A monetáris politika nullába vitte le a kamatszintet és pénznyomtatásból történő állampapírvásárlással próbálta leszorítani a hozamokat, viszont a fiskális politika a 2008-9-ben kialakult jelentős költségvetési hiányt próbálta folyamatosan csökkenteni az adósságválságtól való félelmében. Így aztán egyszerre nyomták a gázt (kamatcsökkentés) meg a féket (költségvetési megszorítás).
Viszont 2016-ra két jelentősebb változás is látszik. Egyrészt nincs szükség további fiskális megszorításra, mert a költségvetési hiány a legtöbb országban normális szintre csökkent, másrészt egyre több döntéshozóban tudatosul, hogy az elmúlt évek gazdaságpolitikája nem a leghasznosabb volt, mivel a nullkamatpolitika és pénznyomtatás alapvetően a gazdagoknak kedvezett az eszközárak növekedésén keresztül, miközben a lakosság széles rétegeit nem feltétlenül támogatta, és a gazdasági növekedést sokkal jobban lehetne serkenteni költségvetési eszközökkel. Ehhez jön még hozzá az évek óta hangoztatott érv, miszerint a fejlett országok infrastruktúrájára igencsak ráférne a fejlesztés.
Az amerikai elnökválasztás mindkét jelöltje nagyobb költekezést akar, de ez valójában már meg is kezdődött, lásd az amerikai költségvetési egyenlegadatokat:
//federal-budget.insidegov.com/l/119/2016-Estimate
a hiány mértéke:
2009 - 1410 milliárd USD, a GDP 9,8%-a (ez a válságra adott vészválasz volt)
2010 - 1280 mrd ( 8,7%)
2011 - 1260 mrd ( 8,5%)
2012 - 1040 mrd ( 6,8%)
2013 - 637 mrd ( 4,1%)
2014 - 447 mrd ( 2,8%)
2015 - 399 mrd ( 2,5%)
2016E - 616 mrd ( 3,3%)
Japánban szintén úgy tűnik, hogy rájöttek: a fiskális megszorítás öngyilkosság (mondjuk ők már amúgy sem tudják visszafizetni az adósságukat, csak a teljes monetizálás lesz a megoldás, úgyhogy szerintem nyugodtan költhetnek amennyit akarnak), és Európában is már csak a németek tartanak ki a rigid germán szigor mellett, de mintha ebben is lennének változások az utóbbi hónapokban, bár egyelőre még csak nüansznyiak.
Közben a kereskedelmi bankok is egyre hangosabban verik az asztalt, hogy a negatív kamatszint tönkreteszi a bankrendszert, és közgazdászok sora tart attól, hogy a nulla/negatív kamatoknak buborékgerjesztő, és társadalmi egyenlőség növelő hatása van.
Mindezek fényében valószínűnek tűnik, hogy a következő években a gazdaságélénkítés inkább a költségvetés feladata lesz, a támogató jegybanki háttér mellett ugyanis könnyen finanszírozható a nagyobb hiány is. A jegybankok így képesek lesznek kissé megemelni kamatszintjüket, hogy ne gerjesszenek buborékokat, a kormányzati költekezés pedig erősíteni fogja a gazdaságot és lesz inflációélénkítő hatása is. Így a reálkamatszintek továbbra is negatívak lesznek, de nominálisan magasabb számokat láthatunk, mindamellett, hogy a növekedés is fennmarad.
Amennyiben valóban így lesz, akkor a jelenlegi, épelméjűnek nehezen nevezhető kötvényhozamok megemelkedhetnek, és stabil növekedést láthatunk, magasabb infláció mellett.
/egy félelmem azért van: Európa, ahol nagy az igény az önsorsrontásra, és a németeket nehezen fogják lenyomni a többiek/
