2017. november 28. 18:01

Budapestre jött a Huawei vezetősége, hogy meggyőzzön minket a smart city felsőbbrendűségéről. Sikerült nekik, de ezzel együtt az okos város parafaktora is csak nőtt.

Az egész belvárost lebénító és még a gyalogosokat is a halálba szívató útlezárásokon túl más jelentős dolog is történt kedden a fővárosban: a Kína-Kelet-közép-Európa (KKE) csúcstalálkozó keretében eljöttek a Huawei régiós fejesei, és egy sajtótájékoztatón meg egy tényleg látványos demonstrációs előadáson elmondták, miért a legjobb dolog az okos város a szeletelt kenyér feltalálása óta.

Aki a számtalan okos kütyü és megoldás között pont az okos várossal nem találkozott még, annak dióhéjban: az okos város olyan városmenedzselési rendszer, melyben a már meglévő infrastrukturális létesítmények összehangolásával egyetlen, központi kézben fut össze a rendőrség, a tűzoltóság, a mentők, a városüzemeltetők és még számos létfontosságú egység irányítása, miközben az irányítói az okoskütyüinken és az okosított megfigyelési rendszereken keresztül minden eddiginél jóval több személyes adatot nyernek ki belőlünk. Ettől borzasztó hatékonnyá válik a város fenntartása, irányítása és a biztonság megteremtése, de azzal együtt teljes joggal rázza ki a hideg az egyszeri sci-fi rajongókat a koncepció hallatán, ugyanis a mindentudó város, pontosabban az, hogy a mindentudó város üzemeltetői gyakorlatilag a vesénkbe látnak, egy csomó visszaélésre ad lehetőséget. De nyilván ezekről a prezentáción nem esett szó.

További cikkek »Itt most az volt a lényeg, hogy essen le az állunk, és mind okos városban akarjunk élni, lehetőleg most azonnal. Ez eléggé be is jött. A Sofitel Hotelben felhúzott bemutatótérben óriási kijelzők között Edwin Diender, a Huawei Kormányzati és Közüzemi Szektorának alelnöke magyarázta el valós példákon keresztül, mi az, amiben a smartosodó cityk jobban teljesítenek a hagyományos városoknál. De nem rögtön az okos város koncepciójáról beszélt, hanem az azt megelőző fázis, a "biztonságos város" megteremtéséről.

Huawei <3 Afrika

A nagy projektekhez nagy jelszavak dukálnak, így Diender is azzal fordult rá a mondandója ezen részére, hogy az okos és a biztonságos város lesz a kulcs a "nemzetek felemelkedésében" és egy "produktívabb" élet megteremtésében. Abban kétségkívül igaza van, hogy ahol rémes a közbiztonság, ott nem nagyon prosperálhat semmi, ha viszont nagyjából rendben vannak a dolgok, és az emberek ki mernek menni az utcára, akkor egy idő után a gazdaság is tapsolni kezd örömében. A Huawei erre gyakorlati példaként a kenyai tevékenységét hozza. A techcég 2015-ben megállapodott az afrikai országgal, és próbaterepként Mombasa és Nairobi egyes negyedeiben kiépítette a safe city rendszert, ami röviden abból áll, hogy biztonsági kamerákat és szenzorokat telepítettek a kiválasztott területekre, majd azokat egy gyors rendszerben összekötötték a rendőrörsökkel és a járőrökkel. Ennek az eredménye az lett, hogy az okosított negyedekben egy év alatt 40 százalékkal csökkent a bűnelkövetési ráta, illetve 28-ról 10 percre mérséklődött a rendőri intézkedések időtartama.

És itt kezd el okosodni a biztonságosodó város, magyarázta Diender: a közbiztonság javulásának remek hírére megindultak Kenyába a turisták, vitték, és ott is hagyták a pénzüket a városokban, de már nem az addigi egyetlen biztonságos helynek tekinthető hotel szuvenírboltjában. A nyaralók bukszáját kiszagolva ugyanis visszatértek a safe negyedek utcáiba a kisebb bisztrók és árusok, az utazók pedig értelemszerűen inkább náluk verték el a vakációpénzt. A lábra kapó vendéglátással és turizmussal beáramló pluszpénzből pedig a városok normálisan le tudtak aszfaltozni több, addig ramaty állapotú utat is, így most már azokon is el bír közlekedni az iskolabusz, azzal több gyerek jut el a suliba, azt meg már nem is kell magyarázni, hogy ez miért jó.

Itt Diender már annyira belelendült, hogy lehetőségként elkezdett magyarázni egy villanyoszlopra szerelt pánikgombról, mint a biztonságos város és az okos közvilágítás közös gyerekéről. Az ötlet szerint tehát a biztonságos városokban minden villanypóznán lenne egy gomb, amire egyszerűen rá kellene tenyerelni, ha baj van. Ekkor megkapnák a parancsot a környező világítótestek, és az egész utca szupernovává változna, ami azért is jó, mert a bűnözők nem szeretik a nagy fényességet, de attól meg csak még jobb, hogy a gombnyomás riasztaná a rendőrséget, akik az egészfalas kijelzőjükön azonnal látnák, hol történt a baj, a megfelelő kamerára átkapcsolva rögtön az elkövetőt is megnézhetnék maguknak, és megindulhatnának a helyszínre a járőrkocsik. Ez azért lenne jobb, mint telefonon segítséget hívni, mert az az első dolog, amit a bűnöző elvesz az áldozattól, és egyébként is, ha sikerül a hívás, elég körülményes tud lenni, míg az ember remegő hangon belehebegi a készülékbe, hogy mi történt és hol. Ráadásul a rendőrség sincs mindig a helyzet magaslatán, van úgy, hogy miattuk kell mindent ötször mondani.

(Mondjuk épp Kenyában fejlesztett ki egy hallgató egy helyi pánikgombos appot, ami úgy működik, hogy háromszor meg kell rázni az okostelefont, ami megnyitja az alkalmazást, majd megnyomni a megjelenő pánikgombot, és az riasztja a rendőrséget és a tűzoltókat a koordinátáinkkal, valamint figyelemzet minden apphasználó-társat 200 méteres körzetben. Már persze, ha nem kapják ki még előtte a kezünkből a kütyüt.)

Az okos városok már a spájzban vannak

A távoli és villanypóznás példa még elég elrugaszkodottnak tűnhet, de a Huawei okosvárosos megoldásai valójában már itt vannak a szomszédban. A cég először 2015-ben körbeudvarolta a cseh kormányt, majd a két fél meg is állapodott, hogy installálják az okos világítást az országban. Itt elsősorban energiaspóroló megoldásokra kell gondolni, a nagy gyártelepekre szabva: Diender példája szerint mozgásérzékelő szenzort szerelnek a villanyoszlopokra, és ha az épp nem érzékel mozgást, akkor lekapcsol a világítás, az adott cég meg örül a megtakarításnak.

Ennél már több fokkal keményebb az, ami Szerbiában folyik. Az okosváros-koncepciót alapból a tavalyi, Belgrádban rendezett Kína-Kelet-közép-Európa konferencián mutatták be, azóta pedig a szerb fővárosban be is üzemelték az egyik szeletét (kisebb-nagyobb mértékben egyébként már több mint 200 városban kísérleteznek a Huawei megoldásaival). Belgrádban a rendőrség kapott egy kiadós techbeöntést. Ez jelentősen meggyorsította a munkamenetet, az előadó szerint egy, a safe city megoldás installálása óta történt gyilkossági ügyet a nagyjából megszokottnak mondható egy hónap helyett két nap alatt felderítettek és lezártak. Ez persze a körülmények alaposabb ismerete nélkül akár úgy is történhetett, hogy az elkövető nem bírta a stresszt, és rekordidő alatt besétált a rendőrörsre, és feladta magát.

Szóval, a belgrádi példa egyelőre csak sima munkamenet-gyorsításnak tűnik. Az igazi sci-fi viszont akkor kezdődik, amikor a rendőrség mellett minden más, fontos városszerv irányítása egyetlen kézben összpontosul. Pekingben már ez megy.

Egy hivatal mind felett

Pekingben 2014 óta üzemel a Nagy Testvérre szabott Sim City. Itt már tényleg egyetlen rendszerben egyesül a város működtetéséért felelős összes fő szerv. Amennyiben hinni lehet a kedvünkért kiállított kütyüknek, a legfontosabb felület egy hatalmas, fali kijelző, mely élőben mutatja a város térképét az aktuális forgalommal és egyebekkel együtt, és szintén ez a felület ad helyet a térfigyelő kamerák képeinek - ezekből nyilván nem fér el a városban működő összes egymás mellett, a térkép adott régióira koppintva ugranak elő a közeli szenzorok képei. Koppintani meg nem a fali kijelzőre kell, azt csak nézni lehet, viszont az irányításra van egy kisebb dohányzóasztalnyi táblagép. Itt lehet egy felületen kutakodni a városban, és irányítani a rendőrséget, a tűzoltókat, a mentőket és a városüzemeltetőket. Tehát ha történik valahol egy baleset, azt a városban hemzsegő szenzoroknak köszönhetően rögtön jelzi a fali monitor a várostérképen, amire már ugorhat is a táblagép kapitánya, hogy néhány gyors koppintással megnézze a térfigyelő kamera képén a bajt, majd egyszerre riasszon minden segítőt a helyszínre.

Peking élő szövete a Huawei intelligens operációs központjának óriáskijelzőjén. A jobb alsó sarokban látható annak a táblának a csücske, amin irányítani lehet a város folyamatait.

Miután mindezt elmesélte nekem, már nem Diender, hanem a külön ezért az agyi központért felelős előadó, megkérdeztem tőle, hogy mégis kik azok, akik így tulajdonképpen egész Pekinget irányítják, ha már a rendőrség, a mentők és mindenki más is tőlük függ és az ő parancsaikat lesi. Azt mondta, erre egy külön hivatalt hoztak létre. Hogy mi alapján állították össze a gyakorlatilag teljhatalmú szupercsapatot, azt viszont a segítőm nem tudta megmondani.

Pedig mielőtt az okos város tenyerébe helyezzük a személyes adatainkat, elég fontos lenne tudni, kik azok, akik rendelkeznek majd velük. Ha ugyanis tényleg eljön az okos-kor, akkor választási lehetőségünk nem lesz, az arcfelismerő térfigyelő kameráknak köszönhetően, meg azért, mert az összes okoskütyünk rá fog kapcsolódni a város agyára, a kormány sokkal többet fog tudni rólunk, mint most. A host nyilván azt magyarázta, hogy nem kell aggódni, az okos város csak tárolja az adatokat, és azokat a kormány is csak terrorfenyegetettség idején veszi elő, hogy ki tudja szűrni a veszélyes sejteket, de hát ezzel legfeljebb egy csecsemőt lehet megnyugtatni, őt is csak azért, mert semmit sem értene meg mindebből. "Aki nem rossz ember, annak nincs félnivalója" - mondta el segítőkészen a hostom, majd derűsen összenevettünk, hiszen mégiscsak a polgárait közismerten teljesen békében hagyó Kínai Népköztársaságról beszélünk. Meg potenciálisan Magyarországról.

Gyenge eső várható, a vonatszerencsétlenség elmarad

További cikkek »Azért a nagy paráztatás mellett vannak olyan vívmányok is, melyekkel kapcsolatban az egyszeri emberben aligha ébred ellenérzés. A smart city egyik járulékos eleme a vasúti közlekedés kiokosítása. A digitális vasútnak - pontosabban Vasútiszerencsétlenség-Megelőző és Monitorozó Megoldásoknak - elnevezett rendszer IoT és big data elemzések alapján jósolja- és előzi meg a vonatszerencsétlenségeket. A gyakorlatban: rogyásig pakolják szenzorokkal a vasútvonal környezetét, illetve rákapcsolódnak a helyi meteorológiai, szeizmológiai, vízügyi és egyéb hivatalok megfigyelőrendszereire, az így kapott, tonnányi adatot összesítik, elemzik, és ezek alapján elég pontosan kiszámítják, hol várható gikszer a síneken akár időjárás, akár földmozgás, akár vízátfolyás, akár emberi rongálás miatt. A rizikós pontok pirossal villannak fel a digitális térképen, a vízfejben ülő hivatalnok pedig így időben le tudja lassítani központilag a robogó vonatot, tehát itt sem arról van szó, hogy leszól a rádión a masinisztának, hogy fogja vissza a szerelvényt, mert rizikósan felpúposodott a pálya. Ezt a rendszert a Kína déli részéért felelős vasúti társaságnál már sikerrel alkalmazzák. (Összesen 18 helyi vasúti társaság működik az országban, régiók szerint, de a többiben még várni kell a bevezetésére.)

Norvégiában pedig a traffipaxokat okosították ki elég barátságosra. Itt a kamera által rögzített képeket analizálják, de az új húzás szerint nem a kocsikra, hanem az útra koncentrálva. A burkolat állapotát monitorozzák, így előre tudják jelezni, mikor szükségesek megelőző megerősítések, így aztán sose lesz kátyús az út. De persze közben a gyorshajtókat is nyakon tudják csípni továbbra is.

Csak barátkozni jöttünk

A kiállítótér bejárását követő sajtótájékoztató már inkább az udvariaskodás jegyében telt. Itt egyszer kezdett volna felforrósodni a hangulat, de a Huawei vezetősége élből visszahűtötte kellemes-pancsolósra a lábvizet. Az újságírói kérdésre, hogy miben dolgozik együtt a cég a magyar kormánnyal, David Tang, a Huawei Technologies Észak-Közép Európáért felelős régiós elnöke annyit mondott, hogy

  • okos parkolásban
  • rendőrségi és mentős megfigyelőrendszerben
  • és "much more"-ban.

Egy kis plusz nyaggatásra is csak annyit fűzött még hozzá mindehhez, hogy "safe city megoldásokról" folyik a párbeszéd a magyar kormánnyal. "Aki nem rossz ember, annak nincs félnivalója", ugorhat be erről ismét vidám perceket szerezve a Nagy Kínai Smartbölcsesség.

Szóval arról sem esett szó, hogy a Huawei szerepet vállal-e Csányi és Demján Sándor 300 milliárd forintosra tervezett okos városnegyedében, bár persze meglepő is lett volna, ha épp most, az érintett Sándorok nélkül teszik meg a nagy bejelentést. Így is kaptunk elég emésztenivalót - hogy a Sándorok városnegyedébe mennyire lesz kockázatos belépni, már így személyesadatilag, az meg legkorábban 2020-t követően derülhet ki.

Tiszai Balázs

mfor.hu