A Széchenyi Kártya Programban igényelhető beruházási hitelek kamata már korábban 3 százalékra csökkent. Ami a nagy újdonság októbertől, hogy a folyószámla-típusú, illetve a likviditási hitelek kamata is 3 százalékra mérséklődött októbertől. Szabados Richárd, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára a Klasszis Podcastban azt mondta, hogy berobbant az érdeklődés a kis- és középvállalkozások (kkv) részéről a konstrukció iránt. A hitelcélok között akkor nem is igazán a beruházások dominálnak?
Bár valóban elérhetőek voltak korábban is fix, 3 százalékos kamatozású beruházási hitelek a vállalkozások számára a Széchenyi Kártya Programban, de itt is történtek változások. A Széchenyi Mikrohitelnél a korábbi, 100 millió forintos felső határ ügyletenként 150 millió forintra, ügyfélszinten 200 millió forintra, míg az ügyfélcsoportokat tekintve 300 millió forintra emelkedett. Ez utóbbi azt jelenti, hogy egy vállalkozó akár két-három hitelt is igényelhet. Így a konstrukció már leginkább csak a megcélzott vállalati kört illetően nevezhető mikronak, valójában ekkora összeg nemcsak egy klasszikus gépberuházáshoz elegendő. Nagyon jellemző például, hogy egy kisvállalkozás a korábban bérelt ingatlanját megvásárolja a 3 százalékos hitelnek köszönhetően.
A 3 százalékos kkv-hitel iránti érdeklődésről Szabados Richárd, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára nyilatkozott lapcsoportunknak, a Klasszis Podcastban.
A beruházások abból a szempontból érdekesek, hogy idén is elmaradt a dinamikus gazdasági fellendülés. A tavalyi, fél százalékos GDP-bővülés után mindenki 3 százalék fölötti növekedést várt 2025-re, azonban az orosz-ukrán háború folytatódott, Donald Trump vámintézkedései szétzilálták a kereskedelmet és a közel-keleti helyzet is sokáig eszkalálódott, míg végre most úgy tűnik, hogy nyugvópontra ért.
Idén is csak fél százalék körüli növekedésre számíthatunk. A vállalkozásoknak újabb egy évet kell várniuk a gazdaság beindulására, a megrendeléseik nem teljesülnek, az árbevételi céljaikat sem tudják elérni.
Egyre nagyobb erőfeszítésbe kerül a számukra, hogy megtartsák a munkavállalóikat, fenntartsák a működésüket. Ez folyamatosan égeti a pénzügyi tartalékaikat. 2002-es indulása óta a Széchenyi Kártya folyószámla-típusú hitelei mindig is egyfajta mentőövnek számítottak: segítettek a vállalkozásoknak áthidalni a mindennapi nehézségeiket.
Fotó: Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége
A klasszikus beruházás még mindig nehezen megy, aminek nagyon egyszerű oka van: ha nincs piac, akkor a vállalkozások nem fognak új kapacitásokat létrehozni. A kormány nem tud piacot teremteni saját magától. Abban tud segíteni, hogy azok a cégek, amelyek még látják a fényt az alagút végén, fenn tudják tartani a működésüket.
Hol helyezkedik el valójában a kamat a vállalkozások prioritáslistáján? Ön is utalt a keresletre, de amíg a meglévő kapacitásaikat sem tudják a kkv-k kihasználni, addig miért hoznának létre újakat? Mennyire számít az, hogy 4,5 százalék a kamat, vagy 3 százalék?
A kamatcsökkentés nagyon sokat számít. Gondoljon bele, hogy egy hosszú éveken át törlesztendő, 50-100 millió forintos hitel esetében mennyivel lejjebb tudnak így szorulni a vállalkozások terhei, kevesebb tartalékot kell felhasználniuk a hitel visszafizetésére. Most már 2-3 három éve alig nő a gazdaság, és bár nagyon remélem, hogy jövőre normalizálódnak a piacok, a cégeknek addig is talpon kell maradniuk. Újraindítani a vállalkozást, újból embereket felvenni, nem megy egyik napról a másikra. Megerősíthetem, amit az államtitkár mondott, a vállalkozók valóban megrohannák az irodáinkat. Remélem, a bankok is partnerek lesznek abban, hogy gyorsan folyósítsák a hiteleket.
A beruházások persze nehezebb kérdésnek számítanak, hiszen valóban, hogyha befagynak a piacok, akkor nehezen lehet rávenni a cégeket arra, hogy pusztán a kamatok csökkenése miatt új termelő kapacitásokat hozzanak létre. Azonban minél kisebb egy vállalkozás, annál közelebb áll attitűdben a lakossághoz: a kkv-k körében a beruházási hiteleknél most tapasztalható helyzet nagyon hasonlít ahhoz, mint amit a lakosságnál a fix, 3 százalékos otthonteremtési hitel kapcsán látunk.
A támogatott hitelek miatt a lakossági és a vállalati oldalon is kialakul egy kettős kamatrendszer, ilyen értelemben a Magyar Nemzeti Bank alapkamata veszít a jelentőségéből. Mennyire kannibalizálják a piacot ezek az államilag támogatott konstrukciók?
Amíg ilyen magas a piaci kamatszint, addig nincs is nagyot mit kannibalizálni a kkv-szektorban. Hiszen melyik az a vállalkozás, amelyik ebben a helyzetben 10 százalék körüli piaci kamatlábat ki tud termelni? Korábban még rosszabb volt a helyzet: 2023-ban, amikor elszaladt az infláció, 20 százalék körüliek voltak a kamatszintek. A finanszírozási piac befagyása megütötte a vállalkozásokat, ez a helyzet nemhogy a beruházásokat, de a talpon maradásukat sem segítette.
Ezekben a vérzivataros időkben a támogatott hitelek maradtak az egyedüli megoldások a cégek, leginkább a kkv-k számára. Ez élet-halál kérdése.
És az eurós piaci hitelek mennyire lehetnek a forintalapú, támogatott konstrukciók versenytársai azoknál a cégeknél, amelyeknél külföldi devizában keletkeznek a bevételek?
Valóban, az euró kamatlábak azért nem annyira magasak, mint amekkorákat a forinthiteleknél látunk. Ha pedig egy cég az euróban keletkező bevételeiből törleszti a hitelét, akkor árfolyamkockázata sincs. Ez egy bevett szokás ezeknél a vállalatoknál. A deviza-, vagy euróalapú hitelezés korábban a lakosságnál jelentett óriási problémát, amikor a forinthitelek törlesztőrészlete elszállt az árfolyam gyengülése miatt. Azok a cégek viszont, akik külpiacokra is értékesítenek, ha nem is kockázatmentesek ebből a szempontból, de sokkal nagyobb biztonságban vannak.
Már hosszú ideje várjuk a beruházási fordulatot Magyarországon. Mit lát eddig ebben az évben a hazai cégek beruházási aktivitását tekintve? Amíg nem élénkülnek meg a külpiacaink, ne is várjuk, hogy megérkezik a fordulat?
A fordulat még valóban nem jött el, az idei harmadik negyedév is nagyon alacsony aktivitást hozott. A vállalkozások a tervezett beruházásaikat sem tudták sok esetben végrehajtani. Ennek oka, hogy a tavaly meghozott beruházási döntéseiket egy jóval masszívabb piaci keresletre alapozták, amikből sajnos nem sok minden teljesült.
Fotó: Depositphotos
Azok a cégek is nagyon nehéz helyzetben vannak, akik a külpiacokra termelnek. A hagyományosan legnagyobb exportpartnerünk, Németország gazdasága is stagnál, vagy éppen recesszió körüli állapotban van. Csak reménykedni lehet abban, hogy megérkezik a várva-várt fellendülés.
Minden mindennel összefügg: nincs külső kereslet, ezért nem haladnak a beruházások, miközben a kormányzatnak az inflációra is nagyon oda kell figyelnie. Az alacsony növekedés miatt az adó- és járulékbevételek sem a vártnak megfelelően alakulnak, így a kisebb költségvetési bevételek miatt az állami beruházások is elmaradnak. Ehhez jön még hozzá, hogy az európai uniós források is nehezen érkeznek az országba. Ki kell tartaniuk a vállalkozásoknak, de ez sajnos nem mindenkinek sikerül.
Hány cég dobja be a törülközőt ma Magyarországon? Elemzők sűrűn elmondják, hogy túl sok kisvállalkozás működik idehaza, és ha több összeolvadás történne a piacon, akkor a túlélési esélyeik is javulnának.
A működő társas vállalkozások számából tudunk következtetéseket levonni, márpedig itt az elmúlt két és fél évben tendenciaszerű csökkenést figyelhettünk meg.
Havonta nagyjából ezer vállalkozás tűnt el ebben az időszakban Magyarországon. Ez a folyamat is arra utal, hogy a nagyon kis cégek, amelyek nem hajlandóak plusztőkét bevonni, növekedni és elérni egy bizonyos méretgazdaságosságot, egyszerűen megszűnnek.
Minél nagyobb egy cég, annál termelékenyebb. Magyarországon is a nagyvállalatok a leginkább versenyképesek. Ez nem azt jelenti, hogy holnaptól zárjuk be az összes kis céget, de valóban, egy evolúciós folyamatnak kellene megvalósulnia. Folyamatosan kikopnak a XX. században alakult kisvállalkozások, a fejlődőképes kkv-k összeolvadása pedig sokat segíthetne.
Persze ezeknek a piaci mozgásoknak a hiánya kulturális okokra is visszavezethető, és nemcsak Magyarországon, hanem szerte a régióban. A VOSZ Barométerben minden negyedévben feltesszük a vállalatoknak azt a kérdést, hogy látnak-e olyan piaci lehetőséget, amit megragadnának? Erre nagyjából a megkérdezettek 20-25 százaléka szokott igennel válaszolni. Ha ezt az Egyesült Államokban kérdeznénk meg, akkor az arány 70-80 százalék lenne. A magyarországi vállalkozói kultúra még nem ért el abba a helyzetbe, hogy folyamatosan figyelje a piacot, kész legyen az újabb és újabb akvizíciókra, összeolvadásokra, tőkeoptimalizálásra.
Fotó: Depositphotos
Említette a VOSZ Barométert, a legfrissebb felmérésük épp a napokban látott napvilágot. Ennek egyik fontos megállapítása, hogy optimistábbak a cégek annál, mint amit a makrogazdasági helyzet feltételezne. Ez csak kincstári optimizmus, ami a vállalkozói létből fakad, vagy tényleg látnak a cégvezetők kapaszkodókat arra vonatkozóan, hogy javulhat a gazdasági környezet?
A vállalkozások egymással is beszélgetnek, a megrendelőikkel is folyamatosan tartják a kapcsolatot, látják a piaci trendeket. Ezért is fontos, hogy akár a VOSZ-hoz hasonló vállalkozói közösségekhez tartozzanak, hiszen egyedül harcolni mindig sokkal nehezebb. Azt gondolom, hogy nagyon jól látják a vállalkozások, hogy meddig érdemes kitartaniuk, meddig tudják megtartani a munkavállalóikat, meddig vannak még tartalékaik. Természetesen eljöhet az a pont, amikor már nincs értelme ennek, de egy vállalkozás addig működik, amíg optimista.
Örökös elnökünk, Demján Sándor mondta annak idején, hogy egy vállakozó rossz pénz után nem dob jó pénzt. Vagyis, ha egy cég megakad, és a vállalkozó azt látja, hogy ebből a helyzetből már nem lesz kilábalás, akkor egy másik projektbe kezd. Ezt az attitűdöt kell támogatni a versenyképesség és a termelékenység javítása érdekében, ez teszi igazán erőssé a piacgazdaságot.
A VOSZ Barométerben megemlítették azt is, hogy az ország gazdasági helyzetével kapcsolatos legfőbb problémák a magas adóterhek, az infláció és a vásárlóerő csökkenése. Ebben az interjúban is elhangzott már a külső piacok gyengélkedése, a kormányzati kommunikáció is erre hegyezi ki a hangsúlyt. De eközben a belső fogyasztással, kereslettel is ugyanígy vannak problémák? Annak ellenére, hogy még így is gyakorlatilag a legfőbb húzóágazatunkról beszélünk.
Valóban, a nagyon mérsékelt gazdasági növekedést elsősorban annak köszönhetjük, hogy a belső fogyasztás működik. Persze ez sem automatikus, hiszen hiába volt tavaly 10 százalék, és idén is 5 százalék körüli a reálbérek növekedése, a fogyasztás ennél mérsékeltebb ütemben bővül. Ilyen vérzivataros évek után a lakosság tartalékai is kimerültek, amiket vissza kell tölteni. Ez a fogyasztás helyett a megtakarításokat, a befektetéseket helyezi előtérbe, főként a felsőbb jövedelmi rétegekhez tartozóknál.
Emellett a fogyasztást az is erőteljesen befolyásolja, hogy mikor érkeznek olyan lehetőségek, mint például az Otthon Start, vagy korábban az elektromosautó-támogatás. Vigyázni kell a kereskedelmi ágazatra a fogyasztás szempontjából, hiszen a szektor nemcsak a legnagyob foglalkoztató, hanem a GDP-hez is nagymértékben hozzájárul. Nagyon érzékenyen kell vizsgálni minden külső beavatkozást, mint például az árstopok rendszerét: ezek kényszerű intézkedések, és amint lehet, meg kell tőlük szabadulni.
Az már szinte biztosnak tűnik, hogy a jövő évre előirányzott 13 százalékos minimálbér-emelési terv nem fog tudni teljesülni a vártnál jóval alacsonyabb gazdasági növekedés miatt. Én úgy szűrtem le, hogy a kormányzat is hajlandó egy-két százalékponttal lefelé korrigálni ezt a célértéket. Milyen eredményre számítanak a most zajló tárgyalásokon?
A hároméves bérmegállapodást tavaly kötöttük meg azzal a céllal, hogy a minimálbér 2027-re elérje a rendszeres bruttó átlagkereset 50 százalékát. Igen ám, de az egyezségünk egy dinamikus gazdasági növekedésen alapult.
3,4 százalékos GDP-bővülést pronosztizáltunk 2025-re, ami lehetővé tette volna ezt az erőltetett bérfelzárkóztatást. A legfontosabb feltétel nem teljesült, az idén várt fél százalékos bővülés fényévekre van a korábban pronosztizált szinttől.
Így a bérmegállapodásba beépített korrekciós mechanizmus értelmében az egészet újra kell gondolnunk. A vállalkozások oldaláról ugyanis ebben a helyzetben nem várható el reálisan, hogy kitermeljék a 13 százalékos minimálbér-emelés költségeit. Ezért mondjuk, hogy a három félnek, a kormánynak, szakszervezeteknek és a munkáltatói oldalnak higgadtan le kell ülniük egymással, és újratárgyalniuk a megállapodást.
Fotó: MTI
Én azt látom, hogy nyilván nem ugyanolyan mértékben, de mindhárom fél hajlandó lenne a kompromisszumra. Önök szerint mi az a béremelési ütem, ami még kényelmesen kigazdálkodható lenne a cégek számára?
Hogyha így teszi fel a kérdést, akkor a kényelmesen kigazdálkodható a 6-7 százalék körüli mérték lenne. Figyelembe véve, hogy újabb egy évet csúszott a gazdaság beindulása, a fájdalomhatár az idei évre vonatkozó, 9 százalékos mértéknél húzódik. Ez is erőn felüli növekedésnek számítana, de azt hiszem, hogy aki idén kibírta ezt az emelést (nem mindenki), az még talán jövőre is képes lenne rá.
Nagy segítség lenne, hogyha a kormány kezdeményezné a parlamentnél, hogy csökkenjen a szociális hozzájárulási adó mértéke 13-ról 12 százalékra. Úgy látom, hogy a kabinet nyitottnak is tűnik erre a megoldásra. Ebben az esetben akár a 10 százalékos emelés is beleférhetne.
A garantált bérminimum kapcsán nem született tavaly megállapodás, ott egy 7 százalék körüli mértéket látok reálisnak jövőre. A Munkástanácsok Országos Szövetségével már egy éve benyújtottunk a kormány elé egy olyan javaslatot, ami arról szól, hogy alakítsunk ki ágazati bérminimumokat. Hiszen a bányászat, kőfejtés nem bír el ugyanakkora emelést, mint az IT-szektor. Egyelőre nem tartanak ott az előkészületek, hogy ezt a szisztémát már jövőre bevezessük, de érdemes lenne ebbe az irányba elindulni.
Optimista azt illetően, hogy meg lehet egyezni november folyamán a legkisebb keresetűek jövő évi béremeléséről?
Igen, én bízok a megállapodásban. A szakszervezetek 10 százalék fölött emelést szeretnének, a munkáltatói oldal pedig az egy számjegyű növekedést látja reálisnak. Hogyha a kormány is besegít a szociális hozzájárulási adó csökkentésével, akkor 10 százalék körül megszülethet a megállapodás. A garantált bérminimum más kérdés, de ott is reálbérnövekedésre számítok jövőre.
