A magyar nemzeti fejlesztési miniszter, akinek tárcájához az uniós tanácsi szakterületek közül négy - a kohéziós politika mellett az energiaügy, a közlekedés és a távközlés - tartozik, előzőleg a belgiumi Liege-ben részt vett a kohéziós politika kérdéseiben illetékes tagországi miniszterek kötetlen találkozóján. A megbeszélésen Rudy Demotte, a mostani EU-elnök Belgium franciaajkú tartományának, Vallóniának a miniszterelnöke elnökölt, és részt vett rajta Andor László, a szociális, foglalkoztatási, valamint társadalmi összetartozási ügyek EU-biztosa, továbbá Johannes Hahn, a regionális politika osztrák uniós biztosa is.
Fellegi Tamás közölte: a magyar elnökség alatt a tagállami kormányokat képviselő Tanács társintézményeivel, vagyis az Európai Bizottsággal és az Európai Parlamenttel közös munkacsoportot fognak létrehozni, hogy az folyamatosan egyeztessen a kohéziós támogatások tervezett új szabályrendszeréről. Hahn biztos már két héttel ezelőtt közzétett egy koncepciót, amelyről most a miniszterek véleményt cseréltek.
A legnagyobb vita - derült ki a találkozó után, Demotte, Hahn és Fellegi közös sajtótájékoztatóján - azon kérdés körül kerekedett, hogy milyen feltételrendszerhez kellene kötni a kohéziós támogatások hozzáférhetőségét. A kondicionalitás gondolatát több tagország ellenzi, jórészt azért, mert attól tart, hogy bizonyos tagállamok ellen egyfajta büntető eszközként használnák a támogatási hozzáférés esetleges korlátozását. Felmerült, hogy ha egy tagállam adott esetben nem teljesíti a gazdaságpolitikák uniós összehangolásának követelményét - például fegyelmezetlen költségvetési politikát folytat -, és ezért részlegesen megvonnának tőle kohéziós támogatásokat, akkor azzal olyan, fejlesztésre szoruló régiókat sújtanának, amelyek nem tehetők felelőssé saját államuk felelőtlenségéért.
Magyarország támogatja a kohéziós alapokhoz való hozzájutás valamilyen fajta kondicionalitását, de fontosnak tartja a feltételrendszer világos, szabatos előzetes rögzítését, és ellenzi, hogy a feltételhez kötés technikáját büntető eszközként használják.
A nemzeti fejlesztési miniszter elmondta: a kohéziós politikát a jövőt meghatározó kulcsterületnek tartja, hiszen az szorosan összefügg mind az uniós hosszú távú fejlesztési, munkahelyteremtési stratégiájával - az EU 2020-ként emlegetett programmal -, mind a hosszabb távú uniós pénzügyi perspektívákkal, illetve a nemzeti gazdaságpolitikák összehangolásának törekvéseivel. A kohéziós politika kölcsönhatásban van az EU bővítéspolitikájával is, hiszen az új tagállamok jellemző módon a kohéziós támogatásokra jogosult és igényt tartó országként jelennek meg.
Hahn biztos a sajtótájékoztatón kitért arra: az Európai Bizottság célszerűnek látná, ha valamilyen mérőszám alkalmazásával az eddiginél jobban árnyalnák a kohéziós támogatásra jogosult, illetve nem vagy kevéssé jogosult régiók besorolását. Az átlagos, illetve "versenyképes" kategóriába sorolt régióknál még fejletlenebb, de az elmaradott régiók köréből már kiemelkedett, "köztes" fejlettségű térségek helyzetüknek megfelelően "köztes" mértékű kohéziós támogatásra tarthatnának igényt.
MTI
