Magyarországon tavaly az emberek 14,6 százaléka élt a relatív szegénységi küszöb alatt, amely azt jelenti, hogy olyan háztartásban él, amelyben a jövedelem (a szociális juttatásokkal együtt) sem éri el a nemzeti átlagjövedelem 60 százalékát.
Ezzel az aránnyal hazánk a középmezőnyben helyezkedik el az Unióban (néhány országra vonatkozóan még nem közölt adatokat az Eurostat), amelynek átlaga egyébként 17,2 százalék. Mielőtt azonban azt gondolnánk, hogy jobban teljesítünk, mint az EU, érdemes végiggondolni, hogy milyen életszínvonal biztosítható egy magyar és például egy német átlagjövedelemből. A németeknél maradva ez az arány 16,7 százalék, tehát magasabb, mint nálunk, azonban ott a jövedelmek vásárlóerő-paritáson mérve is vaskosabbak.
Éppen ezért nem lehet egyértelmű mintát felrajzolni, hogy mely országokban magas és melyekben alacsony ez az arány. Az ugyanakkor látható, hogy a legrosszabb adattal bíró országok között olyanok vannak, mint Románia, Bulgária, Görögország és Spanyolország. Ugyanakkor magas az arány az olaszoknál is.
A visegrádi országok között is nagy a szórás. Lengyelországban az emberek 17 százaléka él a relatív szegénységi küszöb alatt, míg Csehországban és Szlovákiában 9,7, illetve 12,6.
Ami igazán szomorú, az a változás
2010-ben ez az arány Magyarországon 12,3 százalék volt és amint az a grafikonon is látszik, máshol helyezkedtünk el az uniós országok között.
Ha a 2010 és 2014 közötti százalékpontos változást nézzük, akkor kiderül, hogy nálunk nagyobb mértékben csak a románoknál nőtt a szegények aránya. Hazánkban 2,3 százalékponttal emelkedett ez az adat, a románoknál 4,3-mal. Minket 2,2 százalékponttal a svédek követnek. Az EU-ban eközben 0,8 százalékpontos volt a romlás.
Persze nem csak a relatív szegénységi küszöb képes kifejezni az életszínvonalbeli állapotokat. A deprivációval (bizonyos javaktól való megfosztottság) korábban már foglalkoztunk. Ebben a tekintetben bár javulás mutatkozott itthon, nálunk a 3. legmagasabb az arány uniós viszonylatban.
Szász Péter
mfor.hu
