Szabó László szerint Magyarország - amely kicsi és nyitott a világgazdaságra - inkább profitálhatott volna az elmúlt évek szabad tőke- és árumozgásából. Ez azonban olyan eladósodottsággal járt együtt, amely miatt a pozitív hatások szinte eltűntek. A protekcionalizmus felerősödése és bizalom hiánya oda vezethet, hogy nem tudjuk megújítani a külső hiteleinket, és "örökös IMF-országgá" (azaz a Nemzetközi Valutaalap folyamatos pénzügyi segítségére szoruló állammá – a szerk.) válunk, tette hozzá.
Mérséklődhet az energiafelhasználásunk is
Úgy véli, emiatt Magyarország a következő években nagyon rossz helyzetben lesz. Nehéz megtalálni azokat a pontokat, ahol a gazdaságot növekedési pályára lehet majd állítani. A globális válság miatt a magyar termékek értékesítési lehetőségei beszűkülnek, és saját mozgásterünk jórészt csak a költségcsökkentés irányában lehet. Szerinte például felvetődhet energiafelhasználásunk mérséklése is, mivel ennek GDP-re vetített aránya négy-ötszöröse a fejlett országokénak. Ezzel párhuzamosan szükség lehet az állami működés és a nagy elosztórendszerek racionalizására is.
Szabó László elmondta, hogy az 56-os generációhoz tartozik, és még emlékszik az akkori munkástanácsokra, amelyek vészhelyzetben társadalmi bizalmi alapon is képesek voltak az ország gazdaságának működtetésére. Úgy véli, bajainkon az segíthet, ha megindul valamiféle társadalmi önszerveződés és összefogás, amely szakmai alapon is képes – még válságos időkben is – meglévő tartalékaink feltárására és mobilizálására.
További lépések kellenek a válság ellen
Míg a jelenlegi válság már globális méreteket ölt, addig a 1929-33–as krízis még csak az ipari államokat érintette. Az akkori recesszió mélységét azért nehéz összevetni a mostaniéval, mert akkoriban még nem készültek az egész világra vonatkozó statisztikák.
Szabó László úgy véli: míg 1929-ben a kormányok rendkívül szerencsétlenül és nagyon kis szakértelemmel álltak hozzá a válsághoz, addig most sokkal aktívabban lépnek fel az egyes államok. Bár ennek eredményével még várni kell, hiszen nem tudni, mennyi realizálódik végül a bejelentett pénzügyi csomagokból. Továbbá a beavatkozások hatásfoka is ismeretlen - egyébként a legtöbb elemző azt mondja, hogy ezek a lépések még elégtelenek.
Bonyolítja a helyzetet, hogy vannak olyan országok - köztük hazánk is -, amelyeknek az ilyen intézkedésekre fordítható tartalékaik eléggé minimálisak lehetnek.
Úgy tűnik, a feltörekvő országok közül India és Kína nem fog recesszióba kerülni, de esetükben is komoly lassulással kell számolni. Megakadhatnak bizonyos fejlesztések is, aminek a későbbi hatása bizonytalan. Másrészt e két ország exportja kiszorulhat egyes piacokról, például könnyen eladhatatlanná válhat a feldolgozóipari termékek egy része az USA-ban és Nyugat-Európában. Ezért a jövőben Kína és India inkább belső piacaikra tud majd támaszkodni.
Globális rendszer kellene a tőkemozgások felügyeletére
A jelenlegi világgazdaság egyik kulcstényezője a kínai-amerikai kapcsolatrendszer, amely feltehetően átalakul majd a következő években. Az Ecostat szakértője szerint az USA kezdi felismerni, hogy nem lehet a végtelenségig hitelből fogyasztani - főleg, ha az nagyrészt importból származik. Sokak szerint ezért fel fog erősödni a protekcionalizmus, így idén megáll majd a világkereskedelem növekedése.
A tavaly ősz óta terjedő és mélyülő krízissel kapcsolatban sokan teszik fel a kérdést: maga a piacgazdaság omlott össze, vagy „néhány gengszter ellopta a pénzt”? Szabó László szerint egy klasszikus túltermelési válság lépett fel, amihez hozzájött a bankszektor ellenőrzésének gyengesége.
Ehhez társult, hogy a tőkemozgásokat ma már nem lehet nemzeti keretek közt felügyelni. Emiatt például a G20-ak szintjén is felvetődik már, hogy valamilyen globális rendszert kellene kidolgozni.
Varga M István
Menedzsment Fórum
