A Nagy Ijedelem idején, 2008-9-ben a nemzetközi jegybankok koordináltan nulla százalék közelébe csökkentették a kamatlábaikat, amely már önmagában is soha nem látott esemény volt. A Bank of England 1694-es alapítása óta ilyen alacsony kamatláb soha nem volt (//www.bankofengland.co.uk/statistics/Documents/rates/baserate.pdf), ugyanígy az amerikai Fed és az EKB sem szállította még le SOHA ilyen alacsonyra a kamatokat!
Nyilvánvaló, hogy ezt az intézkedést a kétségbeesés, és az 1929-es Nagy Válság megismétlődésétől való félelem motiválta. Azonban - bár már önmagában ez is egy nagy kísérlet - a jegybankok nem álltak meg itt, hanem az ortodox jegybankárok könyvének első fejezetének első oldalán lévő hatalmas piros betűs figyelmeztetést figyelmen kívül hagyva elindították az eufemisztikusan QE-nek (kvantitatív enyhítés) nevezett programot, és a semmiből pénzt teremtve elkezdték felvásárolni saját országuk állampapírjait, ezzel effektíve direkt módon megfinanszírozták a kormányzati költekezéseket.
Ez a két, korábban nem tapasztalt, elképzelhetetlen esemény természetesen jelentős változásokat, torzulásokat okozott mind a reálgazdaságban, mind a megtakarítók viselkedésében - amellett persze, hogy hozzájárult ahhoz, hogy elkerüljük 1929-33-as Nagy Válság megismétlődését. Ez tehát olyan gyógyszer volt, amelynek komoly - máig sem pontosan ismert és megértett - mellékhatásai vannak/lehetnek.
Először mindenki attól félt, hogy a többletpénz inflációt generál, azonban ez nem következett be: a fogyasztói árak stabilak maradtak, sőt inkább deflációs jelek vannak. Azonban mégis csak kialakult infláció, ám nem az áruk, hanem a pénzügyi eszközök piacán. Az alacsony kamatok és bőséges likviditás belehajszolták, és hajszolják a befektetőket bármibe, amitől többlethozamot remélhetnek. Ennek egyébként a hazai leképeződése is pontosan megfigyelhető a bankokból ki-, és állampapírokba/befektetési alapokba beáramló hatalmas összegek mozgásán.
Az évtized fő trendje - eddig - a szándékos jegybanki inflálás, amely először a pénzügyi eszközökben jelent meg, és most is tart, később véleményem szerint át fog terjedni az ingatlanokra és egyéb reáleszközökre, majd ezután már a fogyasztói árakban is meg fog jelenni. Azonban mivel még mindig igen magas az adósság aránya a legtöbb országban (összesítve nemhogy csökkent volna, hanem szinte mindenhol nőtt), ezért a jegybankok képtelenek lesznek majd dönteni, hogy kamatemeléssel ismét romba döntsék a gazdaságot, vagy hagyják az inflációt elszabadulni. Úgy vélem, hogy a következő évek forgatókönyve tehát az alábbi: inflálás --- pénzügyi eszközök inflációja --- reáleszközök inflációja --- árinfláció --- jegybanki útelágazódás: vagy újabb kamatemelés, és recesszió+eszközárösszeomlás, vagy gyorsuló infláció. Azt gondolom, hogy megpróbálkoznak majd a kamatemeléssel, de amikor látják következményeit, a könnyebb utat választják majd. De ez még a nagyon távoli jövő.
Ebben a környezetben nem könnyű befektetni: a készpénz semmit nem hoz, az egyéb eszközök már nem olcsók, és tudjuk, hogy ha megvesszük őket, akkor egy buborékfújásba szállunk be, de azt is gondolhatjuk, hogy a buborék fújódása még jó ideig eltarthat. Ez a "carry-play" világa: vegyél valamit, aminek még valamekkora hozama van, és finanszírozd olcsó hitelből...
****
Magyarország ebben is megelőzte korát, már gyermekkoromban ismertük a duplabuborékot:
