Az egyik legfontosabb mutató, a Downál a részvények szélesebb körét felölelő S&P 500 index idén eddig közel 30 százalékkal erősödött, és várhatóan a legnagyobb éves növekedéssel zár az idén 1997 óta. Hasonlóan látványos eredményt produkált egyébként a másik két kiemelt mutató, a 30 legfontosabb vállalat árfolyammozgását tükröző DJIA és a technológiai piac indexe, a Nasdaq Composite is. Mindez egyébként annak fényében különösen érdekes, hogy a hírek címei messze nem voltak ennyire káprázatosak.
Miről szól a Fed pénzpumpája?
Az amerikai jegybank, a Fed a gazdasági növekedést segíteni hivatott monetáris program harmadik, aktuális köre, a QE3 (Quantitative easing) néven is emlegetett akció során havonta 85 milliárd dollárt pumpált a gazdaságba, miután ekkora összegben fogadott be kötvényeket. A 2012. szeptember 13-án bejelentett QE3 az első időszakban havi 40 milliárd dollár értékű kötvényvásárlásra adott lehetőséget, ám a Fed Monatáris Tanácsa (nyíltpiaci bizottság) ezt 2012 decemberében 85 milliárdra növelte. Egy ilyen mennyiségű folyamatos pénzpumpa pedig nem volt hatás nélküli a piacokon. A megnövekedett pénzmennyiség ugyanis történelmi mélypontra lökte a nagy piacokon a hozamokat (tehát a pénz egy része államkötvényekbe került), miközben a jelentős likviditás egy kisebb része jelent csak meg a fogyasztásban, így inflációs nyomás sem alakult ki, amitől előzetesen sok elemző tartott.
Mint azt említettük, a Fed pénze részben állampapírokba vándorolt, felmerült tehát, hogy akkor mi értelme volt a program(ok)nak. A kötvények cserélése során juttatott tőke egy része természetesen megjelent különböző befektetetések formájában a reálgazdaságban, akár közvetlenül, akár közvetve tőkepiacokon keresztül. Természetesen a tőzsdei tőke-allokáció vagyis a "Fed pénzének" részvényekbe történő befektetése több hatással járt. Egyrészt az USA-ban a tőkepiacok, ahogy a nevük is jelzi a tőke elosztását végzik, így a (helyi viszonyok között kisebb) vállalkozásoknak is van esélye tőzsdére lépni, és onnan tőkét bevonni, amit a vállalatok meg is tesznek. Másrészt fontos szempont, hogy a háztartások megtakarításai egészen más szerkezetűek, mint például Magyarországon, az USA-ban a tartalékokkal rendelkezők jó részének van részvénybefektetése. Ez, illetve a nyugdíj-megtakarítások hasonló jellegű (vagyis részvénypiaci) befektetése pedig a jövedelmi viszonyokra jelentős hatással van, így a Fed akciója közvetve a háztartások jövedelmi helyzetét javította, és a belső piacot támogatta. Így a QE3 is hatásos volt, amit alátámasztanak a javuló makrogazdasági folyamatok is. (Arról persze minden bizonnyal könyvtárnyi irodalom fog születni, illetve részben már megszületett, amelyben a Fed mennyiségi könnyítéseinek hatékonyságát elemezik.)
Nem unatkoztunk év közben
A Fed által működtetett likviditásnövelés kapcsán több sarkalatos kérdés is volt. A cél természetesen a gazdasági növekedés segítése volt, ám már önmagában ennek mérése során akadtak szakmailag ellentétes álláspontok. Maguk a Fed illetékesei ugyan a gazdaság helyzetét általánosan tükröző mutatóval a GDP-vel is foglalkoztak, ám nyilatkozataikban rendre a munkaerőpiac tűnt a legfontosabb kapaszkodónak. Folyamatosan ennek állapotához kötötték a program folytatását, esetleg kiterjesztését. Ezért pedig mind a havi adatok, mind a csütörtökönként publikált heti statisztikák (melyekben az először munkanélküli segélyért folyamodókat összesítik) kiemelt figyelmet kapott a befektetők részéről. Más kérdés, hogy a befektetők a hangulati változások függvényében időnként meglehetősen érdekesen reagáltak. Amennyiben optimista volt a piaci hangulat, akkor az esetleges rosszabb adatok sem tudtak gátat szabni az árfolyamok növekedésének; a kommentárok ilyenkor azt emelték ki, hogy az aktuálisan közölt adatok ugyan kedvezőtlenek (elmaradnak a bázisidőszaktól és/vagy a várakozásoktól), ám mivel így a QE3 hosszabb ideig futhat, erre is vásárlással reagáltak. Máskor, ha borúsabb volt a piaci légkör, akkor fordított módon a kedvező hírekre is estek az árak, mivel sokan fontosabbnak tartották a Fed pénzpumpáját, mint egy munkaerőpiaci vagy GDP adatot.
Hogy a hangulat változékony legyen arról a fent említett makroadatok mellett a gazdasági és politikai szereplők is tettek. Ennek legfontosabb forrásai maguk a jegybanki vezetők voltak. A Fed regionális vezetői (akik többnyire a nyíltpiaci bizottság tagjaként szavazatukkal is meghatározzák a monetáris politikát) ugyanis rendszeresen szerepeltek különböző bizottságok előtt és a sajtóban is, ahol az amerikai gazdaságra vonatkozó előrejelzéseket és a Fed várható lépéseit várták tőlük a befektetők - többnyire persze hiába. A Fed vezetői ugyanis szinte mindig csak áttételesen utaltak a várható lépésekre, mondandójuk pedig komoly dekódolást igénylő virágnyelven lett előadva. A „nesze semmi fogd meg jól” nyilatkozatoknak persze megvan az a szépsége, hogy a befektetők időnként belegondoltak el nem hangzott ígéreteket, feltételeket is, ez pedig már a tőzsdéknek elég volt, hogy fel és le mozoghassanak.
Ki legyen a Fed új elnöke?
Ennél jóval fontosabb kérdés volt, hogy a 2014 elején távozó Fed elnök székét ki örökölje. A jelöltek várható gazdaságfilozófiája ugyanis gyökeresen eltért. Az egyik jelölt, Bill Clinton korábbi pénzügyinisztere, Lawrence Summers a másik lehetséges jelöltnél, Janet Yellen Fed-alelnöknél "kevésbé lelkesedik" a Fed által jelenleg alkalmazott mennyiségi enyhítési ciklusért, és általában is keményebb monetáris alapállású volt. Ráadásul sokáig úgy tűnt, az elnök, Barack Obama is inkább a korábbi politikust látná szívesebben a jegybank elnökeként. Nem csoda, hogy a nyár második felében az utódlás neuralgikus kérdés volt a befektetőknél.
Végül szeptember közepén Summers bejelentette, hogy visszalép, és nem kíván Fed-elnök lenni. Az intézmény történetének első női vezetője viszont pozitív fogadtatásra talált, hiszen a befektetők tőle továbbra is a pénzcsapok működtetését várják. Hogy Janet Yellen 2014 év elejei beiktatásáig mégse legyen sétagalopp a tőzsdei helyzet, arról a költségvetési vita tehetett.
Októberben csődhelyzetbe került a szövetségi kormányzat
Az már szeptember közepén látszódott, hogy a 2011-eshez hasonló helyzet alakulhat ki, mivel az amerikai adósságállomány várhatóan október közepén éri majd el azt a szintet, amelynek megemelése nélkül a szövetségi kormány nem tudja majd fedezni kiadásait. Hosszú hetekig azonban a demokraták és a republikánusok között óriási politikai összecsapások zajlottak. Többször úgy tűnt, hogy a felek az utolsó pillanatban meg tudnak egyezni, ám a határidőre mégsem lett meg a vágyott megállapodás. Így 1996 után a kormányzat részlegesen fizetésképtelenné vált, mert a kongresszus nem biztosította a finanszírozást a kezelésében álló hivatalok és intézmények számára. A helyzet súlyát jelezte, hogy a nemzetbiztonság és a közrend fenntartását garantálták, és a lakosságnak sem kellett tartania a társadalombiztosítási kifizetések szünetelésétől, ám 800 ezer szövetségi alkalmazottat kényszerszabadságra küldtek.
Október 1-je után elképesztő politikai játszma indult a felek között, akik minden bizonnyal érezték a felelősségüket, ám (egymásra mutogatva) igyekeztek politikai tőkét kovácsolni a helyzetből. Ebből kifolyólag a várt gyors megoldás sem következett be, menet közben többször is úgy tűnt, hogy sikerült megállapodni a szemben álló feleknek, ám végül csak október 16-án született egyezség.
10 milliárddal kevesebbet szórnak a piacra
A költségvetési egyezséget, mely két évre szól, nyugodtabb napok követték, és az ősz második felében ismét a bika uralta a tőzsdéket, ám már akkor látszódott, hogy a QE3 körüli bizonytalanságok, leginkább az, hogy meddig fog a Fed ilyen összeget a piacra ereszteni, izgalmakkal járhat. Ennek megfelelően december elején már jóval visszafogottabb lett a hangulat, feljegyezhettünk egymás utáni eséssel záródó napokat, és a vezető indexek számottevően korrigáltak az első két hétben.
A történet vége bár kissé kanyargósan, de mondhatjuk happy end lett. A Fed idei utolsó ülésén ugyan 10 milliárd dollárral csökkentette a havi keretösszegét, melynek köszönhetően maximum 75 milliárd dollárt fordíthat az amerikai jegybank kötvényvásárlásra.
A visszafogásra azonban némileg paradox módon a piacok már megugrással reagáltak, mivel a Fed kommentárjában leszögezte, hogy a kamatokat nem kívánja a következő hónapokban módosítani. A szaksajtóban Tapering néven emlegetett mennyiségi könnyítés visszafogása nagyon mérsékelt volt, ami vélhetőleg azzal jár, hogy rövid távon újabb lépésre nem kerül sor. Ráadásul így, hogy a korábbi hetek hónapok aktuális „rettegési indokát” letudta a piac az elemzők és a befektetők remélhetőleg a gazdasági folyamatok felé fordulnak. Az év elején napvilágot látó makrogazdasági adatokat és vállalati eredményeket pedig nem a piaci hangulat miatt értelmezik ilyen vagy olyan módon, hanem a fundamentumok kerülnek a fókuszba.
mfor.hu
