népszavazással kezdődött, mivel nem volt kész forgatókönyv az EU-ból való kilépés végigtárgyalására, és a politika nem tudott választ adni pl. arra a kérdésre, hogy a brexitet követően miként változik az európai piacra jutás lehetősége a brit gazdaság szereplői számára, vagy lesz-e átmeneti időszak a változás zökkenőmentes átvészelésére. Egyes iparágak/tevékenységek (pl. autóipar, pénzügyi szolgáltatások) nemzetközi beágyazottsága olyan magas fokot ért el, és a néhány évre történő előrelátás hiánya már önmagában is olyan mértékű bizonytalanságot jelent, ami az üzleti stratégia (akár relokalizációt is magában foglaló) újragondolására kényszerítheti az iparági szereplőket.
A 2016 júniusi brexit-referendumot követően, a brit tárgyalási pozíció kidolgozására új minisztériumokat (külkereskedelmi és brexit) hoztak létre, ahová a közszolgálatból és a magánszférából is tömegével toboroztak szakembereket. A parlament két házában pedig szakbizottsági meghallgatások kezdődtek, melyek során az üzleti szféra képviselői tájékoztatták a törvényhozást a rendelkezésre álló mozgástérről, és a kívánatos irányokról.
2017 elejére elkészült a brit tárgyalási stratégia, melynek alapelveiről a miniszterelnök januári Lancaster House-i beszédéből, részleteiről pedig a kormány által februárban kiadott White Paperből értesülhetett a közvélemény. Világossá vált, hogy az Egyesült Királyság sem az egységes piacnak, sem a vámuniónak nem maradhat részese, ugyanakkor személyre szabott, s a lehető legkevesebb korlátozást tartalmazó kereskedelmi egyezményre törekszik az EU-val. Eközben a közvélemény-kutatások szerint a megkérdezettek túlnyomó többsége – függetlenül attól, hogy a brexit mellett vagy ellen szavazott-e 2016 júniusában – úgy véli, hogy a kormánystratégia tükrözi a népszavazás eredményét, annak tiszteletben tartásával készült.
Hiába azonban a kidolgozott tárgyalási stratégia, hiába az európai nagy országok viszonylatában kiemelkedő (egyedül a németekéhez mérhető) gazdasági növekedés (lásd 1. Ábra), a kordában tartott közpénzügyek és infláció, a kielégítő foglalkoztatás, továbbá hiába a vártnál jóval nagyobb fogyasztói bizalom (2016. III. negyedéve óta nem győzik felfelé korrigálni a rövidtávú növekedési prognózisokat), ha a brexit-tárgyalásokkal kapcsolatban folyamatosan hiányzik a parlamenti pártok politikai támogatása.
1. Ábra - Az EU legnagyobb gazdaságainak kumulált reál GDP növekedése a válság előtti utolsó „békeév” óta (2007 = 100)
A miniszterelnök szavaival szólva: a Munkáspárt azzal fenyegetőzik, hogy nem szavazza meg az EU-val kötendő megállapodást, a liberális demokraták a kormány munkájának folyamatos lassítását ígérik, a Skót Nemzeti Párt a brexitről (az ország EU-ból való formális kilépéséről) szóló törvény ellen akar szavazni, a Lordok Házának alanyi jogon (tehát nem választás útján) bekerülő képviselői pedig a kormány minden lépésének hátráltatására tettek fogadalmat. A lényeg, hogy a Westminster folyamatai nincsenek összhangban a társadalom és az üzleti szféra értékelésével és elvárásaival.
Az előrehozott választás valószínűségét azonban nem csak a helyzet tarthatatlansága – a gazdaság szereplői számára egyre elviselhetetlenebb, hosszan tartó bizonytalanság kényszerítő ereje – növelte. Ugyanebbe az irányba hatottak a brit Konzervatív Párt számára egyre kedvezőbb közvélemény-kutatási eredmények is (lásd 2. Ábra). A június 8-ra kiírt parlamenti választások okai között tehát nem csupán gazdasági szükségszerűség, de politikai opportunizmus is megtalálható.
2. Ábra - A brit Konzervatív Párt alsóházi többségének alakulása az utóbbi 2 év közvélemény-kutatási előrejelzéseinek tükrében
A font erősödése – egyes elemzők szerint új pályára állása – mindesetre azt jelzi, hogy az üzleti élet már várta ezt a döntést, és abban reménykedik, hogy a választások után vélhetően megerősödő konzervatív többség az eddiginél konzekvensebben tud majd kiállni az EU-val folytatandó, igen nehéznek ígérkező kilépési tárgyalásokra. Ez utóbbiak eredőjeként – a brexit-szavazás óta először, és a mindkét (EU és brit) oldali „kardcsörtetések” ellenére – egy gazdaság- és piacbarát megegyezésre (soft brexitre) is lehet esély.
Somai Miklós
tudományos főmunkatárs
MTA KRTK VGI