Az alapkamat 6,25 százalékra csökkentése mellett szavazott Bihari Péter, Bihari Vilmos, Hardy Ilona, Karvalits Ferenc, Király Júlia, Neményi Judit, Simor András, 50 bázispontos kamatvágást Bánfi Tamás javasolt.
A tanácstagok egyetértettek abban, hogy a jelenlegi kereslethiányos reálgazdasági környezetben az inflációs kilátások lehetővé teszik a jegybanki alapkamat további csökkentését. A tagok túlnyomó többsége szerint ugyanakkor a globális pénzügyi piaci helyzet alakulása egyelőre korlátozza a monetáris lazítás korábbi hónapokra jellemző ütemének folytatását. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a korábbi 50 bázispontos kamatcsökkentés 25 bázispontra mérdéklődik.
A monetáris tanács korábbi kamatlépései, illetve kommentárjai nyilvánvalóvá tették, hogy az inflációs kilátásokra tekintettel indokolt a folyamatos kamatcsökkentés. Ugyanakkor a tanácstagok többsége a múlt év utolsó kamatdöntő ülésén egyetértett abban, hogy az elmúlt időszak eseményei egyelőre a kamatcsökkentési ütem mérséklését teszik indokolttá. Ugyanakkor többen azt is kiemelték, hogy a kedvezőtlen nemzetközi események ellenére a hirtelen kamatpolitikai váltás indokolatlan lenne, és nem lenne összeegyeztethető az MNB eddigi, egyenletes lépésekre és kiszámíthatóságra törekvő kamatpolitikájával. (A Monetáris Tanács 2008 októberi rendkívüli 3 százalékpontos kamatemelése után a decemberi ülésig kilenc alkalommal döntött a kamatcsökkentésről, a júliusi 100 bázispontos vágás kivételével minden alkalommal 50 bázisponttal.)
A vitában elhangzott olyan vélemény, hogy a kockázati prémium emelkedésének hatásán nem lehet úgy tekinteni, mint az áfa-emelkedésre, - amely egyszeri hatású és a monetáris politika egy évnél hosszabb időhorizontján beépül a bázisba -, mert nem lehet kiszámítani a kockázati prémium emelkedésének tartósságát. Egyes tanácstagok arra hívták fel a figyelmet, hogy a kamatlépések reálgazdasági átgyűrűzése késleltetett, ugyanakkor az azonnali piaci reakciók az ország finanszírozási helyzetét rövid távon is befolyásolhatják.
Egyetértés volt a testület tagjai között abban a kérdésben, hogy a reálgazdasági pálya a vártnak megfelelően alakul: a belső kereslet által vezérelt növekedés egyelőre nem indult meg, miközben az export alakulása némileg kedvezőbb a vártnál. A külső konjunktúra tekintetében a várakozásoknál valamivel jobb kép rajzolódik ki rövid távon, de jelentős a kockázata annak, hogy a nemzetközi kormányzati ösztönző lépések hosszú távon nem lesznek hatásosak.
Az inflációs folyamatok a korábban tapasztalt kedvező pályának megfelelően alakulnak, és az utolsó inflációs tényadat nem befolyásolja az inflációs kilátásokat. (Novemberben az előző havi stagnálás után 0,3 százalékos volt az egyhavi fogyasztói árindex és az éves áremelkedés üteme az októberi 4,7 százalék után 5,2 százalékra ugrott.)
A testület megítélése szerint az elmúlt egy-másfél hónapban a külső kockázati kondíciók már nem javultak tovább, sőt az utolsó két-három hétben romlás volt tapasztalható. (Az ülés december 21-én volt.) Többen kiemelték a Dubaira és Görögországra vonatkozó kedvezőtlen híreket, amelyek óvatosságra inthetik a Magyarországhoz hasonlóan magas külső- és belső adósság szinttel rendelkező feltörekvő országokat. Az ülésen elhangzott ugyanakkor olyan vélemény is, hogy hosszabb távra visszatekintve Magyarország helyzete egyértelműen javult, és a piacok értékelték a változásokat a stabilitási és költségvetési folyamatokat illetően.
A bankrendszerrel foglalkozva a tanács megállapította, hogy a pénzügyi rendszer jelenleg nem tompítja, hanem a hitelaktivitás visszafogásával inkább erősíti a gazdaság visszaesését. A bankok hitelezési képessége (jövedelmi, likviditási és tőkehelyzete) megfelelő, hitelezési hajlandósága azonban alacsony.
A gazdasági aktivitás csökkenése miatti gyenge hitelkereslet és erős hitelkínálati korlátok következtében a vállalati hitelezés visszaesése tartóssá vált, így a korábban a harmadik negyedévre várt fordulópont kitolódik. A háztartási szektor hitelezésében várt fordulópont ugyancsak későbbre tolódik, ezt azonban a hitelezési felmérések kisebb részben magyarázzák kínálati, nagyobb részben keresleti tényezőkkel.
MTI/Menedzsment Fórum
