A három függetlenségi kockázat A három függetlenségi kockázat
A kétségtelenül meglévő erősségek és előnyök mellett azonban világosan látszottak a függetlenségből adódó bizonytalanságok is, amelyek közül itt legalább hármat érdemes kiemelni. Először is nem volt világos, hogy a független Skócia milyen fizetőeszközzel rendelkezne. Míg a "szakadárok" mindenképpen – megegyezés hiányában akár egyoldalúan is – megtartották volna az angol fontot, addig London ebben nem volt partner. Az eurótól egyelőre elzárkóztak (bár az EU tagjává kívántak válni), és az önálló skót valuta bevezetése sem szerepelt a hivatalos kampányban.
A második kihívás a reálgazdaság terén jelentkezett, a legnagyobb pénzintézetek, valamint vezető nagyvállalatok ugyanis bejelentették, hogy az igenek győzelme esetén székhelyüket Angliába helyezik át – jelentősebb vákuumot hagyva maguk után az ötmilliós skót piacon.
Végül az önálló Skóciának a nulláról kellett volna indítania nemzetközi kapcsolatait. Ennek keretében több ezer nemzetközi szerződést kellett volna letárgyalnia, mintegy száz nagykövetséget nyitni a világ különböző pontjain, valamint be kellett volna adnia csatlakozási kérelmét egy sor nemzetközi szervezethez, amelyeknek az Egyesült Királyság részeként évtizedek óta tagja volt.
Egy 300 éve jól működő unió maradt fenn
Az unió-pártiak 55 százalékos győzelmével azonban elmondható, hogy a kis Skócia a világ egyik vezető politikai, gazdasági és katonai hatalmának védernyője alatt maradhat, tovább használhatja a stabil angol fontot és élvezheti a brit piac összefonódottságából, valamint a kiépült emberi-szakmai kapcsolatokból adódó előnyöket. További pozitívum, hogy ugyan nem jelenhet meg önállóan a nemzetközi kapcsolatokban, de nem is kell azokat a semmiből felépítenie.
Az együttmaradás az Egyesült Királyság szempontjából is rendkívül fontos, hiszen az ország így nem erodálódott tovább az 1922-es ír kiválást követően. Egy több mint háromszáz éve jól működő unió maradt fenn, amelynek során az Egyesült Királyság nem vesztette el lakossága nyolc, hazai termékének pedig tíz százalékát, valamint területének természeti és humán erőforrásokban gazdag egyharmadát.
A 2014. szeptember 18-i népszavazás mindenképpen történelmi jelentőségű volt Skócia, az Egyesült Királyság, sőt egész Európa szempontjából. Önmagában az a tény, hogy egy nagyobb egységhez tartozó kis nép demokratikus körülmények között dönthetett önrendelkezéséről egyértelműen modell értékű lehet Európa és a világ más térségei számára is. A történet azonban itt nem ér véget: az Egyesült Királyság egybenmaradásának záloga immár a nagyobb decentralizáció lett, amelynek Skócia mellett Wales, Észak-Írország, sőt maga Anglia is haszonélvezője kell hogy legyen. Ennek részletei a közeljövőben derülhetnek ki, az azonban már most látszik, hogy a skót népszavazás, bár nem változtatott az Egyesült Királyság térképén, annak eddigi államberendezkedését minden bizonnyal jelentősen át fogja alakítani.
Vida Krisztina
MTA KRTK VGI
főmunkatárs
